23.fejezet

Elnézést a késésért, de nem volt se időm, se energiám írni. Lehet, hogy ez a rész nem éppen a legjobb és a leghosszabb, de azért remélem, hogy tetszik nektek.


„És most jöjjenek a sztár híreink! A titokzatos A. W. énekes nő egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. Lassan már az egész világ azt találgatja, hogy ki lehet ő. Mióta feltűnt a Youtuben az első videója egyre több és több videó kerül fel, és mindegyik videónak több milliós a nézettsége. Ezek mellet több fan klub is létrejött, ahol azt találgatják, hogy ki lehet ő, vagy éppen, hogy is nézhet ki.
Megpróbáltuk mi is kideríteni. Elmentünk a kiadója elé és több napig figyeltük, hogy ki és mikor megy be oda, de sajnos nem jutottunk ezzel semmire.  De nem kell csüggedni, egy hét és fény derül az énekesnő kilétére a legközelebbi MTV Video Awards-on. „
Csendült fel a híradós csaj hangja a tv-ben. Kicsit még furcsa, hogy ilyen „népszerű lettem”, és mindenki azon gondolkozik, ki is lehetek én. Vicces... De ha belegondolok, hogy egy hét és ki kell állnom a nagyközönség elé, és úgy kell énekelnem, hogy mindenki csak engem néz elkap a hányinger és a szédülés.
-Megnézünk egy-két fan klubot az interneten?- fordult felém Harry.
Hát igen, már lassan este van és Harry meg én itt ülünk a kanapén miközben tv-t nézünk. Én egy kényelmes melegítőben vagyok, míg Harry.. nos...hát... egy-szál boxerban.

Vissza emlékezés:

Nagy szatyrokkal léptem be a házamba, miután elmentem egy Subway-ba és vettem egy csomó kaját ebédre. A csípőmmel löktem be a bejárati ajtót, mivel a kezeim tele voltak szatyrokkal. Mikor megfordultam sikítva ejtettem el a dolgokat a kezemből, mikor megláttam Harry meztelen alakját. Na jó nem meztelen, volt rajta egy boxer. De akkor is nem éppen erre a látványra számítottam mikor haza jöttem.
-Mi az, talán nem tetszik a látvány?- kérdezte Harry miközben lebiggyesztette a száját, és szomorúságot tetettet.
-Miért csak egy boxerben vagy?- kérdeztem tőle, vagyis... próbálkoztam, mert egy izmos kockás has elvonta a figyelmemet, és nem hagyott normálisan gondolkozni. És ha ez nem lett volna elég, még ott van azok az izmos karok amit nem egy két tetoválás díszít, vagy éppen azok a csodás vékony lábak... ahhh. Egyszóval úgy nézet ki mint egy félisten és még elvárta, hogy ezt a látványt látva még normálisan is válaszoljak neki... chh.
- Otthon is általában boxerban vagyok... Vagy nélküle.- villantott egy sunyi/perverz mosolyt felém. Na jó, én ezt nem bírom sokáig.
- Úgy látszik, hogy nagyon otthonosan érzed magad itt nálam.- vontam fel a szemöldököm.
- Nagyon úgy tűnik- kacsintott rám.
- Élvezed, hogy kínzol?- kérdeztem rá.
- Nem tudom, hogy mire gondolsz.- nézett rám ártatlanul, de nem bírta sokáig, hamar elröhögte magát. - Igen, nagyon élvezem.-
- Én de utállak téged.- szedtem össze a szatyrokat és elindultam a konyha fele.
- Én is szeretlek.- kiabálta utánam.

Vissza emlékezés vége

-Nézhetünk.- egyeztem bele. Én is kíváncsi vagyok, hogy vajon mit írhatnak ilyen blogokon egy olyan lányról akit még nem is ismernek. Harry felállt és elment a laptopjáért. Már nagyon sok cucca van itt. Szinte mindig itt van, és nagyon keveset van a saját lakásán, de ez nem baj, sőt én csak örülök, hogy egy ilyen nagy házban nem egyedül kell lennem. Este el se tudnék aludni egyedül, úgy hozzá szoktam az együtt alváshoz.
- Itt is vagyok.- tért vissza Harry a laptopjával, ezzel engem kizökkentve a gondolataimból, és leült mellém.
Nem kellett sokat keresni, azonnal kidobott egy csomó oldal címet.
Sok oldalt megnéztünk, voltak ahol támogattak és leírták, hogy mennyire várják már a gálát. Ez nagyon jól eset és egy kis önbizalmat adtak, viszont voltak olyan blogok ahol elküldtek a büdös francba, és ahogy csak lehetett szidtak, hogy ezt az egészet csak azért csinálom, hogy hírnevet szerezek. Ami egyáltalán nem igaz, mert nem azért csinálom, egyszerűen csak félek. Ezeken az oldalakon én is és Harry is felhúzta magát, így úgy döntöttünk, hogy inkább kikapcsoljuk és mást csinálunk. Kint még nem volt annyira hideg, ezért kimentünk a medencéhez fürödni egy kicsit. Egyikünk sem zavartata magát és ruhával ugrottunk bele a vízbe. Vagyis én ruhával, míg Harry csak egy alsóban. Nem tudom meddig lehetünk benne a medencében, de nem is nagyon érdekel. Sokat hülyéskedtünk, mint az ovisok fröcsköltük egymást és a másikat a víz alá nyomtuk. Mikor már mindketten teljesen átfagytunk, vissza mentünk a házba. Letusoltunk és elmentünk aludni, mert már éjfél környéke lehetett. Míg Harry a hajammal játszott, én azon gondolkoztam, hogy milyen hamar el tudta vonni a figyelmemet arról a sok ócsárló megjegyzésről, ahol éppen szidnak engem úgy, hogy még nem is ismernek. Még ha ő nem is tud róla...

22.fejezet

És itt is van a következő rész. Még mindig örülnék 1-2  kommentnek, plusz beállítottam, hogy névtelenül is lehessen kommentálni. Remélem tetszik ez a rész, és "már" csak 1 hét választja el a 2 fő szereplőt a "lebukástól".

Reggel arra keltem fel, hogy valaki néz. Nem tudom, hogy kelhetem fel erre, de magamon éreztem valaki pillantását. Szép lassan nyitottam ki a szemem, hagyva, hogy megszokja a szemem a reggeli fényeket. Harry álmos arcát, és kócos haját láttam meg  mellettem feküdni, ahogy a nagy zöld szemeivel engem nézet.
- Jó reggelt.- köszönt reggeli dörmögős hangján amit én nagyon szeretek.
-Neked is. Mikor értél ide?-
- Már nagyon későre járt akkor, szerintem hajnal környékén. Gondolkoztam, hogy tényleg átjöjjek-e hozzád, de aztán rájöttem, hogy már nem tudok nélküled aludni.-mosolygott.
- De aranyos vagy. Én pedig meg akartalak várni, csak a tegnapi nap nagyon lefárasztott, és ahogy lefeküdtem el is aludtam.-
- Nem baj. Biztos le fárasztott az a sok shopingolás. Ügye majd tartasz nekem egy ruha bemutatót. Nagyon örülnék neki, főleg ha vettél fehérneműket is.- húzogatta perverzen a szemöldökét.
- Álmodozz csak.- adtam a szájára egy csókot. - Meg egyébként is nem voltam tegnap vásárolni. Plusz, összevesztem Bettyvel.-
- Miért mi történt?-
-Úgy látszik van fontosabb dolga is, mint hogy velem legyen.- vontam vállat, majd felkeltem az ágyból, ezzel kiszabadulva Harry karjai közül. - Gyere, menjünk le reggelizni.- nyújtottam felé a kezem. Megfogta a kezem, és egy egyszerű mozdulattal vissza rántott.
- Nem akarok felkelni.- mondta, miközben a fejét a nyakhajlatomba rejtette.
-Na, ne legyél lusta.- próbáltam győzködni, de én is inkább itt  maradtam. De nem feküdhetünk egész nap az ágyban. De jó is lenne...
Sikerült újra kiszabadulnom a szorosan tartó kezei közül, bár nagyon próbálkozott, hogy ne sikerüljön.
- Én lemegyek csinálok valami reggelit, te is gyere le.-adtam egy puszit az arcára, majd lementem a konyhába.

-Min gondolkozol ennyire?- kérdezte Harry. Lent vagyunk az étkezőben és éppen reggeliztünk, miközben én egy kicsit elbambultam, úgy látszik észre is vette.
-Csak azon, hogy lehet bemegyek ma az ügynökségre beszélni Joval.-
- De miért?-
- Mostanában nem kapok modellkedéssel kapcsolatos munkát, csak a titkos projekttel kapcsolatban.-
-Milyen titkos projekt? És én miért nem tudok róla?- húzzta fel kérdőn az egyik szemöldökét. Persze, hogy nekem mindig e kell szólnom magam. Gratulálok Alexa, nagyon szép volt...
- Hát, ha nem titkos lenne, akkor tudnál róla, de mivel titkos így nem kéne tudnod róla. Tényleg, én elmondanám, hogy miről van szó, de aláírattak velem olyan titoktartási papírt is, úgyhogy nem mondhatom meg. Sajnálom. Meg úgy is egy hét múlva meg fogod tudni.- nézek rá kölyök kutya szemekkel, általában ez beszokott válni.
- Oké. Szóval akkor ma bemész a stúdióba?-terelte a témát, mert látta rajtam, hogy nem nagyon akarok erről beszélni. Aminek nagyon örülök.
- Igen, de max. egy órát leszek.- válaszoltam, miközben folytattam a reggelim elfogyasztását.
-Elkísérnélek, de nekem is van egy fél órás, órás dolgom.-
- Nem baj, akkor majd itt találkozunk.-
-Rendben.-

Jo irodájában ültem, velem szemben pedig Jo (ki más...). Azt hittem, hogy nem lesz bent az irodában, hiszen vasárnap van, de szerencsére tévedtem. Úgy látszik, sosem szokott pihenni, és nem ismeri azt a fogalmat, hogy hétvége.
- Minek köszönhetem, hogy vasárnap meglátogattál?- kérdezte felnézve a sok papír fölül.
- Nem látogathatom meg, szeretett menedzsmentemet?- kérdeztem ártatlanul, mire kérdőn felhúzzta a szemöldökét.- Na jó, igazából kérdezni szeretnék valamit.- árultam el miért is jöttem ide igazából.
- Akkor kérdez.-
- Azt vettem észre mostanában, hogy kevés, vagyis egyáltalán nem kapok modellkedéssel kapcsolatos munkát. Ez miért van? Nem vagyok elég jó modellnek, vagy nem volt jó az első munkám, vagy... vagy nem tudom. -
- De tökéletes vagy modellnek, és tökéletes volt a munkád is, csak hát...-  hagyta függőben a mondatát. Valamit nem akar elmondani, és azt én nem szeretem.
- Csak mi?-
- Ajjj, jó. Beszéltem anyukáddal, és ő azt szeretné, ha legalább a modellkedést abba hagynád, még valamennyire az éneklésben, és a táncban támogat, de a modellkedésben nem.- lefagytam. Nem tudtam erre mondani semmit. Csak néztem ki a fejemből és éreztem, hogy megy fel bennem a pumpa.
- Mi az, hogy beszéltél anyámmal, ki kért meg rá? Senki. És egyáltalán milyen jogon szól bele az életembe? Már elmúltam 18, úgyhogy nem parancsolhat nekem, és mikor azt mondta, hogy ha elmegyek már nem fogom érdekelni onnantól pedig semmi joga beleszólni az életembe. És te még neki adsz igazat? - kezdtem el kiabálni.
- Alexa, nyugodj meg. - próbált nyugtatni amitől csak még idegesebb lettem.
- Nem, nem nyugszom meg. Semmi köze mostantól az életemhez, úgyhogy te is szakítsd meg vele a kapcsolatot, ha akar valamit engem hívjon fel.-
- Az anyádról beszélsz.- emelte fel már ő is a hangerejét.
- Nem érdekel, hogy az anyám, nincs semmi köze az életemhez.-
- Jó, ha ezt akarod.- sóhajtott fájdalmasan.
- Igen, ezt akarom, ha valami baja van azzal amit csinálok akkor velem beszéljen, és ne a hátam mögött szervezkedjen. Szia.- mentem ki az irodából egyedül hagyva Jot.
Még mindig ki voltam akadva, nem értem, hogy miért szervezkedett a hátam mögött az anyám. Emlékszem mikor eljöttem otthonról azt mondta, hogy mostantól nem érdeklem és csak magamra számíthatok. Akkor miért szervezkedett? És miért a hátam mögött kell ezt csinálni? Miért nem engem hívott fel? Akkor talán még bele is mentem volna, hogy csak az énekléssel és a tánccal foglalkozzak, de így... csak azért is folytatni fogom a modellkedést. Emellett Joban is csalódtam, nem szól, hogy tartja a kapcsolatot a szüleimmel, és még belement a hülye ötleteikbe, plusz nekem nem szólt. Már lassan tényleg nem bízhatok senkiben...