Telefonom hangos ricsajára keltem fel. Tegnap este beállítottam az ébresztőmet még mielőtt elaludtam volna. Nem lenne jó ha ma elkésnék. Legszívesebben a földhöz vágtam volna a telefonomat, mert nem hagy aludni a hangos zenélésével. Az egyik kedvenc számomat állítottam be ébresztőnek, de úgy tűnik nem sokáig marad a kedvencem.
Fáradtan és nyúzottan keltem ki az ágyamból. Alig tudtam aludni az este, olyan rossz volt Harry nélkül aludni. Nem volt aki átöleljen este, aki mellett nyugodtam aludhattam volna, aki mellet biztonságban érzem volna magam. Nem érezhetem elalvás előtt a férfias illatát. Csak az egyik itt hagyott pólóján át érezhetem illatát, és ölelhetem meg.
Szegénykém a legrosszabbkor betegedett le. Át se tudok menni ápolni őt, de majd holnap reggel főzök neki jó hús levest amire még mamám tanított meg, és attól hamar jobban fogja érezni magát. Nekem is sokszor segített már.
Kicsit komásan sétáltam át a gardróbomba, kerestem valami laza szerelést a utolsó próbákra. A döntésem egy rövid farmersortra eset hozzá egy „philadelphia” feliratú fehér fölsőre.
Még a hét elején vetem. Harryvel ellátogatunk az egyik közeli autóboltba és ahogy megláttam az én kicsikémet azonnal beleszeretem. Az eladó még mutatott egy két szép kocsit, de egyik sem tetszett annyira mint az amit kinéztem magamnak, nem is volt kérdés, hogy a végén melyiket vetem meg. Haza fele már az új kocsimmal mentem. De amit jobban szeretek a kinézeténél is az az, hogy lehet vele száguldozni. Csak egy rendőr se lásson meg....
És ez a tulajdonsága nagy hasznomra jött most is, mivel egy kicsit késében voltam a hangpróbámról. De csak egy kicsit... Lehet nem kellett volna lustálkodnom.
-Elmondanád mért késtél egy órát?- kért számon Nick, miután megérkeztem.
-ŐŐŐ... hát, nagy volt a dugó?- kerestem egy elfogadható magyarázatot.
-Szörnyű vagy.- rázta a fejét. - Jó, inkább kezdjük a hangolást.- ült le a zongora mögé.
Oda sétáltam a zongora másik oldalához és elkezdtük a beéneklést, majd vagy százszor elénekeltem azt a számot amit ma fogok énekelni. Úgy döntöttünk még múlt héten, hogy valami pörgős fülbemászó dalt kéne előadnom.
A végén adott egy két hasznos tanácsot, hogy ha nagyon izgulok gondoljak arra, hogy csak egyedül vagyok és csak saját magamnak éneklek. Itt egy kicsit megnyugodtam, de rögtön szerte is foszlott a nyugalom, mikor elszólta magát, hogy a TV élőben fogja közvetíteni az égész díj átadott. Miattam. Nagyszerű.
Vajon Harry fogja nézni? És ha meg lát? Ahogy vége van ennek az egész állatkertnek fel kell hívnom. Remélem nem fog nagyon kiakadni.
Teljesen bepánikoltam, mi lesz mikor megtudja, hogy én vagyok az a „titokzatos” énekesnő? Ha nagyon kiakad és szakítani fog velem? Nem akarom elveszíteni! Abba bele halnék! Olyan lett nekem mint a drog. És ha egy drogostól elveszik az anyagot, abba lehet, hogy belepusztul.
Próbáltam nyugtatni magam, hogy nem mondhattam el neki, a titoktartási szerződés miatt, de nem segített sokat. Ha engem nem nyugtat akkor Harryt, hogy hatná meg?
Három óra éneklés után elindultam a gála helyszínére ahol nem sokára kezdődött az utolsó fő próba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése