17.fejezet

Sziasztok! Elég késő van, de meghoztam a kövi részt. Egy két véleménynek örülnék.

~~~


Az az ember pedig nem volt más, mint a díjátadó szervezője. Egy vékony magas őszülő férfi, elegáns öltönyben. Látszódott rajta, hogy gazdag és előkelő. Mindenki abbahagyta a beszélgetést, mikor ő is leült közénk, és egy halom papírt rakott le az asztalra. Megköszörülte a torkát és belekezdett mondani valójába.
- Nos, először is üdvözlök mindenkit. Azért hívtam ide mindenkit, hogy megbeszéljünk minden részletet, mert már nagyon közel van a gála, és így elkel kezdeni a próbákat. Szóval, vágjunk is bele. Gondolom a szövegét mindenki megtanulta már.- nézet körbe, mindenki bólintott egyet beleértve engem is, ezért folytatta beszédét.- Rendben, a párokat gyorsan elmondom. Ed és Taylor, Katy és Miyle, Justin és Alexa... - halottam meg a nevem. Ha Justin komolyan gondolta, hogy csak barátok leszünk, akkor örülök, hogy ő lesz a párom. Nagyon remélem, hogy komolyan gondolta.
Oldalra fordultam, hogy megnézem Justin mit gondol erről. A nagy mosoly elárulta az arcán, hogy örül annak, hogy velem lesz párban. Az asztal alatt felém nyújtotta a kezét, mire én lepacsiztam vele. Lehet, működni fog a baráti kapcsolatunk. Küldtem felé egy mosolyt, majd vissza fordultam az öltönyös férfi felé.
- Jó, a párok megvannak. Mostantól minden nap 2-5-ig próba. Ez tartalmazza a fellépőknek a próbát, mindenkinek a ruhapróbát, a rendes próbát és a hasonlókat. Eddig világos, vagy van kérdés?- nézet megint körbe.
- Nekem van egy kérdésem.- tette fel a kezét Taylor.- Igaz, vagy csak pletyka az, hogy fellép itt majd az a bizonyos A.W. akiről mostanában mindenki beszél?-
- Igen, igaz a hír. De senki sem tudja, hogy ki az. Még én sem. A.W. menedzsmentje felhívott, hogy itt akarja leleplezni magát. Mást én sem tudok sajnos.- válaszolt. Látszott az arckifejezésén, hogy ő is nagyon kíváncsi, bár megpróbálta leplezni, sikertelenül. -Még valaki? Kérdés? Vagy minden tiszta?- Senki sem válaszolt, így gondolom mindenki értett mindent. - Rendben, akkor szerintem mára ennyi. És holnap kezdjük a kemény munkát, úgyhogy mindenki pihenje ki magát.- zárta le a mai napot, és kiment a szobából. Mindenki követe a példáját és elhagyta a termet. Justin és én is felálltunk majd egy gyors köszönés után kimentünk.
- Látod, túlélted. Nem kellet volna izgulnod.-fordult felém Justin, mikor kiértünk az épületből.
-Jó, az könnyen beszél aki már hozzá van szokva az ilyenekhez.- mondom kicsit sértődötten és rácsapok a vállára.
-Majd te is hozzá szoksz. Na, de most menjünk kajálni, mert éhen hallok.-
- Jó menjünk. Bár szerintem ez már nem ebéd lesz. 5 óra van.- nézek rá a telefonomra.
- Nem baj. Attól még éhes vagyok.- nevetett fel aranyosan.
Gyalog neki indultunk valami gyors étterem féleséget keresni. Egész úton hülyéskedtünk, és piszkáltuk a másikat. Mint például egymást lökdöstük a járdán, vagy autósat játszottunk, hogy aki meglát egy bizonyos színű kocsit kiabálnia kell. Igen, mint a dedóban. De nem érdekelte egyikünket sem, csak szórakoztunk és jól éreztük magunkat.

-Mit hozhatok?- kérdezte a pincér. Bejöttünk egy kisebb éterembe ami a legközelebb volt hozzánk.
- Én csirke mellet szeretnék salátával.- emelem fel a tekintetem az étlapról és a pincére nézek.
- Én is ugyan azt szeretném.- mondja Justin.
- Rendben nemsokára hozom- viharzott el a pincér magunkra hagyva.
- Kérdezhetek valamit?- fordulok Justin felé.
- Persze.- néz felém.
- Már nagyon régóta meg akarom kérdezni, hogy azt a sok botrányt amit hallani lehet rólad, azt miért csinálod? Mert ahogy most megismertelek, egyáltalán nem tűnsz olyannak amilyenek beállítanak.-
- Hát igazából én sem tudom. Néhányat azért csinálom, hogy csak benne legyek a hírekbe. Mert ügyebár a rossz hír is hír, így nem felejtenek el. De a többi szórakozásból. Néha jó megszegni a szabályokat, és nem azon rágódni, hogy a következő tettemmel kinek nem fogok megfelelni. Úgye te ezért nem ítélsz el?- válaszolt igen meglepően őszintén. Ahogy mondta, éreztem, hogy tényleg az őszinte igazságot mondja el, amit gondol és érez. A válasza nem volt meghökkentő, sőt igen ismerős volt számomra.
- Dehogy ítélek el. Ez a te dolgod. Én nem akarok beleszólni. Meg hát elég ismerős ez a helyzet.- hajtom le a fejem.
- Miért? Nálad mi volt?- éreztem magamon Justin kíváncsi tekintettét. És ha már ő őszintén válaszolt az én kérdésemre, akkor minimum én is válaszolok az ő kérdésére.
- Én egyszer keveredtem bajba. Mindig is az a minta gyerek voltam, akivel egy szülő csak dicsekszik, és büszkék rá. De egy idő után már kezdett az agyamra menni, hogy mindig én voltam a jó kislány, az ártatlan, a jó tanuló, mint szüleim szemében, mint a barátaim szemében. Ezért egyszer rendeztem egy baráti bulit nálunk amit a szüleim természetesen megengedtek, sőt még azt is megbeszéltem velük, hogy este menjenek el és csak reggel jöjjenek haza. Hát én azon az estén nagyon berúgtam, mert az nap nem ettem semmit, így a tömény pia hamar hatott. És természetesen a szüleim akkor jöttek benézni, hogy mi van a bulin, mikor én rosszul lettem és éppen rókáztam, úgyhogy az egy emlékezetes este volt. Még ha semmire sem emlékszem.- meséltem el egy kis történetet az életemből. Sosem gondoltam volna, hogy valakinek ilyen könnyen meg fogok nyílni. És azt meg főleg nem gondoltam volna, hogy az a valaki pont a híres Justin Biber lesz.
- Hát ez nagyon durva, nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen parti állat vagy.- nevetett fel, mire én csak ki nyújtottam a nyelvem.
- Azóta nem iszok egy csepp alkoholt sem.- néztem rá dühösen, mert kiröhögött.
-Kár, pedig megnéztelek volna részegen.- húzza tovább az agyam. Amit vajuk be nagyon jól csinált. De nem annyira mint ahogy én szoktam. Épp vissza akartam szólni, mikor megérkezett a pincér és meghozta az ételeinket. Miközben ettünk, szerencsére elterelődött a téma, aminek nagyon örültem. Justin sokat mesélt a családjáról. A testvéreiről, az anyukájáról, az apukájáról, a karrierjéről. Természetesen kajálás közben sem hagyhattunk abba egymás piszkálását. Főleg mikor a salátával elkezdtük dobálni egymást. A nagy kaja csatánkat a telefonom zavarta meg, mert SMS-em érkezett Harrytől.

„ Szia szerelmem, sajnálom ma nem tudunk találkozni, mert bent kell lennem a munkahelyemen, de majd bepótoljuk. Csók HarryXx.”

Olvastam az üzenetét. Elszomorított, mert úgy volt, hogy megint együtt leszünk és, hogy eljön hozzám aludni. Justin is meglátta, hogy elkedvtelenedtem egy kicsit, így megpróbált felvidítani a vicceivel, ami egy kicsit sikerült is neki. Mikor mind ketten befejeztük a kajálást elindultunk ismét gyalog. Már elégé későre járt, így elégé sötét is volt. Viszont az üzletek, boltok, éttermek ablakain tökéletesen belehetett látni. Éppen sétáltunk el az egyik étterem ablaka előtt mikor megláttam egy nagyon ismerős alakot. Mikor tudatosult bennem, hogy ki is az, majdnem dobtam egy hátast. Hazudott nekem?