29.fejezet

- Hello. Miben segíthetek?- kérdeztem szipogva az idegen lánytól.

- Igazából én akarok segíteni neked.- válaszolta.

- Tessék? Nem is ismerlek.- nézek rá furcsán. Eltévesztette az ajtót?

- Ja, tényleg. Te nem tudod ki vagyok.- ütött a fejére. - Eleanor Calder vagyok. Harry barátjának barátnője. Tudom kicsit bonyolult.- nevetett fel kínosan.

-Megbirkózok vele.- utaltam a kinek ki-éje részére. - Harryről pedig nem akarok hallani, úgy, hogy bármit is akarsz mondani nem érdekel.- Meg akartam fordulni és vissza menni a szobámba, de megfogta a csuklom.

- Ne, várj! Nem úgy van ahogy gondolod, csak hallgass végig. És ha ez után is úgy gondolod, hogy nem akarsz róla hallani akkor megértem, csak hallgass meg.- könyörgőt.

-Ahjj, rendben. Gyere.- hívtam be az öltözőmbe. Leültünk egymással szemben és várakozóan néztem rá.

- Először is elmondanám, hogy Harryt nagyon régóta ismerem. És gondolom, hogy most azt gondolod, hogy hazudót neked, átvert, kihasznált és a hasonlók. De ez nem igaz. Elég régóta ismerem, hogy tudjam nem lenne rá képes senkivel ilyet csinálni, nem, hogy veled. Mikor beszéltem vele folyton rólad áradozott, hogy mennyire szeret és, hogy fél, mert érzi, hogy el fog veszíteni. És azt nem akarja.

-Ha annyira „szeret” és „nem akar elveszíteni” akkor miért hazudott???!!!!- szakítom félbe.

- Azért, mert egy sztár! Mindenki úgy bánik vele, mint egy kis királlyal. Mindenki akar valamit tőle. Hírnevet, sikert, népszerűséget.... Ki akarják használni. Már kezdett elege lenni ebből az egészből, de akkor jöttél te. Nem tudtad ki ő, milyen híres, nem akartad kihasználni. Meg akart ismerni, mert élvezte, hogy valaki végre nem bánik vele felsőbbrendűként. Ezután pedig beléd szeretett. Félt elmondani, hogy ki is ő, mert azt hitte, hogy másképp fogsz vele bánni, mint az elején, vagy éppen, hogy e miatt el fog veszíteni. Ezerszer el akarta mondani, engem is felhívott nem is egyszer, hogy hogyan mondja el neked ezt az egészet, de félt. Félt, hogy elveszít téged örökre.-

-És, hogy ne veszítsen el, ezért hazudott. Amit a legjobban utálok. Ennek nincs értelme.- rázom meg a fejem. Kicsit össze vagyok zavarodva.

- Gondold bele magad az ő helyzetébe. Nem volt neki sem könnyű. Nem szeret a szeretteinek hazudni. És téged mindenkinél jobban szeret. Látom rajta, mikor rólad beszél egyszerűen kivirul. Fülig szerelmes lett beléd. Most is, ha Louis és Liam nem rángatták volna el innen, neki ugrott volna az őröknek, csak, hogy tudjon beszélni veled, hogy bocsánatot kérhessen.
Gondold át ezt az egészet, és csak azután dönts- simogatta meg a karom és kiment. Egyedül hagyva engem a gondolataimmal.

Átgondolva ezt az egész helyzetet, úgy döntöttem megbocsátok Harrynek. Nem tudok rá haragudni. Ahhoz túlságosan is szeretem, hogy elveszítsem emiatt.

Gondolat menetemet egy hangos kopogás szakította félbe, majd egy statiszta bekiabált, hogy 10 perc és én jövök.

Gyorsan oda mentem a smink asztalhoz, hogy rendbe hozzam magam, és eltüntessen a sírás nyomait. Majd kimentem a szobámból, hogy megkeresem Harryt. Hamar meg is találtam. A színpad mögött volt. Az őröktől 1-2 métere, ahol 2 vele egykorú férfi fogja le. Valószínűleg ők Louis és Liam. Elkezdtem feléjük venni az irányt. Harry nem vett észre, inkább a két őrt nézte olyan csúnyán, hogy lassan már ölni is tudott volna a szemével.

-Harry.- szólítottam meg mikor már elég közel voltam hozzá. Azonnal rám nézet reményteli szemekkel.

-Alexa! Én annyira sajnálom, kérlek bocsáss meg. Én nem akart...-megfogtam két oldalt az arcát és megcsókoltam. Faltuk egymás ajkait, míg levegő hiány miatt el kellet válnunk. - Szóval megbocsátasz?- válaszul csak bólintottam. Hirtelen felemelt és elkezdett velem forogni.  Nevetve kapaszkodtam meg vállaiban nehogy elejtsen. Amilyen örült képes rá...

- Bocsi, hogy megzavarom a gerlepárt. De Alexának és nekem jelenésünk van.- szólalt meg Justin.

-Igaza van, mennem kell. Ti is menjetek vissza az asztalotokhoz.- húzódtam el Harrytől.

- Igen még vissza kell mennünk, te még jelölt vagy egy díjra Harry.- szólalt meg Liam.... vagy Louis. Nem tudom ki-ki. Viszont Harry erre a mondatra nagyon csúnyán nézet barátjára. Pont úgy mint nem rég az őrökre.



-Üdvözlünk megint mindenkit. Igen újra mi vagyunk azok. De most nem ez számít hanem, hogy ki viszi haza az utolsó díjat.- kezdett beszélni Justin nagy lelkesedéssel.

- Vagyis inkább KIK viszik haza, ugyanis az este utolsó díjának kategóriája nem más mint, 2014 álom párja.- kiáltom az utolsó 3 szót egy őszinte mosoly kíséretében, mert eszembe jut Harry.

-Ne is húzzuk az időt, hiszen még van egy meglepetés fellépönk! Szóval kérnénk a borítékot- nagyon meglepődtem Justinon, hogy most nem vicceli el a beszédét, pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy majd el kezd bohóckodni, mint a próbákon.

Miután megkaptuk a borítékot, szépen kinyitottam és hangosan felolvastam a benne rejlő két nevet.

- Bella Kenway és Harry Styles.-

28.fejezet

- Végül a győztes nem más, mint.... - egy perc hatás szünetet tartottam.- a One Direction.- kiáltottam lelkesen, mire hatalmas taps vihar alakult ki. Az egyik asztaltól 5-en álltak fel. Beleértve őt is, akit kiszúrtam az előbb. Négyen nagy lelkesedéssel sétáltak felénk. Integetek és látszott rajtuk, hogy boldogok és büszkék amiért elnyerték ezt a díjat. De ez nem volt elmondható az ötödik tagról. Lassan közeledett lehajtott fejjel, lemaradva a többiektől. Ahogy sorban jöttek fel a színpadra rájöttem, hogy tényleg Niallt szúrtam ki a közönség sorai között. Így már érthető miért vették őt is körül a rajongok múltkor a parkban.

Végül fel ért az utolsó banda tag is a színpadra. Ahogy egyre közelebb ért nagyon ismerős lett. De Ő nem lehet, hiszen betegen fekszik otthon. Akkor nem állhat itt előttem. -Hitegettem magamat.- Ám, ahogy lassan felemelte a fejét, úgy éreztem összetört bennem egy világ. Egy világ amit a jövőmnek hittem, és amire építkezni akartam. Egy világ ami mindennél fontosabb volt nekem, most eltűnt, felrobbant, megölték, összetört, porrá vált. A múlt porává.

Ahogy belenéztem igéző zöld szemeibe, kétségbeesést láttam. Félt, hogy rájövök mindenre. Az egész egy nagy hazugság volt, folyamatosan átvert. Hazudott, hogy ki ő, hogy milyen ő. Eddig azt hittem, hogy mindent tudok róla, most mégis úgy érzem, hogy egy idegen áll előttem. Egy idegen akiről nem tudok semmit, még abban se vagyok biztos, hogy az igazi nevét mondta el nekem, vagy az is csak egy kisebb hazugság volt e a többi között. De most már láttok rendesen és nem homályosítsa el a szememet a ”szerelem rózsaszín köde”. Az egész egy nagy átverés volt!!!

-Gratulálok srácok! Megérdemlitek a díjat.- adta át Justin az egyik tagnak akinek rövidre nyírt barna haja volt. Minden színészi tehetségemet elővéve fojtottam vissza könnyeimet és erőltetem magamra egy mosolyt. Gratuláltam én is miközben egy percre se néztem Harryre, ami elég nehéz volt mert, a tekintetemet úgy vonzotta mint a mágnes. Egyesével gratuláltam a fiúknak, kivéve Harrynek. Középen volt így könnyen és észrevétlenül ki tudtam hagyni. Ami láthatólag rosszul eset neki, bár nem tudom miért? !

A fiúk tartottak egy kisebb beszédet, de nem tudtam rá figyelni. Imádkoztam, hogy minél hamarabb le kerülhessek a színpadról.

Szerencsére a fiúk hamar befejezték, így levonulhatunk a színpadról együtt.  Harry nagyon közel jött hozzám, gondolom el akart mesélni valami hülye mesét, amiért hazudott és amiért nem mondta el, hogy egy híres sztár. De nekem nem kell mese, nem vagyok 5 éves akinek esti mesét mesélnek az altatáshoz. Felnőtt nő vagyok és nem érdekel a kitalált sztorija. Ahogy kikerültünk a közönség látóteréről elkezdtem futni az öltözök felé. Az őröknek -akik az ajtók előtt álltak- szóltam, hogy a barna göndör hajú fiút ne engedjék be hozzám, majd beszaladtam az öltözőmbe és magamra zártam az ajtót. Neki dőltem az ajtónak és szabadjára engedtem könnyeimet.

Hallottam ahogy Harry veszekszik a biztonságiakkal, hogy engedjék be, nem sikerült neki. Úgy negyed óra múlva csönd lett. Lecsúsztam az ajtón és néma könnyeimen keresztül bámultam ki a fejemből.

Miért volt ez jó neki? Mi előnye származott ebből? Mire volt jó ez a színjáték? Miért csapott be? Miért használt ki?  Miért? Miért? Miért? …
Sok a miért és egyre sincs válasz...

És én még képes voltam elhinni neki, hogy otthon pihen betegen. Lázasan, gyengén...
És egyáltalán mikor akarta elmondani, hogy egy híres énekes? Vagy egyáltalán el akarta mondani bármikor is?

Mintha egy villany körte gyúlt volna fölöttem, jöttem rá, hogy ezért nem mentünk el sosem nyilvános helyre. Szégyellt engem? Az első randinknál is nem éterembe mentünk hanem hozzá ahol nem láthatott senki más. Utána meg a nyaralójába vitt. És ha bármikor felvettetem, hogy menjünk el sétálni vagy valahova, mindig kitalált valami kifogást. Most már teljesen tiszta. Csak azt nem tudom, hogy miért csinálta ezt. Huh, nagyon sok ez a miért....

Gondolat menetemet egy halk kopogás szakította félbe.

Gyorsan felálltam és kezemmel letöröltem a könnyeim nagyját, majd szép lassan kinyitottam az ajtót. Tudtam, hogy Harry nem lehet az mivel az őrök nem engednék át. Így nem kellet félnem, hogy vele találom magam szembe. Bár arra a személyre sem számítottam aki most az ajtó túl oldalán néz engem.

-Szia. Beszélhetnénk?-

27. fejezet

Hey! Kicsit szomorú vagyok, mert mostanában nem kapok kommit, így nem tudom, hogy mit gondoltok a történetről. Nincs is inspiráncióm, hogy minél előbb meghozzam a következő részt, mert senki sem hajlandó írni pár sort, miközben én sokat törödök az írással. Na, mindegy is itt a rész. Remélem tetszik nektek.

-Búúú!-

-ÁÁÁÁ- sikítottam fel ijedtemben. Megfordultam és egy nevető Justinnal találtam szemben magam.
- Miért kellett megijesztened?- pirítottam rá.

- Mert már vagy ezerszer szóltam, de te csak bámulsz kifele a közönséget nézve. Nem kell aggódnod, nem lesz semmi baj. Nyugodj meg.- simogatta meg a karom. Szemeivel nyugodtságot árasztott felém.

- De nem tudok, nagyon izgulok, és érzem, hogy el fogom rontani.- pánikoltam. Úgy nézhetem ki mint egy ötéves aki otthon toporzékol, mert nem akar iskolába menni.

-Néz rám, nem fogod elrontani, a próbákon is ment! Most is fog. Meg ha el is rontod, majd kisegítelek. Oké?- nyugtatott.

- Oké.- bólintottam egy aprót.

- Na, gyere ide.- ölelt meg jó szorosan. Jól eset az ölelése, de  jobban örültem volna, hogyha Harry van itt velem és ő vigasztal. De ez most lehetetlen, hiszen otthon pihen betegen. Erre a gondolatra kicsit elszomorodtam, hiszen inkább lenék vele, mint itt. Még akkor is, hogyha egész este azt hallgatnám, hogy én is beteg leszek.

- Mi az, hogy nincsenek itt?-kiabált nem messze tőlünk a szervező. Kicsit össze rezzentem a hirtelen hang hatástól miközben elhúzódtam Justintól.

- Nagy vihar volt, ezért a gépük később indult, lehet, hogy nem fognak ide érni időben.- halkan és félénken mormolta az egyik itt dolgozó. Gondolom megijedt, hogy az előbb rákiabáltak.

-Hát ezt nem hiszem el.- a főszervező saját haját tépte idegességében. - Ha ezt túl élem nyugdíjba megyek.- sóhajtott egy nagyot. -Ti.- kiáltott fel miközben felénk mutatott. - Az utolsók vagytok, szóval ti fogjátok helyettesíteni őket.- állt elő egy nagyon rossz ötlettel.

-Mi?- kiáltottam fel elég vékony hangon amitől többen is  a fülükhöz kaptak. - Ne. Vagyis mások is vannak a vége fele! Miért pont mi?- pánikoltam.

- Nem érdekel, ti veszitek át a helyüket és kész.- zárta le a beszélgetésünket és elviharzott.

-Ezt nem hiszem el. Ezt nem hiszem el. Ezt nem hiszem el...- mondogattam miközben körbe körbe járkáltam idegességemben, kezemet tördelve.

-Héé. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj.-próbált Justin nyugtatni, kevés sikerrel.

- Hányadikok vagyunk?- Justint levegőnek nézve fordultam az egyik emberhez, aki megadhatja nekem a választ.

-Elsők.- válaszolta közömbösen az egyik itt dolgozó férfi.

-Miiii?- sikítottam fel.

-Áááá. Ezt most már abba hagyhatnád. A végén még meg is süketülök.- dörzsölte a füleit Justin.

-Köszöntünk mindenkit a 2014-es MTV Awardson. Sajnos Taylor Swift és Ed Sheeran nem értek ide időben. Egy kisebb vihar miatt később indult a gépük, ezért mi helyettesítjük őket.- improvizált Justin meglehetősen jól. Nagyon örülök neki, hogy fel ajánlotta, hogy ő kezdi majd. Jelenlegi helyzetemben meg se mernék szólalni. Csak nézem a velem szemben lévő híresebbnél híresebb személyeket akikhez képest egy senki vagyok. Mindenki ismer mindenkit kivéve engem. Mit keresek egyáltalán itt? Semmi keresni valóm itt! Otthon kéne ápolnom a beteg barátomat. Ja, de épp  most akarok betörni ebbe a szakmába. Mégis úgy érzem, hogy életem legnagyobb hibája volt ide eljönnöm.

- De ne is húzzuk az időt! Nézzük meg az idei jelölteket akik elnyerhetik A Legjobb Banda díját.- zárom rövidre mondandómat, miközben próbáltam nem kimutatni mennyire be vagyok szarva. A lábaim remegtek, mint a kocsonya és alig bírtam kiejteni egy értelmes szót.

Justin biztatóan rám mosolygót, miközben a hátunk mögött klip jelenetek játszottak. Nem figyeltem  a zenékre, inkább a közönséget pásztáztam és próbáltam egy élethű mosolyt festeni az arcomra. De nem is voltak ismerősek a zenék, mind nyáltól csöpögős volt.

Hirtelen meg láttam egy ismerős arcot. A gyér fényviszonyok miatt nem láttam jól de így is felismertem...

Justin oldalba ütött -persze csak gyengén-, hogy egy kicsit elbambultam és én jövök. Gyorsan kapcsoltam elvetem a győztes nevét rejtő borítékot és kibontottam.

- Végül a győztes nem más, mint.... - egy perc hatás szünetet tartottam.- a One Direction.- kiáltottam lelkesen, mire taps vihar alakult ki.

26.fejezet

És itt a következő kis rész!!! Bár, azt hittem kicsit hamarabb hozhatom, de ami késik nem múlik!!!!
MEGJEGYZÉS: a gála nem olyan lesz mint mondjuk a MTV Awards vagy nem tudom még milyenek vannak, ez a saját gálam, mint pl: rajongok csak tv-ben nézhetik, bent csak hírességek lehetnek plusz van még egy meglepi de azt nem árulom el. :)

Remélem tetszik ez a rész, és kapok sok pipát és kommit.



-Alexa, Justin ti jöttök.- szólt a szervező.

Felmentünk a színpadra ami vagy ezer különböző színben volt megvilágítva. Mivel a színpad mögött sötét volt, hunyorogva kellet hozzá szoknom a vakító fényhez. De ezzel Justin sem volt másképp. Ezer wattos mosolyunkat felvéve sétáltunk az „asztalunkhoz” amin két mikrofon és egy nagy zöld gomb volt elhelyezve.

-  Mi is sok szeretettel üdvözlünk minden résztvevőt, és díj jelöltett.- kezdtem bele a betanult szövegembe. - Gondolom mindenki nagyon várja, hogy kiderüljön ki nyerte meg  a következő kategória díját.

- De előbb lásuk a jelölteket.- szólal meg Justin is. Mindketten a nagy kivetítőre mutatunk. Ahol a jelölteket mutatták. De nem fordultunk  meg, jobban mondva nem fordulhatunk meg. Ne kérdezzétek miért nem. Én sem tudom. A szervező utasított így.

-És jöjjön az a perc amire mindenki várt.- folytattam beszédem, miközben oldalra mutattam ahol egy gyönyörű (valószínűleg modell) lány indult el felénk kezében a boríték amiben a nyertes neve van. Oda adta nekem, majd vissza ment a színpad mögé.
-Hölgyeim,és uraim...-

-És állatok.- szólt közbe Justin mire felnevetek.

-Állj, állj.- ordított a mi szeretett szervezőnk. Remélem az irónia érződött. -Miért nem bírjátok ki egyetlen egyszer végéig mondani azt a nyavalyás szöveget normálisan.- akadt ki teljesen.

- Úúú ezt a káromkodást.- suttogta Justin, hogy csak én halljam meg. Ezen újra elkezdtem nevetni, gondolom Justin a nyavalyás szóra gondolt. A szervező akinek nem tudom a nevét ezen csak még jobban kiakadt.

-Ebből elég, lefele a színpadomról!!!!- most már ordított teljes hangerejével, szerintem még az utcán is hallották.

Justinnal le sprinteltünk a színpadról, majd mikor már nem látott, egymásra borulva kapott el a röhögő görcs.

- Szerintem teljesen kiakasztottuk.- szólalt meg Justin miután már egy kicsit lenyugodott.

- Kiakasztottuk???? Inkább csak kiakasztottad.- háborodtam fel, persze nem gondoltam komolyan.

- De te is, mert röhögtél.- kezdett vitatkozni.

Már éppen szóltam volna vissza, mikor megjelent egy ember ( akit még sosem láttam).

- Gyertek, másfél óra múlva kezdődik a gála és még a sminketeket is meg kell csinálni, plusz át kell öltöznötök.- hadarta gyorsan. Megfogta a kezem és felrántott a földről, majd ezt Justinnnal is meg ismételte.

- Justint szépre fessétek ki, ne sajnáljátok rá a sminket. Szerintem tussal csináljatok neki macska szemet, meg... rózsaszín rúzs! Az nagyon jól állna neki. Bár a szemöldökére is ráférne egy kis igazítás.- kezdtem cukkolni. Nem mondott rá semmit, csak egy halálos pillantást kaptam tőle.

Bementem a saját öltözőmbe ahol már a sminkes és a stylist is bent voltak. A sminkes megcsinálta a sminkem, bár nem nagyon örültem, hogy egy tonna sminket rám rakott. Inkább szeretem a természetességet, mint ezt. Annyi alapozó volt rajtam, hogy eltűntek a szeplőim és olyan fehér lettem, mint a hó.

Miután a sminkem kész lett, kezembe nyomtak egy ruhát és magamra hagytak átöltözni. A ruha egy kicsit bevállalós, de nekem nagyon tetszett.

Kiszóltam, hogy vissza jöhetnek.

-Jaj, drágám nagyon szép lettél.- szólalt meg Kevin (amit nem rég tudtam meg) a stylistom, aki szerintem meleg, de nem mertem eddig megkérdezni. Beszélgetem velük, míg csinálták a sminkem és nagyon szimpatikusok számomra.

- Köszönöm.-

- 10 perc és kezdődik.- szólt be valaki, majd ment is tovább.

- Akkor én most megyek, szurkoljatok.-

- Ügyes leszel ne félj.- biztattak. Elhagytam az öltözöm és a színpad mögé siettem ahonnan tökéletesen láttam, hogy nemsokára megtelik a terem híresebbnél híresebb emberekkel.

Hirtelen a fények kialudtak és csak a színpad volt megvilágítva.

Kezdődik.

25. fejezet

Meg is hoztam az első részét. Ez még csak ilyen bevezető, de nemsokára elkezdődnek az események. Remélem minél hamarabb hozhatom a kövit.


Telefonom hangos ricsajára keltem fel. Tegnap este beállítottam az ébresztőmet még mielőtt elaludtam volna. Nem lenne jó ha ma elkésnék. Legszívesebben a földhöz vágtam volna a telefonomat, mert nem hagy aludni a hangos zenélésével. Az egyik kedvenc számomat állítottam be ébresztőnek, de úgy tűnik nem sokáig marad a kedvencem.

Fáradtan és nyúzottan keltem ki az ágyamból. Alig tudtam aludni az este, olyan rossz volt Harry nélkül aludni. Nem volt aki átöleljen este, aki mellett nyugodtam aludhattam volna, aki mellet biztonságban érzem volna magam. Nem érezhetem elalvás előtt a férfias illatát. Csak az egyik itt hagyott pólóján át érezhetem illatát, és ölelhetem meg.

Szegénykém a legrosszabbkor betegedett le. Át se tudok menni ápolni őt, de majd holnap reggel főzök neki jó hús levest amire még mamám tanított meg, és attól hamar jobban fogja érezni magát. Nekem is sokszor segített már.

Kicsit komásan sétáltam át a gardróbomba, kerestem valami laza szerelést a  utolsó próbákra. A döntésem egy rövid farmersortra eset hozzá egy „philadelphia” feliratú fehér fölsőre.

Nem akartam kiöltözni ott úgyis másik ruhában leszek amit külön nekem varrattak.  Felvetem a fekete csizmámat, és a legfontosabb dolgokat bele dobáltam egy kis táskába és már rohantam is ki a kocsimhoz.

Még a hét elején vetem. Harryvel ellátogatunk az egyik közeli autóboltba és ahogy megláttam az én kicsikémet azonnal beleszeretem. Az eladó még mutatott egy két szép kocsit, de egyik sem tetszett annyira mint az amit kinéztem magamnak, nem is volt kérdés, hogy a végén melyiket vetem meg. Haza fele már az új kocsimmal mentem.  De amit jobban szeretek a kinézeténél is az az, hogy lehet vele száguldozni. Csak egy rendőr se lásson meg....

És ez a tulajdonsága nagy hasznomra jött most is, mivel egy kicsit késében voltam a hangpróbámról. De csak egy kicsit... Lehet nem kellett volna lustálkodnom.

-Elmondanád mért késtél egy órát?- kért számon Nick, miután megérkeztem.
-ŐŐŐ... hát, nagy volt a dugó?- kerestem egy elfogadható magyarázatot.
-Szörnyű vagy.- rázta a fejét. - Jó, inkább kezdjük a hangolást.- ült le a zongora mögé.

Oda sétáltam a zongora másik oldalához és elkezdtük a beéneklést, majd vagy százszor elénekeltem azt a számot amit ma fogok énekelni. Úgy döntöttünk még múlt héten, hogy valami pörgős fülbemászó dalt kéne előadnom.

A végén adott egy két hasznos tanácsot, hogy ha nagyon izgulok gondoljak arra, hogy csak egyedül vagyok és csak saját magamnak éneklek. Itt egy kicsit megnyugodtam, de rögtön szerte is foszlott a nyugalom, mikor elszólta magát, hogy a TV élőben fogja közvetíteni az égész díj átadott. Miattam. Nagyszerű.

Vajon Harry fogja nézni? És ha meg lát? Ahogy vége van ennek az egész állatkertnek fel kell hívnom. Remélem nem fog nagyon kiakadni.

Teljesen bepánikoltam, mi lesz mikor megtudja, hogy én vagyok az a „titokzatos” énekesnő? Ha nagyon kiakad és szakítani fog velem? Nem akarom elveszíteni! Abba bele halnék! Olyan lett nekem mint a drog. És ha egy drogostól elveszik az anyagot, abba lehet, hogy belepusztul.

Próbáltam nyugtatni magam, hogy nem mondhattam el neki, a titoktartási szerződés miatt, de nem segített sokat. Ha engem nem nyugtat akkor Harryt, hogy hatná meg?

 Három óra éneklés után elindultam a gála helyszínére ahol nem sokára kezdődött az utolsó fő próba.

FIGYELEM!!!!

Hi everybody! Mivel itt is esik az eső, nem tudok mit csinálni. Ezért úgy döntöttem, hogy megírom azt a bizonyos részt amit már sokan vártok. Már meg is írtam, DE úgy gondoltam, hogy kis részenként hozóm. Szóval felrakom az első részét és csak azután hozom HA több, mint 5 pipát kapok ÉS/ vagy 2-3 kommit. Szóval rajtatok múlik mikor hozom a kövi kis részt, én szeretném ha az égész még ma felkerülne, de mondom, hogy ez rajtatok múlik. Mindenkit puszilok. : D

24. fejezet

Repül az idő. El se lehet mondani milyen gyorsan. Eltelt újabb 5 nap. Amivel nem lenne különösebben problémám, ha nem holnap lenne a gála amitől már szétmentek az idegeim és a hajamat tépem idegességemben. Ez ment egész héten reggeltől késő estig mindenféle próbák, otthon pedig bedőltem Harry mellé az ágyba és már aludtam is. Nem tudom, hogy fogom végig csinálni ezt az egészet. A gyakorlás viszonylag jól ment, de teljesen más lesz élőben több ezer ember előtt, plusz a tv nézők előtt csinálni. Arról se feledkezünk meg, hogy én holnap fogom „leleplezni” magam. Már a gondolatól hányingerem lesz és szédülni kezdek. Justin próbálta elvonni mindig a figyelmem valamivel, de nem nagyon jött össze neki, ha valami miatt idegeskedek akkor csak arra tudok gondolni több napon keresztül és ez most sem volt másképp. Harry is észrevette, hogy ezen a héten elég stresszes  vagyok, de sajnos nem mondhattam le neki mi miatt, és ezt meg is értette és nem nyaggatott ezzel. Úristen Harry holnap megfogja tudni, hogy én vagyok az az énekes akiért teljesen oda van. Igen, nagyon megtetszettem neki, vagyis a hangom...  Ha ez nem lenne elég! Érzem, hogy valami rossz fog történni mostanában, nagyon rossz dolog... Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen érzem. Lehet, hogy a gálán de lehet, hogy nem. Nem tudom pontosan, csak ez az érzés folyamatosan ott motoszkál bennem, és mintha fel akarna készíteni az eljövő rosszra. Ha ez egyáltalán lehetséges.

Béke, nyugalom, csend, magány. Ez az a négy dolog amire egész héten vártam, és ami most körbevesz. Egész héten mondogatták, hogy jöjjek le a Temze partjára és gondolkozzak el. Megkérdeztem, hogy min. Egy szó volt a válasz: „Mindenen”. És itt megértetem, Mostantól más lesz az életem, minden ami rendszeres, vagy  megszokott volt megváltozik. De nem csak ezek, az emberek is és a hozzám fűzött szándékuk is megfog változni. Egyáltalán én felkészültem erre? Nem. Határozottan nem. De egyáltalán fel lehet erre bárhogyan is készülni? Eddig éltem a normális hétköznapjaimat, az emberek nem tudták ki vagyok, simán elsétáltak mellettem. És most egy világ ismerni fog. Rémisztő. De nem futamodhatok vissza! Nem csalódhatnak bennem! Nem engedem. Ezen a héten még a tüdőmet is kiköptem a próbákon, nehogy azt mondhassák, hogy nem teszek meg mindent a siker érdekében.

Jo, Nick, Justin annyira sok mindent köszönhetek nekik, hogy el se tudom mondani. Végig támogattak ebben az egy hónapban. Ott voltak nekem, segítetek bármiben amiben csak kellet. Ezért nagyon hálás vagyok nekik. Nem okozhatok nekik csalódást. Nem, nekik nem. És még ott vannak a rajongóim. Ahogy múlthéten olvasgattuk a megjegyzéseket, megvédtek és támogattak. Úgy, hogy nem is ismernek. Leírhatatlan ez az érzés. Miattuk is mindent bele kell adnom abba a fránya fellépésbe.

Egy tanácsot kaptam, egy nagyon fontosat. „Vigyáz az álbarátokkal, akik csak kiakarnak használni.”
Ez egy igen hasznos tipp. Bár, nem hiszen, hogy sikerül majd megfogadnom. Tökéletes példa erre Berry. Ő nem tudta, hogy „ki” is vagyok, mégis, hogy lekoptatott már, pedig ő kezdeményezett. Na jó ez most egy kicsit furcsán hangzott. Még ha csak a fejemben is. Bettyre vissza térve, azóta sem kereset és nem is hallottam róla semmit. Ezt lehet úgy érteni is, hogy tánc órára sem járok be. Persze nem miatta, hanem mint említettem elégé zsúfolt a napom mostanság. Nem hiszem,hogy vissza fogok majd menni. Ha elkezdenek történni az események körülöttem, nem lesz időm naponta eljárnom órákra. Nagyon sajnálom, és bele sajdul a szívem, ha bele gondolok, hogy mostanában nem fogok tudni táncolni. Eddig a tánc olyan volt nekem mint a levegő. Nélküle nem léteztem. És erről eszembe is jutott egy mondás. „Táncok míg élek, mert tánc nélkül nincs élet.” Ezt mondogattam mindig mindenkinek aki megkérdezte, hogy mit jelent nekem a tánc. De lehet, hogy ez most megfog változni? Nem tudom. Annyi mindent nem tudok. A jövő annyira kiszámíthatatlan.

Lassan keltem fel a füves területről, ahol eddig ültem, és gondolkoztam, miközben a Temze lassú folyását néztem. Már elégé besötétedett, de nem nagyon érdekelt, én is lassan indultam el haza felé. Lehetséges, hogy azért nem sietem, mert tudtam, hogy nincs nálam Harry és ma már nem is fogom látni. Eddig mindig együtt aludtunk általában nálam, de előfordult, hogy én mentem át hozzá.  Most viszont amikor haza mentem találtam egy cetlit, hogy nem tud most átjönni, és hogy sajnálja. Eddig oké... de miért nem tudta ezt személyesen elmondani? Ha haza érek fel kell hívnom.

Telefonomból kikerestem a számát és már hívtam is. Kicseng.
-Haló?- szólt bele rekedt hangján, de most túlságosan is rekedt volt.
-Szia. Jól vagy? A hangod olyan mintha beteg lennél.- aggodalmaskodtam.
- Beteg is vagyok. Ezért nem akartam, hogy most együtt legyünk, nem szeretném, hogy te is elkapd.
- Szegénykém. Átmennék segíteni, de holnap lesz a titkos projekt amiről beszéltem, sajnos nem tudom lemondani. Pedig téged is meg akartalak hívni, hogy velem legyél.-
- Nem is kell lemondanod. A doki azt mondta, hogy valami fertőző vírust szedtem össze és mint már mondtam, nem szeretném hogy elkapd. Elmennék veled, de most máshogy alakult a programom. - nevetett el a végét.
- Jól van. Az a lényeg, hogy meggyógyulj. Pihenj sokat. És fel ne kelj az ágyból. Ismerlek már és tudom, hogy két percig nem tudsz nyugton maradni.-
- Túl jól ismersz.- sóhajtott egyet.
- Igen, szóval menj vissza az ágyba és pihenj.- szóltam rá.
- Igenis anyuci.- nem láttam, de tudtam, hogy gonoszul vigyorgott a telefon másik végénél.
- Ez nem volt szép.- mondtam haragosan.
- Tudom. - felelte büszkén. Én néha, hogy meg tudnám fojtani...
- Utállak.-
- Én is szeretlek.-
- Én meg nem.-
- Én viszont igen.- És még ezt az értelmes beszélgetést folytattuk vagy fél órán keresztül.... Majd mind a ketten úgy döntöttünk, hogy elszakadunk egymástól és álomra hajtjuk a fejünket. Hosszú búcsúzkodás után ez meg is történt. Hadd ne mondja, hogy egész este csak forgolódtam az ágyamban és nem tudtam normálisan aludni.

23.fejezet

Elnézést a késésért, de nem volt se időm, se energiám írni. Lehet, hogy ez a rész nem éppen a legjobb és a leghosszabb, de azért remélem, hogy tetszik nektek.


„És most jöjjenek a sztár híreink! A titokzatos A. W. énekes nő egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. Lassan már az egész világ azt találgatja, hogy ki lehet ő. Mióta feltűnt a Youtuben az első videója egyre több és több videó kerül fel, és mindegyik videónak több milliós a nézettsége. Ezek mellet több fan klub is létrejött, ahol azt találgatják, hogy ki lehet ő, vagy éppen, hogy is nézhet ki.
Megpróbáltuk mi is kideríteni. Elmentünk a kiadója elé és több napig figyeltük, hogy ki és mikor megy be oda, de sajnos nem jutottunk ezzel semmire.  De nem kell csüggedni, egy hét és fény derül az énekesnő kilétére a legközelebbi MTV Video Awards-on. „
Csendült fel a híradós csaj hangja a tv-ben. Kicsit még furcsa, hogy ilyen „népszerű lettem”, és mindenki azon gondolkozik, ki is lehetek én. Vicces... De ha belegondolok, hogy egy hét és ki kell állnom a nagyközönség elé, és úgy kell énekelnem, hogy mindenki csak engem néz elkap a hányinger és a szédülés.
-Megnézünk egy-két fan klubot az interneten?- fordult felém Harry.
Hát igen, már lassan este van és Harry meg én itt ülünk a kanapén miközben tv-t nézünk. Én egy kényelmes melegítőben vagyok, míg Harry.. nos...hát... egy-szál boxerban.

Vissza emlékezés:

Nagy szatyrokkal léptem be a házamba, miután elmentem egy Subway-ba és vettem egy csomó kaját ebédre. A csípőmmel löktem be a bejárati ajtót, mivel a kezeim tele voltak szatyrokkal. Mikor megfordultam sikítva ejtettem el a dolgokat a kezemből, mikor megláttam Harry meztelen alakját. Na jó nem meztelen, volt rajta egy boxer. De akkor is nem éppen erre a látványra számítottam mikor haza jöttem.
-Mi az, talán nem tetszik a látvány?- kérdezte Harry miközben lebiggyesztette a száját, és szomorúságot tetettet.
-Miért csak egy boxerben vagy?- kérdeztem tőle, vagyis... próbálkoztam, mert egy izmos kockás has elvonta a figyelmemet, és nem hagyott normálisan gondolkozni. És ha ez nem lett volna elég, még ott van azok az izmos karok amit nem egy két tetoválás díszít, vagy éppen azok a csodás vékony lábak... ahhh. Egyszóval úgy nézet ki mint egy félisten és még elvárta, hogy ezt a látványt látva még normálisan is válaszoljak neki... chh.
- Otthon is általában boxerban vagyok... Vagy nélküle.- villantott egy sunyi/perverz mosolyt felém. Na jó, én ezt nem bírom sokáig.
- Úgy látszik, hogy nagyon otthonosan érzed magad itt nálam.- vontam fel a szemöldököm.
- Nagyon úgy tűnik- kacsintott rám.
- Élvezed, hogy kínzol?- kérdeztem rá.
- Nem tudom, hogy mire gondolsz.- nézett rám ártatlanul, de nem bírta sokáig, hamar elröhögte magát. - Igen, nagyon élvezem.-
- Én de utállak téged.- szedtem össze a szatyrokat és elindultam a konyha fele.
- Én is szeretlek.- kiabálta utánam.

Vissza emlékezés vége

-Nézhetünk.- egyeztem bele. Én is kíváncsi vagyok, hogy vajon mit írhatnak ilyen blogokon egy olyan lányról akit még nem is ismernek. Harry felállt és elment a laptopjáért. Már nagyon sok cucca van itt. Szinte mindig itt van, és nagyon keveset van a saját lakásán, de ez nem baj, sőt én csak örülök, hogy egy ilyen nagy házban nem egyedül kell lennem. Este el se tudnék aludni egyedül, úgy hozzá szoktam az együtt alváshoz.
- Itt is vagyok.- tért vissza Harry a laptopjával, ezzel engem kizökkentve a gondolataimból, és leült mellém.
Nem kellett sokat keresni, azonnal kidobott egy csomó oldal címet.
Sok oldalt megnéztünk, voltak ahol támogattak és leírták, hogy mennyire várják már a gálát. Ez nagyon jól eset és egy kis önbizalmat adtak, viszont voltak olyan blogok ahol elküldtek a büdös francba, és ahogy csak lehetett szidtak, hogy ezt az egészet csak azért csinálom, hogy hírnevet szerezek. Ami egyáltalán nem igaz, mert nem azért csinálom, egyszerűen csak félek. Ezeken az oldalakon én is és Harry is felhúzta magát, így úgy döntöttünk, hogy inkább kikapcsoljuk és mást csinálunk. Kint még nem volt annyira hideg, ezért kimentünk a medencéhez fürödni egy kicsit. Egyikünk sem zavartata magát és ruhával ugrottunk bele a vízbe. Vagyis én ruhával, míg Harry csak egy alsóban. Nem tudom meddig lehetünk benne a medencében, de nem is nagyon érdekel. Sokat hülyéskedtünk, mint az ovisok fröcsköltük egymást és a másikat a víz alá nyomtuk. Mikor már mindketten teljesen átfagytunk, vissza mentünk a házba. Letusoltunk és elmentünk aludni, mert már éjfél környéke lehetett. Míg Harry a hajammal játszott, én azon gondolkoztam, hogy milyen hamar el tudta vonni a figyelmemet arról a sok ócsárló megjegyzésről, ahol éppen szidnak engem úgy, hogy még nem is ismernek. Még ha ő nem is tud róla...

22.fejezet

És itt is van a következő rész. Még mindig örülnék 1-2  kommentnek, plusz beállítottam, hogy névtelenül is lehessen kommentálni. Remélem tetszik ez a rész, és "már" csak 1 hét választja el a 2 fő szereplőt a "lebukástól".

Reggel arra keltem fel, hogy valaki néz. Nem tudom, hogy kelhetem fel erre, de magamon éreztem valaki pillantását. Szép lassan nyitottam ki a szemem, hagyva, hogy megszokja a szemem a reggeli fényeket. Harry álmos arcát, és kócos haját láttam meg  mellettem feküdni, ahogy a nagy zöld szemeivel engem nézet.
- Jó reggelt.- köszönt reggeli dörmögős hangján amit én nagyon szeretek.
-Neked is. Mikor értél ide?-
- Már nagyon későre járt akkor, szerintem hajnal környékén. Gondolkoztam, hogy tényleg átjöjjek-e hozzád, de aztán rájöttem, hogy már nem tudok nélküled aludni.-mosolygott.
- De aranyos vagy. Én pedig meg akartalak várni, csak a tegnapi nap nagyon lefárasztott, és ahogy lefeküdtem el is aludtam.-
- Nem baj. Biztos le fárasztott az a sok shopingolás. Ügye majd tartasz nekem egy ruha bemutatót. Nagyon örülnék neki, főleg ha vettél fehérneműket is.- húzogatta perverzen a szemöldökét.
- Álmodozz csak.- adtam a szájára egy csókot. - Meg egyébként is nem voltam tegnap vásárolni. Plusz, összevesztem Bettyvel.-
- Miért mi történt?-
-Úgy látszik van fontosabb dolga is, mint hogy velem legyen.- vontam vállat, majd felkeltem az ágyból, ezzel kiszabadulva Harry karjai közül. - Gyere, menjünk le reggelizni.- nyújtottam felé a kezem. Megfogta a kezem, és egy egyszerű mozdulattal vissza rántott.
- Nem akarok felkelni.- mondta, miközben a fejét a nyakhajlatomba rejtette.
-Na, ne legyél lusta.- próbáltam győzködni, de én is inkább itt  maradtam. De nem feküdhetünk egész nap az ágyban. De jó is lenne...
Sikerült újra kiszabadulnom a szorosan tartó kezei közül, bár nagyon próbálkozott, hogy ne sikerüljön.
- Én lemegyek csinálok valami reggelit, te is gyere le.-adtam egy puszit az arcára, majd lementem a konyhába.

-Min gondolkozol ennyire?- kérdezte Harry. Lent vagyunk az étkezőben és éppen reggeliztünk, miközben én egy kicsit elbambultam, úgy látszik észre is vette.
-Csak azon, hogy lehet bemegyek ma az ügynökségre beszélni Joval.-
- De miért?-
- Mostanában nem kapok modellkedéssel kapcsolatos munkát, csak a titkos projekttel kapcsolatban.-
-Milyen titkos projekt? És én miért nem tudok róla?- húzzta fel kérdőn az egyik szemöldökét. Persze, hogy nekem mindig e kell szólnom magam. Gratulálok Alexa, nagyon szép volt...
- Hát, ha nem titkos lenne, akkor tudnál róla, de mivel titkos így nem kéne tudnod róla. Tényleg, én elmondanám, hogy miről van szó, de aláírattak velem olyan titoktartási papírt is, úgyhogy nem mondhatom meg. Sajnálom. Meg úgy is egy hét múlva meg fogod tudni.- nézek rá kölyök kutya szemekkel, általában ez beszokott válni.
- Oké. Szóval akkor ma bemész a stúdióba?-terelte a témát, mert látta rajtam, hogy nem nagyon akarok erről beszélni. Aminek nagyon örülök.
- Igen, de max. egy órát leszek.- válaszoltam, miközben folytattam a reggelim elfogyasztását.
-Elkísérnélek, de nekem is van egy fél órás, órás dolgom.-
- Nem baj, akkor majd itt találkozunk.-
-Rendben.-

Jo irodájában ültem, velem szemben pedig Jo (ki más...). Azt hittem, hogy nem lesz bent az irodában, hiszen vasárnap van, de szerencsére tévedtem. Úgy látszik, sosem szokott pihenni, és nem ismeri azt a fogalmat, hogy hétvége.
- Minek köszönhetem, hogy vasárnap meglátogattál?- kérdezte felnézve a sok papír fölül.
- Nem látogathatom meg, szeretett menedzsmentemet?- kérdeztem ártatlanul, mire kérdőn felhúzzta a szemöldökét.- Na jó, igazából kérdezni szeretnék valamit.- árultam el miért is jöttem ide igazából.
- Akkor kérdez.-
- Azt vettem észre mostanában, hogy kevés, vagyis egyáltalán nem kapok modellkedéssel kapcsolatos munkát. Ez miért van? Nem vagyok elég jó modellnek, vagy nem volt jó az első munkám, vagy... vagy nem tudom. -
- De tökéletes vagy modellnek, és tökéletes volt a munkád is, csak hát...-  hagyta függőben a mondatát. Valamit nem akar elmondani, és azt én nem szeretem.
- Csak mi?-
- Ajjj, jó. Beszéltem anyukáddal, és ő azt szeretné, ha legalább a modellkedést abba hagynád, még valamennyire az éneklésben, és a táncban támogat, de a modellkedésben nem.- lefagytam. Nem tudtam erre mondani semmit. Csak néztem ki a fejemből és éreztem, hogy megy fel bennem a pumpa.
- Mi az, hogy beszéltél anyámmal, ki kért meg rá? Senki. És egyáltalán milyen jogon szól bele az életembe? Már elmúltam 18, úgyhogy nem parancsolhat nekem, és mikor azt mondta, hogy ha elmegyek már nem fogom érdekelni onnantól pedig semmi joga beleszólni az életembe. És te még neki adsz igazat? - kezdtem el kiabálni.
- Alexa, nyugodj meg. - próbált nyugtatni amitől csak még idegesebb lettem.
- Nem, nem nyugszom meg. Semmi köze mostantól az életemhez, úgyhogy te is szakítsd meg vele a kapcsolatot, ha akar valamit engem hívjon fel.-
- Az anyádról beszélsz.- emelte fel már ő is a hangerejét.
- Nem érdekel, hogy az anyám, nincs semmi köze az életemhez.-
- Jó, ha ezt akarod.- sóhajtott fájdalmasan.
- Igen, ezt akarom, ha valami baja van azzal amit csinálok akkor velem beszéljen, és ne a hátam mögött szervezkedjen. Szia.- mentem ki az irodából egyedül hagyva Jot.
Még mindig ki voltam akadva, nem értem, hogy miért szervezkedett a hátam mögött az anyám. Emlékszem mikor eljöttem otthonról azt mondta, hogy mostantól nem érdeklem és csak magamra számíthatok. Akkor miért szervezkedett? És miért a hátam mögött kell ezt csinálni? Miért nem engem hívott fel? Akkor talán még bele is mentem volna, hogy csak az énekléssel és a tánccal foglalkozzak, de így... csak azért is folytatni fogom a modellkedést. Emellett Joban is csalódtam, nem szól, hogy tartja a kapcsolatot a szüleimmel, és még belement a hülye ötleteikbe, plusz nekem nem szólt. Már lassan tényleg nem bízhatok senkiben...

21.fejezet

Amikor meghallottam a másik nevet nem csodálkoztam, hogy ekkora tömeg gyűlt ide, és főleg lányok. Sőt, csodálkozok, hogy eddig míg vele voltam nem rohamoztak meg minket örült rajongok. De egy valamit nem értek. Ki az a másik srác mellett? Olyan ismerős, és a Niall név is. Meg miért kiabálják az ő nevét is? Ezzel a kérdéssel inkább most nem foglalkozok, úgy is nemsokára kiderítem. Inkább az én Justin barátomat viccelem meg. A tervem már össze is állt a fejembe már csak meg kell valósítani. Ennek érdekében elbújtam egy nagy bokor mögé, ami tökéletesen takart, és elkezdtem várni. Várni, hogy az összes rajongó elmenjen. Már vagy fél órája áltattam a bokor mögött mire az összes tini lány elment. Ők is elindultak, ezzel folytatva saját útjukat, így én is előbújtam rejtek helyemről, és elkezdtem követni őket. Mivel rajtuk kívül nem nagyon volt már senki erre fele, és már kezdett sötétedni úgy gondoltam egy kicsit még jobban megviccelem őket. Megfogtam néhány kavicsot, majd elhajítottam bokrokba, a járdára is és őket is eltaláltam néhány kaviccsal. Azonnal hátrafordultak ijedt fejel, amiért már megérte ezt csinálnom, míg körülnéztek, hogy mi lehetett ez, én elbújtam egy fa mögé, hogy ne leplezem le magam. Mikor nem láttak senkit, semmit tovább sétáltak. Egyszer-kétszer hátranéztek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy senki sem követi őket, bár nem elég jók, mert engem nem szúrtak ki. Halkan mögéjük lopóztam, majd sikítva Justin hátára ugrottam és kiabálni kezdtem.
- Agya úr isten, ez Justin Bieber. Kérhetek egy autogramot? Hozzám jössz?....- és még hasonlókat kiabáltam torkom szakadtából, épp ami eszembe jutott. Justin úgy megijedt, hogy el is eset, velem együtt ugyebár, mert még mindig a hátán voltam. Mind a ketten a földön kötöttünk ki. Mikor megláttam azt, hogy az arcán a halál félelem tükröződött elnevetem magam. Lassan tudatosult benne, hogy nem az egyik örült rajongója vagyok, hanem csak én. Arcizmai ellazultak, és kifújt egy nagy adag levegőt.
- Komolyan egyszer meg fogsz ölni.- tápászkodott fel Justin, majd nekem is segített függőlegesbe tornázni magam.
- Próbálkozok vele.- kacsintottam rá. Imádom ugratni, főleg, hogy nem veszi magára, és nem sértődik meg minden egyes szavamon. Annyira nem szeretem az olyan embereket akik mindent magukra vesznek, és mindenen megsértődnek. Azokkal nem lehet viccelődni és minden egyes szavadat át kell gondolni kétszer is. Brr, kiráz még a hideg is az ilyenektől.
- Ahogy ismerlek, nem kell sokat próbálkoznod.- éppen vissza akartam szólni valami frappánsat, de a gondolkozásomat megszakította egy hangos röhögés. Sejtetem, hogy ki lehet az, és mikor a hang forrása felé fordultam be is igazolódott a sejtésem. Egy magas vékony fiú állt előttem, szőke haja fel volt zselézve, és kék szemei már szinte világítottak. Elég jól nézet ki, meg annyira ismerős, mintha már találkoztam volna vele. De hol?
- Alexa hagy mutassam be az egyik haveromat Niallt. Niall ő Alexa.- mutatott be egymásnak Justin.
- Nem kell bemutatni, már találkoztunk.- szólalt meg Niall is miután abba hagyta a nevezést, de még egy kicsit kuncogót. De min nevezett ennyire?
- Lehet, hogy most bunkónak fogok tűnni, de... mi honnan is ismerjük egymást? Nagyon ismerős vagy, de nem tudom, hogy honnan.- kicsit cikinek éreztem megkérdezni, de idegesít, hogy nem tudom, honnan ismerem.
- Én vitelek el Harryhez mikor randiztatok a tóparton.- emlékeztetett. És tényleg, nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz a memóriám.


-Én éhes vagyok!- panaszkodott Niall a kanapén elterülve. Miután vagy egy órát sétáltunk a parkban, fel jöttünk Justin házába. Niall pedig azóta nyafog, hogy éhes.
- Akkor főzzél, vagy süssél valamit.-  csattantam fel. Már nagyon idegesítő a nyávogása. Rosszabb, mint egy lány...
- Jó, főzzünk valamit, de együtt.- mutatott mindkettőnkre.
- Szerintem egyezünk bele, és utána békén hagy.- suttogta Justin közel hajolva hozzám.
- Oké, segítünk.- egyeztem bele, miközben feltápászkodtam a kényelmes kanapéról és a konyhába mentem felmérni a helyzetet.  Elég felszerelt konyhája van, mindent megtaláltam amit kellet.
- Mit akarunk főzni?- fordultam hátra a két jómadárhoz.
- Pudingos palacsinta.- kezdett el ugrálni. Na vajon ki? Persze, hogy Niall. Ki más...
- Rendben, ti csináljátok a pudingot, én pedig a palacsintát. Oké?-
- Oké.- mondták egyszerre.

Én már rég kész vagyok az összes palacsintával, de ők még nem készültek el a pudinggal. Sosem fogom megérteni hogy a pasiknak miért megy ilyen rosszul a sütés, főzés. Pedig egyáltalán nem nehéz. Vagy csak én gondolom így? Míg ők szerencsétlenkedtek lefényképeztem őket, de ezt ők nem vették észre úgy bele merültek a mester munkájukba. Remélem észrevehető az irónia.

- Huh, én tele vagyok.- rakta le a tányérját Justin és hátradőlt a kanapén.
- Én is jól laktam.- utánozta Niall.
- Ezt nem hiszem el, mióta ismerlek ilyet még nem hallottam tőled.- hitetlenkedett Justin.
- Akkor most hatoltál-
- Na, én szerintem megyek. Későre jár.-
- Ne vigyelek haza?- lovagiaskodott Justin.
- Nem kell, most jót fog tenni egy kis séta.- mosolygok rá. Feltápászkodtam a kanapéról, majd összeszedtem a cuccaimat.
- Sziasztok.- köszöntem el az ajtóból. Kint nem volt olyan hideg, sőt mondhatni kellemes idő volt, ami itt nem megszokott. Haza felé sétáltam a sötét utcákon egyedül. Sokan félnének a helyemben, engem mégis megnyugtat. Ez a mai nap pont úgy sült el ahogy nem gondoltam volna. Azt hittem, hogy ma az egész napot Bettivel töltőm, és kifosszuk a boltokat, miközben mindenféléről beszélünk. Helyette Bettyvel összevesztem, találkoztam Justinnal és Niallal. Bár azt még mindig nem tudom, hogy Niall nevét miért ordibálták a rajongók, el is felejtetem meg kérdezni, pedig meg akartam. Harryvel egész nap nem beszéltünk, azt mondta, hogy dolgozni fog sokáig és ha nem olyan későn végez beugrik hozzám. Vagyis akkor nálam alszik, aminek kifejezetten örülnék.
Lassan haza is értem. Letusoltam, és bebújtam az ágyamba, nem bírtam fent maradni, hogy megvárjam Harryt. Nagyon kifárasztott ez a nap, főleg az a két hülye. Ne értsétek félre, nem tartom őket hülyének, csak néha (mindig) valami hülyeséget csinálnak, amit egy normális ember pedig nem csinál. De szerintem értitek mire gondolok.
Az álmok világa nagyon gyorsan elragadott magával.



Itt is van a 21. fejezet. Nagyon, nagyon, nagyon .... sajnálom, hogy ilyen sokat késtem, de nem volt idő írni. Itt az évvége, egy csomó dolgozat, utána kistesomra kell vigyáznom és a hasonlók. Mostanában elégé be vagyok táblázva. DE ez nem azt jelenti, hogy elhanyagolom ezt a blogot. Amilyen sűrűn tudom, hozom a részeket. Őrülnék ha nem csak 1 ember írni kommentet, persze annak az egynek is nagyon örülök, és köszönöm neki, hogy ő ír hozzászlásokat a blogomhoz.

20.fejezet

És itt is volnék a 20.fejezettel, megpróbáltam mindent kihozni belőle, nem sokára jönni fog az a rész ahol MINDEN kitudódik, de azért várni kell rá még egy kicsit.
Kicsit szomorú vagyok, hogy az előző kettőhöz nem érkezett komment. Ennyire nem tetszett? Örülnék ha ehhez érkezne 1-2 komi. És erről a részről annyit, hogy ti menyire akadnátok ki Alexa helyében? Szerintetek a végén még kinek a nevét kiabálják???

~~~~


Úgy telik az idő. Máris szombat van. Vagyis ma találkozok Bettyvel. Már nagyon vártam, hogy találkozóak vele, elég rég láttam, és már nagyon hiányzik. Meg persze imádok vásárolni.
Tegnapi nap érdekesen telt. Majd nem mindenki elkésett, ezért a szervező mindenkivel ordibált. Plusz, ha ez nem lenne elég Justin végig hülyéskedte az egészet, én meg nem tudtam mást csinálni csak nevetni. Ezért a szervező kétszer jobban kiabált velünk, de a háta mögött Justin kifigurázta, utánozta a járását, a beszédét és hasonlók, amin én megint csak nevetem. A szervező szó szerint a haját tépte, és hamarabb elengedett minket. Ami nekem csak jó volt, mert Harrynek szabadnapja volt, így a nap további részét együtt töltöttük.
Most itt ülök a kávézóban, ahova megbeszéltük a találkozót. Kicsit előbb jöttem úgy 10 perccel ezért rendeltem magamnak is és Bettynek is egy kávét. Kifelé bámultam az ablakon, és csak figyeltem, ahogy az emberek milyen békésen sétálgatnak, vagy ,hogy a kisgyerekek izgatottan húzzák maguk után az édesanyjukat maguk után, hogy minél hamarabb odaérjenek a kávézó melletti játszótérre. Én is nagyon szeretem a játszótéren játszani kiskoromban. Mindig velem volt bátyám és mindig kitaláltunk valami játékot. Volt mikor kalózosat játszottunk és kincsek után kutatunk, vagy éppen tudóst és mindenhez oda mentünk, hogy megvizsgáljuk. Mosolyt csalt az arcomra, hogy vissza gondoltam a régi szép időkre, amikor nem volt semmi bajom, nem kellet mindenkinek megfelelnem. Csak boldogan játszanom. De amilyen gyorsan jött a jókedvem olyan gyorsan ment is. Eszembe jutott, hogy több ilyen nem lesz, hogy a bátyámmal együtt hülyéskedek. Már nem lesz olyan, hogy anyukám büszkén néz rám, mikor sikerül valamit megcsinálnom, vagy nem lesz olyan, hogy mikor rossz napom van haza megyek és a szüleimnek elmesélek mindent és ők meg végig hallgatnak és segítenek. Már nem lesz semmi. Hiányozni fognak az ilyen pillanatok, de tudtam, hogy az ilyenekről is le kell mondanom mikor eljöttem otthonról. De nem bánom, ők döntöttek így, hogy nem beszélnek velem és nem én. Itt sokkal szabadabbnak érzem magam, mint ott ahol születem. Meg itt vannak barátaim akikben megbízok, itt találtam meg az első szerelmem, mert  igen teljes magabiztossággal ki tudom jelentetni, hogy halálosan beleszeretem Harrybe. És úgy érzem, hogy ez kölcsönös, vagyis nagyon remélem.
Betty még mindig nem jött. Mi tart ilyen sokáig? Megbeszéltük, hogy 10 órakor itt találkozunk, és most pedig... 11 óra múlt -néztem meg a telefonom-.  Most már tényleg hol lehet? Még vártam egy fél órát, de még mindig nem jött. Már éppen hívni akartam, mikor jött egy SMS-em Bettytől.

„Bocsi, de szerintem halasszuk el, mert egy barátnőm át jött hozzám. Azért remélem nem haragszol rám. Puszi.”

Mi van? Most ez komoly, vagy csak szívat. Mit képzel magáról???! Felhív, hogy találkozzunk, erre találkozásunk időpontja után másfél órával küld egy nyamvadt üzenetet, hogy neki még sem jó. És még ne is haragudjak rá??? Az agyam eldobom. Megfogtam a telefonomat és megkerestem Betty számát, majd felhívtam.

„Haló?”
„Ezt most ügye nem gondoltad komolyan?”-szólók bele a telefonomba.
„Júj tényleg, remélem nincs hari, mert nem mentem, majd megbeszélünk egy másik időpontot. Jó?”
„Nem, nem jó. Másfél órája itt várlak ebben a kávézóban, és neked most jut eszedbe egy nyamvadt SMS-t küldeni, hogy nem jössz?”
„ Tényleg sajnálom csak barátnőm megjelent itt és teljesen kiment a fejemből a találkozónk.”
„Kiment a fejedből? Hát kösz. Mégis mikor jött a barátnőd, hogy elfelejtettél?”
„Tegnap délkörül.”
„És nem volt benned annyi hogy felhívj tegnap óta?”-kérdés volt bár inkább tűnt kijelentésnek.
„Mondtam már, hogy sajnálom. Mit mondjak még?”
„Tudod mit? Semmit! Hagy engem békén, menj el csajos napra más barátnőiddel.”
„Most ezért?”
„Igen ezért.” már szinte ordibáltam, és rácsaptam a vonalat.

Most lehet sokan hülyének néznek, hogy emiatt ennyire kiakadtam, de nekem ez most nagyon rosszul eset. És nem ezt vártam volna Bettytől. Sosem voltak tényleg igaz barátaim, de azért egyik sem csinált ilyet. Pedig most azt hittem, hogy Betty tényleg igaz barátnőm lesz. Bár mindig is mondták, hogy túl hiszékeny vagyok. Ez megint csak beigazolódott. De most nincs itt senki akinek a vállán kisirhatom magam, na jó nem akarok sírni csak valakinek el akarom mondani a bajom. De hát erre valók a barátnők. Ja, bocs én most vesztem vele össze. Harryt meg nem akarom ilyenekkel zaklatni. Gondolom van elég baja rajtam kívül is.
Kilépve a kávézóból elindultam egy közeli park felé. London egyik csodás tulajdonsága az, hogy gyönyörű parkjai vannak. Ahol mindig nyüzsög az élet. A közeli irodában dolgozok általában ide jönnek le a kaja szünetükben ebédelni, vagy csak napozni. Fiatal iskolás gyerekeket is sokszor láthatók itt, abban a cuki egyenruhájukban. Nekem nagyon tetszenek az egyenruhájuk, egyáltalán nem rondák, bárki  bármit mond. Én sajnálom, hogy mikor én voltam iskolás nem lehetett ilyet hordani. Bár Anglia teljesen más mint Magyarország. Itt úgy tanítanak, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni. Emlékszem mikor legelőször jöttem ide, még egy kirándulás keretében és elmentünk egy templomba. Alsós gyerekek be voltak öltözve mindenféle történelmi jelmezbe, és ahogy nézegették a történelmi tárgyakat, a tanár a vele kapcsolatos dolgokat mesélte el mait tudniuk kell. Nálunk ilyet mikor csináltak? Soha. Elénk vágták a több száz oldalas könyvét, hogy tanuld meg.
Az elmélkedésemből sikítások, és kiabálások szakítottak ki. Körül néztem, nem messze tőlem egy elég nagy tömeg -ami leginkább fiatal lányokból állt- egy nagy kört formáltak és valakik nevét kiabálták, és sikították. Közelebb mentem, érdekelt kik lehetnek azok, hogy ilyen tömeg van körülöttük. Látni nem láttam így sem sokat, hogy közelebb értem, de mintha valami olyat kiabáltak volna, hogy Niall és ...

19.fejezet

Sziasztok! Meghoztam ezt a részt is. Remélem tetszik, vélemény nyilvánítást szeretnék.


Harry szemszöge:

Olyan rossz érzésem van, mintha a vihar előtti csendet élnénk. Most minden olyan békés. Alexa itt alszik rajtam, mert elaludt a film alatt. De meg értem, szerintem lefárasztotta magát a sok sírásban. És ha tudná, hogy nem is ok nélkül sírt. Azért voltam ott abban az éreremben, mert Ellával kellett találkoznom. Vagyis megcsaltam, újra. Egy szörnyetegnek érzem magam, meg sem érdemlem ezt az angyalt. Alig vagyunk együtt 2 hete, de már egy csomót hazudtam, vagyis nem hazudtam csak nem mondom el neki az igazat. Nem mondtam el neki, hogy egy híres énekes vagyok, plusz van egy áll barátnőm, akivel jelenleg megcsalom. Tudom, hogy egyszer minden kiderül és nagyon meg fogom szívni, de félek elmondani neki, hogy ki vagyok valójában, vagyis inkább a reakciójától félek, hogy nagyon ki fog akadni és elfogom veszíteni. Önző vagyok, tudom, de nem tudom elengedni, Ő az akire egész életemben vártam, Ő az akit mindenkiben kerestem, akiről mindig álmodoztam. Én mégis csak bántani tudtam őt... ha ő még nem is tudja.

Nagy nehezen kimásztam mellőle az ágyból. Nem azért volt nehéz kimászni mellőle mert féltem, hogy felébred, láttam, hogy nagyon mélyen alszik, így ettől nem féltem. Inkább azért volt nehéz, mert nem is akartam kikelni mellőle. De elhatároztam magam, hogy most meglepem valamivel, ha felébred. Le is mentem a konyhába, és gondolkozni kezdtem. Igen, jól olvastátok. Gondolkozni kezdtem, még ha sokan kételkednek is benne, hogy én ilyet tudok. Igaz, néha én is kételkedek ebben, de próbálkozni szabad.
Kinyitottam a hűtőt, hátha lesz benne valami amivel tudok is kezdeni valamit. És.... bingó!!!!
Találtam sok-sok epret és csokit, így a tervem ki is rajzolódott az én zseniális kobakomban.


Alexa szemszöge:

Arra ébredtem fel, hogy Harry nincs mellettem, pedig én úgy emlékszem, hogy rajta aludtam el. A biztonság kedvéért csukott szemel megpróbáltam a kezemmel meg találni őt. De mind hiába, nincs itt. Akkor hol lehet? Lassan nyöszörögve nyitottam ki a szemem, majd körül néztem a szobában, de Harryt nem láttam. Fáradtam keltem ki az ágyamból, és megindultam lefele. Ahogy kiértem az ajtón, érdekes látványban részesültem. A földön rózsa szirmokból egy utat láttam előttem, ami egészen a fürdőszobáig((????)) tart. Benyitottam a fürdőszobába és még a lélegzetem is elállt. A földön mindenhol rózsaszirmok, a kádszéle ki volt rakva égő mécsesekkel, míg a kádba teljesen tele volt engedve vízzel, amiből a gőz párolgott fel, így gondolom elég meleg lehet. Majd ezután megláttam Harryt aki csak egy bokszerben állt előttem, és az én reakciómat nézte.

- Hát ez?- szólaltam meg nehezen, nem valami értelmes kérdést tettem fel, de más nem bírtam ki nyögni. Erre a reakciója az volt, hogy elmosolyodott és közelebb jött. Megfogta a kezem, és mélyen belenézett a szemebe.
-Fürödj velem.- suttogta. Mire kicsit ledöbbentem. Fürödjek vele? Kizárt dolog. Ahhoz túl szégyenlős vagyok. Viszont mennyit fáradozhatott ezzel. Nem akarom megbántani. Kell valami közép út... És meg van!!!
- Jó veled fürdök.- kijelentésemre meglepődött, szerintem nem gondolta, hogy ilyenbe bele megyek.-De csak fürdőruhában.- mondtam, mire lehervadt a nagy mosoly az arcáról. Fél percig gondolkozott, majd megvonta a vállát és beleegyezett. Gyorsan a szobámban át öltöztem, és vissza mentem Harryhez.
Mindketten beültünk a meleg kádba, Harry hátra fordult és a semmiből elővett két pezsgős poharat amiben már volt töltve pezsgő. Átadta az egyiket, és koccintott velem.
-Ránk.- nézett mélyen a szemembe.
- Ránk.- ismételtem. Megittuk a pezsgőnket, de közben egy pillanatra sem vettük le a tekintetünket egymáséról. A szemezésünket ő szakította félbe, mert magához ölelt, úgy hogy az én hátam az ő mellkasával találkozott, és a karjait körém fonta.
- Úgy szeretlek, el sem tudom mondani.- sóhajtott.- Na jó ez egy kicsit nyálasra sikeredett.- nevette el magát.
- Nem baj, ha elmondod az érzéseidet, attól, hogy nyálasan hangzik, nekem még jól esik.- az arcommal felé fordultam és az ő arcára adtam egy puszit.

-Nyisd ki a szádat.- halom meg Harryt körülbelül 5 perc csönd után. Persze a csönd nem kínos csend volt, egyszerűen csak élveztük egymás közelségét.
-Miért?- értetlenkedek és újra felé fordulok, és ekkor látom meg a kád szélén van egy nagy tál benne pedig egy csomó csokis eper. Hmm... fini. Ahogy kérte kinyitottam a számat, mire ő az egyik epret bele rakta a számba, én meg megettem. Utána pedig én etettem meg eperrel, és így folyattuk, míg az összes el nem fogyott.
- Különben... hogy jött ez az egész? És honnan szereztél ennyi rózsaszirmot?- kérdeztem kíváncsian.
- Úgy érzem, hogy nem mutatom ki, hogy mennyire szeretlek. És gondoltam megleplek, mert megérdemled. És hát valószínűleg nem fog kedvelni a szomszéd néni, mert majd nem leszedtem az összes rózsáját.- nevetett fel kínosan. Most komolyan leszedte értem a szomszéd rózsáját? Komolyan, ez bolond. Az én bolondom.
-Köszönöm.- lapultam bele az ölébe.

18.fejezet

Sokan félnek a sötétben, sötéttől. Pedig nincs benne semmi félelmetes, inkább nyugtató, és békés. Emlékszem ha bármi bajom volt, este, mikor mindenki aludt kiszöktem a szobám ablakán és elmentem sétálni a sötétben. Mindig megnyugtatott, mert a sötétség eltakarja a rossz dolgokat, nem látod őket. Mint ilyen esetekben most is itt ülök a sötét szobába és próbálom nem elbőgni magam. Vicces ez az egész. Én azt hittem, hogy Harry szeret és nem hazudna nekem. Pedig mégis. Ezt az egy dolgot utálom, mikor valaki hazudik nekem. Nem érdekel milyen mértékű hazugság, ha egyszer hazudik, akkor máskor miért kéne neki hinnem, és ha akkor is hazudott mikor azt mondta, hogy szeret? Ha egyszer valaki  hazudik nekem, én azután nagyon nehezen tudok neki hinni, és mindig megmarad bennem, hogy lehet, hogy megint hazudik nekem?
De nem értem miért hazudott nekem, miért nem tudta azt mondani, hogy elmegy vacsorázni valakivel? Nem vagyok az a tipikus féltékeny típus, hogyha már valakivel beszél a párom, akkor kirobbantom a harmadik világháborút. De most mit gondoljak? Még mindig ott van a szemem előtt a kép, ahogy ott ül, issza a pezsgőjét, és miközben vár valakire/valakikre telefonál. Justinnak kellet onnan elrángatnia. Látta, hogy valami olyat láttam amit nem kellet volna, és folyamatosan próbálta kiszedni belőlem, miközben haza hozott, de én csak meredtem előre és gondolkoztam.

Hirtelen felálltam és elkezdtem egy papír és egy toll után kutatni. Mikor megtaláltam vissza ültem az előző helyemre, vagyis az ágyamra. És csak írtam. Épp ami eszembe jutott, csak kiakartam írni magamból a csalódottságot.
Épp hogy csak befejeztem és elraktam a papírt, csöngetnek. Ki lehet az ilyenkor? Nem akarok ajtót nyitni senkinek sem. Szörnyen festhetem, a szemeim pirosak a sírástól, az a minimális festék amit felraktam reggel szétfolyva az arcomon szintén a sírástól.  Viszont mikor már vagy öt perce csengetett az illető megelégeltem és lecammogtam az előszobába.  Kinyitottam az ajtót, ahol egy mosolygós Harryvel találtam magam szembe, de mikor meglátott lehervadt a mosoly az arcáról és aggódva kezdte fürkészni az arcom, és szorosan megölelt.
-Mi történt? Valaki bántott? Mondj már valamit, miért sírsz?-húzódott el egy kicsit az ölelésből de csak annyira, hogy az arcomat lássa.
-H-hazudtál.-mondom síros hangon.
-Tessék? Hazudtam? Mikor? Mit csináltam?- kérdezgetett össze vissza. Látszott, hogy nem érti.
-A-azt mondtad, hogy a munka helyeden kell lenned, de láttalak az étteremben.- még mindig nem tudtam abba hagyni a sírást, egyszerűen nagyon rosszul érintett, hogy becsapott.
-Azért voltam az étteremben, mert ott volt egy megbeszélésem a munkámmal kapcsolatban. És azért írtam, hogy ma nem tudok eljönni, mert azt hittem, hogy nagyon el fog húzódni, de szerencsére hamar végeztünk így rögtön hozzád siettem.-nézet mélyen a szemembe, miközben mondta.
- De még azt sem árulod el, hogy mit dolgozol. Nem bízol bennem?- már egy kicsit megnyugodtam, de a könnyek még mindig folytak le az arcomon. Már nem is nagyon tudtam, miért haragszok rá. Igaznak tűnt, hogy ott volt találkozója a munkájával kapcsolatosan. Ezért már nem is tudtam rá haragudni, de ez után jön a kérdés. Miért nem mondja el, hogy mivel foglalkozik? Nem bízik bennem? Vagy esetleg valami olyannal foglalkozik ami nem éppen legális? Már nem értek semmit, és ez nagyon aggaszt.
- Dehogynem bízok benned. Csak kell egy kis idő míg felkészülök, hogy elmondjam.- a zöld szemei egyszerűen elbűvöltek, nem tudtam haragudni rá. Olyan hülyén érzem magam, hogy ebből az ügyből ekkora parádét rendeztem. Most biztos egy hülye hisztis picsának néz.
Gyorsan megöleltem, a fejemet a nyakába fúrtam, mélyen beszívva bódító illatát. A kezeimet a nyaka köré fontam és minél jobban magamhoz akartam húzni. Ő a kezeit átfonta a derekam körül és még közelebb húzott magához. Egy-két perc alatt meg is nyugodtam szoros ölelésében.
- Jól vagy?- fürkészét aggodalmasan. Nem bírtam beszélni, csak bólintottam egyet, és vissza bújtam nyugtató karjai közé. Ezen felnevetett. - Olyan vagy,mint egy kiscica. Szeretem a cicákat.- nem láttam, de biztos voltam benne, hogy mosolyog. Hirtelen felkapott, mire belőlem egy sikítás szaladt ki ezután pedig egy őszinte mélyről jövő nevetés követe. Hihetetlen, hogy körülbelül 5 perce még fent a szobámba sírtam. Most pedig itt nevetek vele. Ha itt van velem akkor bearanyozza  a napom. Annyira szeretem, hogy azt el sem tudom mondani. Bevitt a nappaliba, majd velem együtt leült a kanapéra. Én csak még jobban hozzá bújtam, mire kuncogni kezdett.
- Tényleg olyan vagy mint egy cica.-
- Azt mondtad szereted a cicákat.- motyogom a nyakába.
- Ez így van.-kezdte birizgálni a hajam.  Olyan békés most minden. De mint minden ilyen pillanatot, most is sikerült elrontani. A telefonom elkezdett dalolni, így jelezve, hogy hívnak.
Egy meggyötört sóhaj kíséretében kibújtam békés rejtekhelyemről, és kihalásztam a zsebemből a telefonom.
- Halo?- szóltam bele.
- Szia, miért nem jöttél ma edzésre?- halom meg Betty hangját a vonal másik felén.
- Tessék? Mennyi az idő?- elfelejtettem edzésre menni? Az lehetetlen eddig sosem felejtetem el edzésre mennem.
- Épp most lett vége. Nickék kicsit kiakadtak rád, de majd megbékélnek. Na, de mindegy, inkább ezért hívtalak, hogy nagyon elvagy tűnve. Csinálhatnánk valamikor egy csajos napot, nem gondolod?-
-Engem Nickék megfognak ölni. De, oké neked mikor lenne jó?-
-Holnap után szombat. Akkor neked jó?-
- Jó, akkor szombaton a kávézóban ahol legelőször találkoztunk, olyan 10 óra fele. És majd onnan elmegyünk vásárolni.-
-Nagyszerű, de én most leteszem, mert haza fele tartók és elkezdett szakadni az eső. Puszi, Szia.-
- Én is puszilak. Szia.- tettem le a telefont. Majd vissza bújok Harry karjai közé.
- Szóval, ez azt jelenti, hogy szombaton kikel bírnom a napot nélküled?- nem lepett meg a kérdése, gondoltam, hogy végig hallgatta  a telefon beszélgetésemet.
- Kibírsz nélkülem egy napot?- nézek rá.
- Majd valahogy megpróbálok nem belehalni.-
- Akkor jó.-
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.- sikítottam fel, mikor megcsikizte az oldalam.
-Csak nem csikisek vagyunk?- kérdezte egy gonosz mosoly kíséretében.
-De, úgyhogy hagyjál békén.- pattantam ki az öléből és elkezdtem szaladni, össze-vissza a lakásomban. Harry pedig szorosan a nyomomban volt, hogy elkapjon.
-Úgyis elkaplak.- hallottam meg a hangját mögöttem. Befutottam a szobámba, és sajnos megbotlottam a saját lábamba mikor fordulni akartam, így az ágyra estem. Mielőtt felkelhetem volna, Harry felém mászott és elkezdett csikizni. Visítottam a nevetéstől, már alig kaptam levegőt, és fájt a tüdöm a sok nevetéstől.
- K-kér-lek, ha-gyjd ab-ba.- próbáltam megkérni, hogy hagyja abba, de nagyon nehezen ment.
- Jó, abba hagyjon, de csak mert szeretlek. -szált le rólam. Szép lassan lenyugodtam, és újra egyenletesen vettem a levegőt.
- Nem nézünk valami filmet?- kérdezte a DVD lejátszó mellett állva.
-De, nézhetünk valamit.- egyeztem bele ötletébe.
-Amerika kapitány?- fordul felém.
- Az jó, azt szeretem.- helyeseltem választását. Betette a filemet, és bekapcsolta a Tv-t. Befeküdt mellém, mire én átöleltem és a fejemet a mellkasára raktam. Átölelte a derekamat, és fejemre adott egy puszit. Nagyon jó volt így feküdni és Tv-t nézni. Hamar el is álmosodtam és el is aludtam még az első 10 percben.

17.fejezet

Sziasztok! Elég késő van, de meghoztam a kövi részt. Egy két véleménynek örülnék.

~~~


Az az ember pedig nem volt más, mint a díjátadó szervezője. Egy vékony magas őszülő férfi, elegáns öltönyben. Látszódott rajta, hogy gazdag és előkelő. Mindenki abbahagyta a beszélgetést, mikor ő is leült közénk, és egy halom papírt rakott le az asztalra. Megköszörülte a torkát és belekezdett mondani valójába.
- Nos, először is üdvözlök mindenkit. Azért hívtam ide mindenkit, hogy megbeszéljünk minden részletet, mert már nagyon közel van a gála, és így elkel kezdeni a próbákat. Szóval, vágjunk is bele. Gondolom a szövegét mindenki megtanulta már.- nézet körbe, mindenki bólintott egyet beleértve engem is, ezért folytatta beszédét.- Rendben, a párokat gyorsan elmondom. Ed és Taylor, Katy és Miyle, Justin és Alexa... - halottam meg a nevem. Ha Justin komolyan gondolta, hogy csak barátok leszünk, akkor örülök, hogy ő lesz a párom. Nagyon remélem, hogy komolyan gondolta.
Oldalra fordultam, hogy megnézem Justin mit gondol erről. A nagy mosoly elárulta az arcán, hogy örül annak, hogy velem lesz párban. Az asztal alatt felém nyújtotta a kezét, mire én lepacsiztam vele. Lehet, működni fog a baráti kapcsolatunk. Küldtem felé egy mosolyt, majd vissza fordultam az öltönyös férfi felé.
- Jó, a párok megvannak. Mostantól minden nap 2-5-ig próba. Ez tartalmazza a fellépőknek a próbát, mindenkinek a ruhapróbát, a rendes próbát és a hasonlókat. Eddig világos, vagy van kérdés?- nézet megint körbe.
- Nekem van egy kérdésem.- tette fel a kezét Taylor.- Igaz, vagy csak pletyka az, hogy fellép itt majd az a bizonyos A.W. akiről mostanában mindenki beszél?-
- Igen, igaz a hír. De senki sem tudja, hogy ki az. Még én sem. A.W. menedzsmentje felhívott, hogy itt akarja leleplezni magát. Mást én sem tudok sajnos.- válaszolt. Látszott az arckifejezésén, hogy ő is nagyon kíváncsi, bár megpróbálta leplezni, sikertelenül. -Még valaki? Kérdés? Vagy minden tiszta?- Senki sem válaszolt, így gondolom mindenki értett mindent. - Rendben, akkor szerintem mára ennyi. És holnap kezdjük a kemény munkát, úgyhogy mindenki pihenje ki magát.- zárta le a mai napot, és kiment a szobából. Mindenki követe a példáját és elhagyta a termet. Justin és én is felálltunk majd egy gyors köszönés után kimentünk.
- Látod, túlélted. Nem kellet volna izgulnod.-fordult felém Justin, mikor kiértünk az épületből.
-Jó, az könnyen beszél aki már hozzá van szokva az ilyenekhez.- mondom kicsit sértődötten és rácsapok a vállára.
-Majd te is hozzá szoksz. Na, de most menjünk kajálni, mert éhen hallok.-
- Jó menjünk. Bár szerintem ez már nem ebéd lesz. 5 óra van.- nézek rá a telefonomra.
- Nem baj. Attól még éhes vagyok.- nevetett fel aranyosan.
Gyalog neki indultunk valami gyors étterem féleséget keresni. Egész úton hülyéskedtünk, és piszkáltuk a másikat. Mint például egymást lökdöstük a járdán, vagy autósat játszottunk, hogy aki meglát egy bizonyos színű kocsit kiabálnia kell. Igen, mint a dedóban. De nem érdekelte egyikünket sem, csak szórakoztunk és jól éreztük magunkat.

-Mit hozhatok?- kérdezte a pincér. Bejöttünk egy kisebb éterembe ami a legközelebb volt hozzánk.
- Én csirke mellet szeretnék salátával.- emelem fel a tekintetem az étlapról és a pincére nézek.
- Én is ugyan azt szeretném.- mondja Justin.
- Rendben nemsokára hozom- viharzott el a pincér magunkra hagyva.
- Kérdezhetek valamit?- fordulok Justin felé.
- Persze.- néz felém.
- Már nagyon régóta meg akarom kérdezni, hogy azt a sok botrányt amit hallani lehet rólad, azt miért csinálod? Mert ahogy most megismertelek, egyáltalán nem tűnsz olyannak amilyenek beállítanak.-
- Hát igazából én sem tudom. Néhányat azért csinálom, hogy csak benne legyek a hírekbe. Mert ügyebár a rossz hír is hír, így nem felejtenek el. De a többi szórakozásból. Néha jó megszegni a szabályokat, és nem azon rágódni, hogy a következő tettemmel kinek nem fogok megfelelni. Úgye te ezért nem ítélsz el?- válaszolt igen meglepően őszintén. Ahogy mondta, éreztem, hogy tényleg az őszinte igazságot mondja el, amit gondol és érez. A válasza nem volt meghökkentő, sőt igen ismerős volt számomra.
- Dehogy ítélek el. Ez a te dolgod. Én nem akarok beleszólni. Meg hát elég ismerős ez a helyzet.- hajtom le a fejem.
- Miért? Nálad mi volt?- éreztem magamon Justin kíváncsi tekintettét. És ha már ő őszintén válaszolt az én kérdésemre, akkor minimum én is válaszolok az ő kérdésére.
- Én egyszer keveredtem bajba. Mindig is az a minta gyerek voltam, akivel egy szülő csak dicsekszik, és büszkék rá. De egy idő után már kezdett az agyamra menni, hogy mindig én voltam a jó kislány, az ártatlan, a jó tanuló, mint szüleim szemében, mint a barátaim szemében. Ezért egyszer rendeztem egy baráti bulit nálunk amit a szüleim természetesen megengedtek, sőt még azt is megbeszéltem velük, hogy este menjenek el és csak reggel jöjjenek haza. Hát én azon az estén nagyon berúgtam, mert az nap nem ettem semmit, így a tömény pia hamar hatott. És természetesen a szüleim akkor jöttek benézni, hogy mi van a bulin, mikor én rosszul lettem és éppen rókáztam, úgyhogy az egy emlékezetes este volt. Még ha semmire sem emlékszem.- meséltem el egy kis történetet az életemből. Sosem gondoltam volna, hogy valakinek ilyen könnyen meg fogok nyílni. És azt meg főleg nem gondoltam volna, hogy az a valaki pont a híres Justin Biber lesz.
- Hát ez nagyon durva, nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen parti állat vagy.- nevetett fel, mire én csak ki nyújtottam a nyelvem.
- Azóta nem iszok egy csepp alkoholt sem.- néztem rá dühösen, mert kiröhögött.
-Kár, pedig megnéztelek volna részegen.- húzza tovább az agyam. Amit vajuk be nagyon jól csinált. De nem annyira mint ahogy én szoktam. Épp vissza akartam szólni, mikor megérkezett a pincér és meghozta az ételeinket. Miközben ettünk, szerencsére elterelődött a téma, aminek nagyon örültem. Justin sokat mesélt a családjáról. A testvéreiről, az anyukájáról, az apukájáról, a karrierjéről. Természetesen kajálás közben sem hagyhattunk abba egymás piszkálását. Főleg mikor a salátával elkezdtük dobálni egymást. A nagy kaja csatánkat a telefonom zavarta meg, mert SMS-em érkezett Harrytől.

„ Szia szerelmem, sajnálom ma nem tudunk találkozni, mert bent kell lennem a munkahelyemen, de majd bepótoljuk. Csók HarryXx.”

Olvastam az üzenetét. Elszomorított, mert úgy volt, hogy megint együtt leszünk és, hogy eljön hozzám aludni. Justin is meglátta, hogy elkedvtelenedtem egy kicsit, így megpróbált felvidítani a vicceivel, ami egy kicsit sikerült is neki. Mikor mind ketten befejeztük a kajálást elindultunk ismét gyalog. Már elégé későre járt, így elégé sötét is volt. Viszont az üzletek, boltok, éttermek ablakain tökéletesen belehetett látni. Éppen sétáltunk el az egyik étterem ablaka előtt mikor megláttam egy nagyon ismerős alakot. Mikor tudatosult bennem, hogy ki is az, majdnem dobtam egy hátast. Hazudott nekem?

16.fejezett

Új rész, új kinézet. Kinek hogy tetszik az új kinézet? Én bajlodtam vele majdnem egy napot, mert a másik nagyon nem tetszet. Az se nagyon tetszik, hogy senki sem komizik:(. Látom, hogy külföldről  is olvasák a blogom, ők is nyugotan komizhatnak, és nem muszáj magyarul komizni. Nekem tökéletes az angol is. Nem fecsegek itt tovább. Remélem tetszik ez a rész.

Harry reggel ígéretéhez hűen elvitt a stúdióhoz. Felmentem Jo irodájába, de zárva volt. Hol lehet? Megbeszélésre kell menni! Én nem tudok egyedül oda menni, azt sem tudom, hogy hova kell menni. Csak nem hagyna itt, mert késtem 5 percet. Vagy mégis?

Lementem a recepcióhoz, hát ha ott tudnak valamit mondani. Amilyen jól kezdődött ez a nap, olyan rosszul folytatódik. Igen, nagyon jól kezdődött a reggelem, mert Harry ölelő karjai között aludtam el, és reggel készített nekem reggelit. Ami rántottából állt és egy bögre forró kakaóból. Bár igaz a tojást kicsit odaégette, de a szándék a fontos, és nekem így is tetszett, mert ő készítette. Szeretettel.
De térjünk vissza a valóságba.

Oda sétáltam a recepcióshoz, és egy bűbájos mosollyal megkérdeztem:
-Hello, véletlenül nem tudod, hogy hol van Jo?-
-Alexa Woodsen?- kérdezte unottan, valószínűleg már nagyon unhatja a munkáját.
-Igen.- bólintottam egy aprót. Már előre félek, hogy mit fog mondani. Szerintem semmi jót.
- Jo üzeni, hogy neki a megbeszélés előtt még van dolga, úgyhogy megbeszélte Justinnal, hogy ő visz el.-
Milyen jó a megérzésem. Nem gondoljátok? Mi az, hogy Justin visz el a megbeszélésre? Nem így volt megbeszélve. Nincs semmi bajom Justinnal csak nekem ott van Harry. Ha nem ismerném Harryt akkor oké, még talán össze is jönnék vele, mert aranyosnak, viccesnek, és jó fejnek ismertem meg. De nekem ott van Harry. És rajta kívül nem érdekel senki más, és ezt Justin nem bírja felfogni, vagy csak nem akarja.

-Indulhatunk?- hallok egy ismerős hangot a hátam mögül, aki gondolom már egy ideje ott is volt.
Egy meggyötört sóhaj közben megfordulok.
-Mehetünk.- mondom lemondóan. Mondtam én, amilyen jól kezdődik a reggelem, olyan rosszul folytatódik.

Beültünk a méreg drága autójába, és elindultunk. Útközben egyszer- kétszer felém pillantott, de nem beszéltünk egy szót sem. Aminek nagyon örültem. Az ablakon bámultam kifele, néztem ahogy a járókellökő nyugodtan sétálgatnak, ahogy az autók egymás után suhannak el mellettünk.

-Nagyon hallgatag vagy most. Valami történt?- hallók meg egy hangot magam mellet. Akkor még sem fog csendben eltelni az út.

-Nem, nem történt semmi, csak még reggel van.- válaszok egy hangúan miközben továbbra is kifele nézelődők.

- Szóval. Ennyire nem bírsz, hogy még beszélni sem beszélsz velem.-mondta, de a hangja olyan volt mintha ez fizikai fájdalmat jelentene neki, olyan meggyötört és fájdalmasan mondta. Megfájdult miatta a szívem. Bűntudatot éreztem emiatt, mert én okoztam neki ezt a fájdalmat. Miattam szenved ennyire.

-Nem, erről szó sincs. Én kedvelek, mert egy aranyos, kedves, jó szívű fiúnak ismertelek meg. De én barátságon kívül nem érzek irántad semmit. Nekem barátom van akit szeretek és sosem csalnám meg. És ezt te nem érted meg, mert ez alatt a két hét alatt, amióta ismerlek, folyamatosan bókolsz, virágot hozol, randira hívsz. Most meg csodálkozol, hogy nem akarok hozzád szólni.- adtam ki magamból mindent amit éreztem iránta.  Jól esett, hogy végre kimondtam amit gondolok, de nem akartam ezt az egészet rázúdítani.

-Oké, megértettem. Fáj, de ha te eszt akarod. Akkor mostantól csak úgy kezelek, mint egy barátot.-  ez az a mondat amit már 2 hete várok.

-Köszönöm.- borultam a nyakába. Nekem sokat számít az, hogy Justinnal jó kapcsolatom legyen, mert tényleg megkedveltem, de csak barátként.

-Héé, nem akarok karambolozni.- szólt rám, mert hirtelenül érte az ölelésem és majd nem neki mentünk egy másik autónak.

-Sajnálom.- ültem vissza az ülésembe, és bűnbánó szemekkel néztem Justinra. Ami be is vált.

- Ajj, rád nem lehet haragudni mondta, mire egy önelégült mosoly kúszott az arcomra.
- Megbeszélés után nincs kedved elmenni ebédelni? Csak barátilag?-kérdezte.

- Persze, hogy van. Mostantól te leszel a legjobb barátném.- mosolyogtam gonoszul rá.

- Barátné? De hát fiú vagyok. Maximum barátod.- nézte értettlenül az utat.

-Nem, te az én barátném leszel. És úgy foglak hívni, hogy Julia.-

-Julia? Miért pont Julia?- látszott Justinon, hogy még jobban nem ért semmit. És én ezen nagyon jól szórakoztam.

- Nem tudom, ez jutott elsőnek eszembe.- vonom meg a vállam.

-Na jó ezt inkább hagyjuk, különbem megérkeztünk.- szólt Justin, miközben kiszállt a kocsiból.

Én is kiszálltam, majd körül néztem. Egy nagyon nagy épületnél álltunk meg. Lehetett vagy 25 emeletes. A bejárati ajtó két oldalt helyezkedett el, és egy forgó ajtó középen. Én persze, hogy a középső forgó ajton mentem be, és szívem szerint legalább 10-szer körbe körbe mentem volna vele, de sietnem kell a megbszélésre. Igen a megbeszélés, fogalmam sincs, hogy mit fognak ott mondani, vagy mi fog ott történi. Ahányszor erre gondolok a gyomrom görcsbe áll, és lever a víz. De ez normális nem? Remélem.

Justin céltudatosan ment ellőre, míg én mögötte kullogtam. Megállt egy nagy fa ajtó előtt, majd felém fordult.
- Kész vagy? Nyugi nem kell izgulni.-nézet rám biztatóan, majd kinyitotta az ajtót és bementünk.

Bent egy nagy ovális asztal volt, körülötte székekkel. Leültem az egyik székre, majd körül néztem ki ül még itt. Szerintem ezt, nem kellett volna, az asztal körül egy csomó híres sztár foglalt helyet, mint Rihanna, Taylor Swift, Ed Sreeran, Shakira, Beyonce és még sorolhatnám. Körülbelül az összes példaképem itt van velem egy légtérbe. Valaki megérintette a váltam, mire kifújom a bent tartott levegőmet. Észre sem vettem, hogy nem veszek levegőt. Oldalra nézek és Justint fogta meg a vállam. És közel hajolt a fülemhez.

-Persze, mikor engem láttál meg először nem csináltál ilyet.- suttogta sértődötten. Értettem mire érti, ezek szerint észre vette, hogy az előbb kicsit le fagytam. Nem tudtam válaszolni, mert nyitódott az ajtó, ami jelezte, hogy új ember csatlakozott körénk. Az az ember pedig nem volt más, mint...

És itt is vagyok. Nagyon szomorú vagyok, hogy még mindig nem érkezet egy komi sem. Pedig a nézetség nem ezt mutatja. Nem akkarok komment határokat kiszabni, de örülnék ha érkezne, mert így tudom, hogy tetszik nektek a történet vagy nem. És ha nem akkor min kéne változtatni. De nem húzom tovább az időt, remélem tetszeni fog ez a rész.

15.fejezet

-Mert nekem este fele próbám van, és nem hagyhatom ki mivel nemsokára verseny szezon lesz és azokra készülünk, szóval engem megölnének ha kihagynák egy próbát is. Más részt pedig holnap megint be kell mennem dolgozni, mivel valami megbeszélésre kell mennem. Úgyhogy, sajnálom de ez most nem jön össze.- nézek rá szomorúan, hiszen alig látom és vele szeretnék aludni, csak hát egy csomódolgom van.
- Nem baj, megoldjuk. Mit szolnál, ha hazavinnélek a táncos cuccodért, majd elvinnélek edzésre, talán még meg is nézem. Reggel meg elviszlek én a stúdióhoz. Na, mit szólsz? Benne vagy?- nézett rám kíváncsian.
- Egy zseni vagy.- öleltem meg, ami lássuk be elég viccesen nézhetett ki, hiszen még mindig a kocsiban ültünk így elégé nehézkesen sikerült megölelnem.
- Ezt eddig is tudtam, mondj valami újat.- jött elő az egomanó.
- Egoista vagy.-vágtam rá.
-  De te így szeretsz.- nézet rám egy önelégült mosollyal.
- És ez milyen igaz. De lassan indulhatnánk, le fogom késni a próbámat.-néztem rá az órámra.
-Kérésed számomra parancs.- beindította a kocsit és az én otthonom felé tartottunk.
-És én is beülhetek a próbádra?- kérdezte miközben tovább vezetett és egy pillanatra sem vette le a szemét az útról.
- Nem Harry te kivagy tiltva onnan.- mondtam rezzenéstelen arccal. Mire elég érdekes arcot vágott, és én nem bírtam tovább és elröhögtem magam. -Persze, hogy bejöhetsz. Ha akarsz be is állhatsz.-
-Nem, köszi. Maradok csak a nézésnél.-
Lassan meg is érkeztünk a házamhoz. Berohantam és valami edzőcuccot bedobtam a sport táskámba és már rohantam is vissza Harryhez.
-Ez gyors volt.- nézet rám Harry mikor lihegve beugrottam a kocsiba.
- Tudom, ha így haladunk akkor el fogunk késni.- nézek rá, hogy mehetünk.
- Oké, már megyünk is.- indítja be a kocsit és már száguldunk is.
Épp időben érkeztünk meg a próbára. Ami elég gyorsan el is telt. Harry itt maradt egész végig, majd edzés végén bemutattam neki Harryt, egész jól kijöttek, bár Bettyvel ki nincsen jobban, hiszen ő az én örült barátnőm.
-Alexa, beszélhetünk négy szem közt?- jött oda hozzám Betty mikor már indultunk volna.
-Persze- kicsit arrébb mentünk- Mit szeretnél?-
-Vigyáz Harryvel nem akarom, hogy megbántson. Úgy látom, hogy eltitkol előled valamit.- nézet a szemembe.
-Nyugi, nem fog megbántani, tudok magamra vigyázni. Hello.- köszöntem el és Harryhez mente, hogy indulhatunk.
Most éppen Harry nappalijában lustálkodunk és nézzük a tévét. Elég meghitt a hangulat, Harry és én összebújva fekszünk egy takaró alatt, miközben kakaót szürcsölünk. Ezt a meghitt hangulatot a tv rontotta el, hiszen következtek a sztár hírek és majdnem kiköptem a kakaómat-amit Harry csinált nekem, mert szerinte ehhez az egyhez ért- amikor megláttam, hogy éppen rólam beszélnek.
„És most jönnek a legfrissebb híreink. Felbukkant egy titokzatos énekes. Senki sem tudja ki lehet, mégis már több mint félmillióan nézték meg a videóját.  Alig van fent 2 videója -azok is ma kerültek fel youtubra-, mégis mindenki azt találgatja, hogy vajon ki lehet ez a lány. A videóihoz csak annyit írtak ki, hogy A.W., vajon ki lehet ez a gyönyörű hangú énekes? Az biztos, hogy már több sztár is felfigyelt rá, mint Justin Beiber, Rihhana, és a One Directionból Liam Payne. Mindegyik sztár csak dicséri és kíváncsiak, hogy ki lehet ez a sztár. És mi is azok vagyunk. Megkerestük a menedzsmentét, hátha tud némi információval szolgálni. Ám csak annyit mondott, hogy hamarosan minden kiderül 2 hét múlva a díjátadón. Szóval, nem kell sokat várnunk és fény derül a bizonyos A.W. énekes kilétére.”

Döbbenten néztem a tv-t, nem hittem, hogy ilyen hamar elterjed a videóm híre. És, hogy még Rihanna is látta és még kommentált is hozzá. Még álmomban sem gondoltam volna. Már csak attól félek, hogy amikor kifog derülni, hogy én vagyok az az énekes, akkor csalódni fognak bennem. Egy teljesen más lány várnak, aki tökéletes kívül belül, mert lássuk be én egyik sem vagyok. De ezért vagyok ember, mert vannak hibáim, és aki tényleg szeretni fog az elfog fogadni. De mégis félek ettől. Lehet, hogy rossz ötlet volt belevágni ebbe az egészbe?
Oldalra pillantottam, és láttam, hogy Harry előveszi a telefonját és valamit nagyon keres rajta. Egy perc múlva, pedig meghallom a saját hangom. Hurrá.
-Tényleg jó hangja van ennek a lánynak! Szerinted is?- fordul felém.
-Szerintem is.- mosolygok rá hihetően.- Nem megyünk fel aludni, én nagyon elfáradtam ebben a napban.- próbálom terelni a témát, és ahogy látom be is vált, mert Harry elrakta a telefonját.
- De, persze, menjünk.- fogta meg a kezem és felvezet a szobájába.
Elmentem letusolni, jó volt, ahogy a meleg víz végig folyik a testemen, ellazított. Ami most rám fér. Kiszálltam a tus alól és körbetekertem magam a törülközővel. És most jutott eszembe, hogy én nem hoztam magamnak pizsomát. Miután gondolatban lecsesztem magam, hogy, hogy lehetek ilyen hülye, megigazítottam magamon a törölközőt, biztos ne essen le és kinyitottam résnyire az ajtót pont úgy, hogy lássam Harryt ahogy az ágyán telefonozik.
-Harry, tudnál adni valamilyen ruhát? Elfelejtettem hozni magammal.- miközben mondtam folyamatosan a padlót néztem, mert biztos voltam benne, hogy az arcom színe nagyon közel van a paradicsom színéhez. Hallok egy kis zörgés és már Harry előttem állt némi ruhával.
-Köszi.- téptem ki a kezei közül és már rohantam is vissza a fürdőszobába. Felvettem a fehérneműt amit Harry adott. Várjunk csak! Honnan van neki női fehérneműje? Ezt még megkérdezem tőle. Magamra kaptam még a pólót is ami körülbelül a combom közepéig ért. De aki hülye és nem hoz magával pizsomát az így jár. És itt most magamra céloztam.
Kiléptem a szobából, Harry azonnal rám nézett, már előre éreztem, hogy hozzá fog szólni a kinézetemhez.
-Jól áll a pólóm, főleg ha azon kívül nincs más rajtad.- vezette végig a szemét rajtam egy perverz mosoly kíséretében.
-Kérdezhetek valamit? Honnan van neked NŐI fehérneműid?- kérdezem felvont szemöldökkel. Kihangsúlyozva a NŐI szót.
- A nővérem cuccai közül adtam oda egyet. Meg nyugodhatsz, nem hordok női fehérneműt.- néz rám szórakozottan.
-Pedig megnéztelek volna benne.- kacsintok rá.
- Inkább én téged.- jött elő újra a perverz mosolya az arcán.
Megráztam a fejem és bebújtam az ágyba egyenesen az ölelő karjai közé.  Mikor át ölel biztonságban érzem magam, úgy érzem, hogy semmi rossz nem történhet velem. Mindentől megvéd, miközben minden gondom elfeledteti velem.

14.fejezet

1 héttel később

Már egy hete folyamatosan csak dolgozok, másból nem álla a napom, hogy reggel bejövök a stúdióba, számokat veszünk fel, majd este hazamegyek fáradtan és be dőlök az ágyamba. Persze nem akarok panaszkodni, csak meg említettem, milyen izgalmasak a napjaim. Harryvel sem találkoztam kettőnél többször, neki is folyamatosan dolga van és nekem is. A héten nagyon sok számot vettünk fel, de még egyiket sem raktuk közzé. Elméletileg ha minden jól megy ma fogjuk feltenni. Justin minden nap bent van velem, amit egy kicsit furcsállok is, főleg, hogy folyton bókol és közeledni próbál felém, és nem is nagyon érdekli mikor azt mondom neki, hogy barátom van. De hát próbálkozni szabad, bár egy idő után már nagyon idegesítő tud lenni.
Éppen a stúdió felé sétálok, mikor észre veszem Justint, hogy az ajtóban vár valakit egy nagy csokor rózsával. Megpróbáltam észrevétlenül besurranni a tömeggel, de sajnos észre vett.
-Alexa, várj.- szólt utánam, így meg kellett állnom és megvárnom, hogy ma mivel próbálkozik.
-Szia.- köszöntem, hisz bunkó még sem vagyok
-Hello, ezt neked hoztam.- adta át a csokrot.
-Ö.. köszönöm, gyönyörű, de nem kellet volna, tényleg, nem kellet volna.- néztem rá, hátha vége felfogja, hogy nincs nálam esélye.

-Ugyan, érted bármit.- és persze, hogy még mindig nem fogta fel.
- Alexa, Justin, Jo mindkettőket vár az irodájában- szólalt meg a recepciós nő.
- Köszönjük, már is megyünk.- mosolyogtam rá.
Felmentünk Johoz, a virágot meg odaadtam valakinek, hogy rakja vízbe.
-Sziasztok.- köszöntött Jo. - Nem is húzom az időt, elég számot vettünk fel, most már csak közzé kell tenni és várni. - ismertette a dolgokat. Amire én csak bólogattam, mint egy bólogató kutya.
-Jó, akkor ha feltettétek youtubra, akkor majd kommentálom.- szólalt meg a mellettem álló személy.
- Elméletileg már fent is van az egyik videó.-
- Mindjárt megnézem.-  vette elő a telefonját Justin. - meg is találtam.- erre én is elő vettem a telefonomat. Elkezdtem keresni a videómat, amit meg is találtam miután beírtam, hogy A.W.
Ezután felmentem Twitterre megnézni, hogy Justin mit írt hozzá.

Justin Bieber  @justinbieber
„Ezt hallgassátok, nagyon tud  a csaj. Szerintetek ki lehet?”

Még csak egy perce írta ki, de már most több ezren írtak hozzá. Vissza mentem youtubra ahol azt láttam, hogy már most sokan nézték meg a videómat.
- És a többit mikor rakjuk ki?- fordultam Jo felé.
- Folyamatosan, ma szerintem kirakunk még egyet, majd naponta egyet.-
- És én az összeshez írjak ki valamit?- szált bele a beszélgetésbe Justin is.
- Hát még egy kettőhöz igen, és ha a média ráharap akkor már nem kell.-
Rezegni kezdett a telefonom ami azt jelenti, hogy üzenetem jött. Lenéztem a telefonomra amit a combomra raktam. Megnyitottam az üzenetet ami Harrytől jött.

„Ma mikor végzel? HarryXx”

-Jo, ma kell valamit csinálnom? Vagy mikor végzek.- kérdeztem meg, hogy tudjak Harrynek válaszolni, meg azért nekem se árt ha tudom.
-Ma elméletileg meghallgatásra kéne menned a díjátadó miatt. De meg beszéltem velük, hogy elküldöm néhány felvett anyagodat, így neked nem kell csinálni semmit. Meg mondani akartam, hogy nekik is elmondtam az ötletünket, hogy a gálán derülne ki, hogy ki is vagy. Furcsának tartották az ötlettett, de utána felhoztam, hogy ez nekik is jó lenne, mivel ha a média ráharap erre a sztorira akkor növelnék az ők hírnevét is, így beleegyeztek. Vagyis ma hamar szabadulhatsz, de holnap viszont megbeszélésre kell mennünk szintén a díjátadóval kapcsolatosan. Most fogjuk megbeszélni a párokat, hogy ki kivel lesz együtt, akkor a próbák időpontját és hasonlókat amire neked is el kell jönnöd. - hallgattam Jo hosszú tájékoztatását. Nem gondoltam volna, hogyha megkérdezem, hogy mikkor szabadulok ma, akkor ennyi információt kapok.
-Oké, akkor én ebből azt jegyeztem meg, hogy ma hamar szabadulók és, hogy holnap elkel mennem veled valahova. -
- Igen, összefoglalva ennyi.- nevetett rajtam Jo Justinnal együtt, de nem nagyon tudott érdekelni, mivel Harrynek akartam válaszolni.

„Szia, ma elég hamar, szerintem nem sokára már végzek is. Miért?”

Válaszoltam, és vártam, hogy Harry vissza írjon. Ami szinte azonnal meg is érkezett.
- Csak nem a lovagod az?- kérdezte Jo mosolyogva.
- Nem a lovagom, csak a barátom. És igen vele beszélek.- hadartam el gyorsan, nem tudom, amióta összejöttem Harryvel nem tudok másra gondolni csak rá, és ha éppen telefonon beszélgetünk nem érdekel akkor senki más körülöttem csak ő, és azt szeretném, hogy itt legyen velem.

„ Itt vagyok a stúdió előtt.”
Olvastam, üzenetét. Ennyi elég is volt, hogy a helyemről felpattanva rohantam az ablakhoz. Elhúztam a függönyt és lenézve megláttam az ismerős sport kocsit amivel még az első randinkra jött értem.

-Jo, mond, hogy elmehetek!!!!- néztem rá a nagy kölyök kutya szemeimmel ami általában be szokót válni az embereknél.
- Jó menj, ha egyszer megjelenik a lovagod akkor használhatatlan vagy, és csak rá gondolsz.-
-Hé, ezt megjegyeztem.- néztem rá összeszűkített szemekkel- De, most megyek. Pá mindenkinek. Akkor holnap jövök.-  hadartam el miközben kifelé tartottam az irodából, majd mikor becsuktam magam után az ajtót elkezdtem rohanni lefele. Az ajtónál megálltam vettem egy mély levegőt, hogy rendbe szedjen magam a futás után. Kiléptem az ajtón és megláttam Harryt. Na ez volt az a pillanat, mikor még levegőt is elfelejtettem venni. Ott állt lazán a kocsijának dőlve, miközben egy fekete nadrág ami tökéletesen kiemelte a hosszú vékony lábát, és egy egyszerű fehér fölső volt rajta, mégis úgy nézet ki mintha az egyik újság címlapjáról lépet volna ki.
-Hello, nem fáradtál ki a nagy futásban?- nézet rám egy féloldalas mosollyal az arcán.
- Honnan tudod, hogy futottam?-lepődtem meg.
- Elárulok egy titkot, az egész épület üveges.- súgta mintha ez tényleg egy nagy titok lenne, majd elnevette magát. Elő jöttek a nevetése miatt a gödröcskék az arcán ami -ha lehetséges- még aranyosabbá tette őt.
-Szép, én sietek, hogy minél hamarabb veled lehessek te meg kiröhögsz. Én is nagyon szeretlek.- durcáskodtam be, és elfordultam miközben összefontam a mellkasom előtt a kezeimet.
- Ne haragudj.- halottam, hogy elkezd lépkedni felém- Meg tudsz nekem bocsátani?- ölelt át hátulról, és a fülemhez közel hajolva suttogta a szavakat. A mondata végén még bele is harapott a fülcimpámba, ami következtében egy kellemes bizsergés futott végig a testemen. Ezt szerintem ő is észrevettem, mert kuncogni kezdett.
-Majd még átgondolom.- szabadultam ki az öleléséből és be ültem a kocsiba. Harry egy fejrázás után követe a példám és be szált a kocsijába.
-Még mindig tudsz meglepetést okozni.- nézet felém a vezető ülésből.
- És még mennyit fogok.- akaratlanul is a stúdiós dolgok jutottak eszembe, el akarom neki mondani, megosztani vele minden kis részletet, meg nem akarok neki hazudni, de muszáj, hisz szerződés kötelez a titok tartásra.
-Mit szolnál ha ma nálam aludnál?-villantott felém egy mosolyt.
- Nem aludhatok ma nálad.- néztem rá sajnálkozóan. Mire a mosoly lehervadt az arcáról.
-Miért nem?-húzta fel a szemöldökét.
-Mert,...