21.fejezet

Amikor meghallottam a másik nevet nem csodálkoztam, hogy ekkora tömeg gyűlt ide, és főleg lányok. Sőt, csodálkozok, hogy eddig míg vele voltam nem rohamoztak meg minket örült rajongok. De egy valamit nem értek. Ki az a másik srác mellett? Olyan ismerős, és a Niall név is. Meg miért kiabálják az ő nevét is? Ezzel a kérdéssel inkább most nem foglalkozok, úgy is nemsokára kiderítem. Inkább az én Justin barátomat viccelem meg. A tervem már össze is állt a fejembe már csak meg kell valósítani. Ennek érdekében elbújtam egy nagy bokor mögé, ami tökéletesen takart, és elkezdtem várni. Várni, hogy az összes rajongó elmenjen. Már vagy fél órája áltattam a bokor mögött mire az összes tini lány elment. Ők is elindultak, ezzel folytatva saját útjukat, így én is előbújtam rejtek helyemről, és elkezdtem követni őket. Mivel rajtuk kívül nem nagyon volt már senki erre fele, és már kezdett sötétedni úgy gondoltam egy kicsit még jobban megviccelem őket. Megfogtam néhány kavicsot, majd elhajítottam bokrokba, a járdára is és őket is eltaláltam néhány kaviccsal. Azonnal hátrafordultak ijedt fejel, amiért már megérte ezt csinálnom, míg körülnéztek, hogy mi lehetett ez, én elbújtam egy fa mögé, hogy ne leplezem le magam. Mikor nem láttak senkit, semmit tovább sétáltak. Egyszer-kétszer hátranéztek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy senki sem követi őket, bár nem elég jók, mert engem nem szúrtak ki. Halkan mögéjük lopóztam, majd sikítva Justin hátára ugrottam és kiabálni kezdtem.
- Agya úr isten, ez Justin Bieber. Kérhetek egy autogramot? Hozzám jössz?....- és még hasonlókat kiabáltam torkom szakadtából, épp ami eszembe jutott. Justin úgy megijedt, hogy el is eset, velem együtt ugyebár, mert még mindig a hátán voltam. Mind a ketten a földön kötöttünk ki. Mikor megláttam azt, hogy az arcán a halál félelem tükröződött elnevetem magam. Lassan tudatosult benne, hogy nem az egyik örült rajongója vagyok, hanem csak én. Arcizmai ellazultak, és kifújt egy nagy adag levegőt.
- Komolyan egyszer meg fogsz ölni.- tápászkodott fel Justin, majd nekem is segített függőlegesbe tornázni magam.
- Próbálkozok vele.- kacsintottam rá. Imádom ugratni, főleg, hogy nem veszi magára, és nem sértődik meg minden egyes szavamon. Annyira nem szeretem az olyan embereket akik mindent magukra vesznek, és mindenen megsértődnek. Azokkal nem lehet viccelődni és minden egyes szavadat át kell gondolni kétszer is. Brr, kiráz még a hideg is az ilyenektől.
- Ahogy ismerlek, nem kell sokat próbálkoznod.- éppen vissza akartam szólni valami frappánsat, de a gondolkozásomat megszakította egy hangos röhögés. Sejtetem, hogy ki lehet az, és mikor a hang forrása felé fordultam be is igazolódott a sejtésem. Egy magas vékony fiú állt előttem, szőke haja fel volt zselézve, és kék szemei már szinte világítottak. Elég jól nézet ki, meg annyira ismerős, mintha már találkoztam volna vele. De hol?
- Alexa hagy mutassam be az egyik haveromat Niallt. Niall ő Alexa.- mutatott be egymásnak Justin.
- Nem kell bemutatni, már találkoztunk.- szólalt meg Niall is miután abba hagyta a nevezést, de még egy kicsit kuncogót. De min nevezett ennyire?
- Lehet, hogy most bunkónak fogok tűnni, de... mi honnan is ismerjük egymást? Nagyon ismerős vagy, de nem tudom, hogy honnan.- kicsit cikinek éreztem megkérdezni, de idegesít, hogy nem tudom, honnan ismerem.
- Én vitelek el Harryhez mikor randiztatok a tóparton.- emlékeztetett. És tényleg, nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz a memóriám.


-Én éhes vagyok!- panaszkodott Niall a kanapén elterülve. Miután vagy egy órát sétáltunk a parkban, fel jöttünk Justin házába. Niall pedig azóta nyafog, hogy éhes.
- Akkor főzzél, vagy süssél valamit.-  csattantam fel. Már nagyon idegesítő a nyávogása. Rosszabb, mint egy lány...
- Jó, főzzünk valamit, de együtt.- mutatott mindkettőnkre.
- Szerintem egyezünk bele, és utána békén hagy.- suttogta Justin közel hajolva hozzám.
- Oké, segítünk.- egyeztem bele, miközben feltápászkodtam a kényelmes kanapéról és a konyhába mentem felmérni a helyzetet.  Elég felszerelt konyhája van, mindent megtaláltam amit kellet.
- Mit akarunk főzni?- fordultam hátra a két jómadárhoz.
- Pudingos palacsinta.- kezdett el ugrálni. Na vajon ki? Persze, hogy Niall. Ki más...
- Rendben, ti csináljátok a pudingot, én pedig a palacsintát. Oké?-
- Oké.- mondták egyszerre.

Én már rég kész vagyok az összes palacsintával, de ők még nem készültek el a pudinggal. Sosem fogom megérteni hogy a pasiknak miért megy ilyen rosszul a sütés, főzés. Pedig egyáltalán nem nehéz. Vagy csak én gondolom így? Míg ők szerencsétlenkedtek lefényképeztem őket, de ezt ők nem vették észre úgy bele merültek a mester munkájukba. Remélem észrevehető az irónia.

- Huh, én tele vagyok.- rakta le a tányérját Justin és hátradőlt a kanapén.
- Én is jól laktam.- utánozta Niall.
- Ezt nem hiszem el, mióta ismerlek ilyet még nem hallottam tőled.- hitetlenkedett Justin.
- Akkor most hatoltál-
- Na, én szerintem megyek. Későre jár.-
- Ne vigyelek haza?- lovagiaskodott Justin.
- Nem kell, most jót fog tenni egy kis séta.- mosolygok rá. Feltápászkodtam a kanapéról, majd összeszedtem a cuccaimat.
- Sziasztok.- köszöntem el az ajtóból. Kint nem volt olyan hideg, sőt mondhatni kellemes idő volt, ami itt nem megszokott. Haza felé sétáltam a sötét utcákon egyedül. Sokan félnének a helyemben, engem mégis megnyugtat. Ez a mai nap pont úgy sült el ahogy nem gondoltam volna. Azt hittem, hogy ma az egész napot Bettivel töltőm, és kifosszuk a boltokat, miközben mindenféléről beszélünk. Helyette Bettyvel összevesztem, találkoztam Justinnal és Niallal. Bár azt még mindig nem tudom, hogy Niall nevét miért ordibálták a rajongók, el is felejtetem meg kérdezni, pedig meg akartam. Harryvel egész nap nem beszéltünk, azt mondta, hogy dolgozni fog sokáig és ha nem olyan későn végez beugrik hozzám. Vagyis akkor nálam alszik, aminek kifejezetten örülnék.
Lassan haza is értem. Letusoltam, és bebújtam az ágyamba, nem bírtam fent maradni, hogy megvárjam Harryt. Nagyon kifárasztott ez a nap, főleg az a két hülye. Ne értsétek félre, nem tartom őket hülyének, csak néha (mindig) valami hülyeséget csinálnak, amit egy normális ember pedig nem csinál. De szerintem értitek mire gondolok.
Az álmok világa nagyon gyorsan elragadott magával.



Itt is van a 21. fejezet. Nagyon, nagyon, nagyon .... sajnálom, hogy ilyen sokat késtem, de nem volt idő írni. Itt az évvége, egy csomó dolgozat, utána kistesomra kell vigyáznom és a hasonlók. Mostanában elégé be vagyok táblázva. DE ez nem azt jelenti, hogy elhanyagolom ezt a blogot. Amilyen sűrűn tudom, hozom a részeket. Őrülnék ha nem csak 1 ember írni kommentet, persze annak az egynek is nagyon örülök, és köszönöm neki, hogy ő ír hozzászlásokat a blogomhoz.