Reggel arra keltem fel, hogy valaki néz. Nem tudom, hogy kelhetem fel erre, de magamon éreztem valaki pillantását. Szép lassan nyitottam ki a szemem, hagyva, hogy megszokja a szemem a reggeli fényeket. Harry álmos arcát, és kócos haját láttam meg mellettem feküdni, ahogy a nagy zöld szemeivel engem nézet.
- Jó reggelt.- köszönt reggeli dörmögős hangján amit én nagyon szeretek.
-Neked is. Mikor értél ide?-
- Már nagyon későre járt akkor, szerintem hajnal környékén. Gondolkoztam, hogy tényleg átjöjjek-e hozzád, de aztán rájöttem, hogy már nem tudok nélküled aludni.-mosolygott.
- De aranyos vagy. Én pedig meg akartalak várni, csak a tegnapi nap nagyon lefárasztott, és ahogy lefeküdtem el is aludtam.-
- Nem baj. Biztos le fárasztott az a sok shopingolás. Ügye majd tartasz nekem egy ruha bemutatót. Nagyon örülnék neki, főleg ha vettél fehérneműket is.- húzogatta perverzen a szemöldökét.
- Álmodozz csak.- adtam a szájára egy csókot. - Meg egyébként is nem voltam tegnap vásárolni. Plusz, összevesztem Bettyvel.-
- Miért mi történt?-
-Úgy látszik van fontosabb dolga is, mint hogy velem legyen.- vontam vállat, majd felkeltem az ágyból, ezzel kiszabadulva Harry karjai közül. - Gyere, menjünk le reggelizni.- nyújtottam felé a kezem. Megfogta a kezem, és egy egyszerű mozdulattal vissza rántott.
- Nem akarok felkelni.- mondta, miközben a fejét a nyakhajlatomba rejtette.
-Na, ne legyél lusta.- próbáltam győzködni, de én is inkább itt maradtam. De nem feküdhetünk egész nap az ágyban. De jó is lenne...
Sikerült újra kiszabadulnom a szorosan tartó kezei közül, bár nagyon próbálkozott, hogy ne sikerüljön.
- Én lemegyek csinálok valami reggelit, te is gyere le.-adtam egy puszit az arcára, majd lementem a konyhába.
.jpg)
-Min gondolkozol ennyire?- kérdezte Harry. Lent vagyunk az étkezőben és éppen reggeliztünk, miközben én egy kicsit elbambultam, úgy látszik észre is vette.
-Csak azon, hogy lehet bemegyek ma az ügynökségre beszélni Joval.-
- De miért?-
- Mostanában nem kapok modellkedéssel kapcsolatos munkát, csak a titkos projekttel kapcsolatban.-
-Milyen titkos projekt? És én miért nem tudok róla?- húzzta fel kérdőn az egyik szemöldökét. Persze, hogy nekem mindig e kell szólnom magam. Gratulálok Alexa, nagyon szép volt...
- Hát, ha nem titkos lenne, akkor tudnál róla, de mivel titkos így nem kéne tudnod róla. Tényleg, én elmondanám, hogy miről van szó, de aláírattak velem olyan titoktartási papírt is, úgyhogy nem mondhatom meg. Sajnálom. Meg úgy is egy hét múlva meg fogod tudni.- nézek rá kölyök kutya szemekkel, általában ez beszokott válni.
- Oké. Szóval akkor ma bemész a stúdióba?-terelte a témát, mert látta rajtam, hogy nem nagyon akarok erről beszélni. Aminek nagyon örülök.
- Igen, de max. egy órát leszek.- válaszoltam, miközben folytattam a reggelim elfogyasztását.
-Elkísérnélek, de nekem is van egy fél órás, órás dolgom.-
- Nem baj, akkor majd itt találkozunk.-
-Rendben.-
Jo irodájában ültem, velem szemben pedig Jo (ki más...). Azt hittem, hogy nem lesz bent az irodában, hiszen vasárnap van, de szerencsére tévedtem. Úgy látszik, sosem szokott pihenni, és nem ismeri azt a fogalmat, hogy hétvége.
- Minek köszönhetem, hogy vasárnap meglátogattál?- kérdezte felnézve a sok papír fölül.
- Nem látogathatom meg, szeretett menedzsmentemet?- kérdeztem ártatlanul, mire kérdőn felhúzzta a szemöldökét.- Na jó, igazából kérdezni szeretnék valamit.- árultam el miért is jöttem ide igazából.
- Akkor kérdez.-
- Azt vettem észre mostanában, hogy kevés, vagyis egyáltalán nem kapok modellkedéssel kapcsolatos munkát. Ez miért van? Nem vagyok elég jó modellnek, vagy nem volt jó az első munkám, vagy... vagy nem tudom. -
- De tökéletes vagy modellnek, és tökéletes volt a munkád is, csak hát...- hagyta függőben a mondatát. Valamit nem akar elmondani, és azt én nem szeretem.
- Csak mi?-
- Ajjj, jó. Beszéltem anyukáddal, és ő azt szeretné, ha legalább a modellkedést abba hagynád, még valamennyire az éneklésben, és a táncban támogat, de a modellkedésben nem.- lefagytam. Nem tudtam erre mondani semmit. Csak néztem ki a fejemből és éreztem, hogy megy fel bennem a pumpa.
- Mi az, hogy beszéltél anyámmal, ki kért meg rá? Senki. És egyáltalán milyen jogon szól bele az életembe? Már elmúltam 18, úgyhogy nem parancsolhat nekem, és mikor azt mondta, hogy ha elmegyek már nem fogom érdekelni onnantól pedig semmi joga beleszólni az életembe. És te még neki adsz igazat? - kezdtem el kiabálni.
- Alexa, nyugodj meg. - próbált nyugtatni amitől csak még idegesebb lettem.
- Nem, nem nyugszom meg. Semmi köze mostantól az életemhez, úgyhogy te is szakítsd meg vele a kapcsolatot, ha akar valamit engem hívjon fel.-
- Az anyádról beszélsz.- emelte fel már ő is a hangerejét.
- Nem érdekel, hogy az anyám, nincs semmi köze az életemhez.-
- Jó, ha ezt akarod.- sóhajtott fájdalmasan.
- Igen, ezt akarom, ha valami baja van azzal amit csinálok akkor velem beszéljen, és ne a hátam mögött szervezkedjen. Szia.- mentem ki az irodából egyedül hagyva Jot.
Még mindig ki voltam akadva, nem értem, hogy miért szervezkedett a hátam mögött az anyám. Emlékszem mikor eljöttem otthonról azt mondta, hogy mostantól nem érdeklem és csak magamra számíthatok. Akkor miért szervezkedett? És miért a hátam mögött kell ezt csinálni? Miért nem engem hívott fel? Akkor talán még bele is mentem volna, hogy csak az énekléssel és a tánccal foglalkozzak, de így... csak azért is folytatni fogom a modellkedést. Emellett Joban is csalódtam, nem szól, hogy tartja a kapcsolatot a szüleimmel, és még belement a hülye ötleteikbe, plusz nekem nem szólt. Már lassan tényleg nem bízhatok senkiben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése