16.fejezett

Új rész, új kinézet. Kinek hogy tetszik az új kinézet? Én bajlodtam vele majdnem egy napot, mert a másik nagyon nem tetszet. Az se nagyon tetszik, hogy senki sem komizik:(. Látom, hogy külföldről  is olvasák a blogom, ők is nyugotan komizhatnak, és nem muszáj magyarul komizni. Nekem tökéletes az angol is. Nem fecsegek itt tovább. Remélem tetszik ez a rész.

Harry reggel ígéretéhez hűen elvitt a stúdióhoz. Felmentem Jo irodájába, de zárva volt. Hol lehet? Megbeszélésre kell menni! Én nem tudok egyedül oda menni, azt sem tudom, hogy hova kell menni. Csak nem hagyna itt, mert késtem 5 percet. Vagy mégis?

Lementem a recepcióhoz, hát ha ott tudnak valamit mondani. Amilyen jól kezdődött ez a nap, olyan rosszul folytatódik. Igen, nagyon jól kezdődött a reggelem, mert Harry ölelő karjai között aludtam el, és reggel készített nekem reggelit. Ami rántottából állt és egy bögre forró kakaóból. Bár igaz a tojást kicsit odaégette, de a szándék a fontos, és nekem így is tetszett, mert ő készítette. Szeretettel.
De térjünk vissza a valóságba.

Oda sétáltam a recepcióshoz, és egy bűbájos mosollyal megkérdeztem:
-Hello, véletlenül nem tudod, hogy hol van Jo?-
-Alexa Woodsen?- kérdezte unottan, valószínűleg már nagyon unhatja a munkáját.
-Igen.- bólintottam egy aprót. Már előre félek, hogy mit fog mondani. Szerintem semmi jót.
- Jo üzeni, hogy neki a megbeszélés előtt még van dolga, úgyhogy megbeszélte Justinnal, hogy ő visz el.-
Milyen jó a megérzésem. Nem gondoljátok? Mi az, hogy Justin visz el a megbeszélésre? Nem így volt megbeszélve. Nincs semmi bajom Justinnal csak nekem ott van Harry. Ha nem ismerném Harryt akkor oké, még talán össze is jönnék vele, mert aranyosnak, viccesnek, és jó fejnek ismertem meg. De nekem ott van Harry. És rajta kívül nem érdekel senki más, és ezt Justin nem bírja felfogni, vagy csak nem akarja.

-Indulhatunk?- hallok egy ismerős hangot a hátam mögül, aki gondolom már egy ideje ott is volt.
Egy meggyötört sóhaj közben megfordulok.
-Mehetünk.- mondom lemondóan. Mondtam én, amilyen jól kezdődik a reggelem, olyan rosszul folytatódik.

Beültünk a méreg drága autójába, és elindultunk. Útközben egyszer- kétszer felém pillantott, de nem beszéltünk egy szót sem. Aminek nagyon örültem. Az ablakon bámultam kifele, néztem ahogy a járókellökő nyugodtan sétálgatnak, ahogy az autók egymás után suhannak el mellettünk.

-Nagyon hallgatag vagy most. Valami történt?- hallók meg egy hangot magam mellet. Akkor még sem fog csendben eltelni az út.

-Nem, nem történt semmi, csak még reggel van.- válaszok egy hangúan miközben továbbra is kifele nézelődők.

- Szóval. Ennyire nem bírsz, hogy még beszélni sem beszélsz velem.-mondta, de a hangja olyan volt mintha ez fizikai fájdalmat jelentene neki, olyan meggyötört és fájdalmasan mondta. Megfájdult miatta a szívem. Bűntudatot éreztem emiatt, mert én okoztam neki ezt a fájdalmat. Miattam szenved ennyire.

-Nem, erről szó sincs. Én kedvelek, mert egy aranyos, kedves, jó szívű fiúnak ismertelek meg. De én barátságon kívül nem érzek irántad semmit. Nekem barátom van akit szeretek és sosem csalnám meg. És ezt te nem érted meg, mert ez alatt a két hét alatt, amióta ismerlek, folyamatosan bókolsz, virágot hozol, randira hívsz. Most meg csodálkozol, hogy nem akarok hozzád szólni.- adtam ki magamból mindent amit éreztem iránta.  Jól esett, hogy végre kimondtam amit gondolok, de nem akartam ezt az egészet rázúdítani.

-Oké, megértettem. Fáj, de ha te eszt akarod. Akkor mostantól csak úgy kezelek, mint egy barátot.-  ez az a mondat amit már 2 hete várok.

-Köszönöm.- borultam a nyakába. Nekem sokat számít az, hogy Justinnal jó kapcsolatom legyen, mert tényleg megkedveltem, de csak barátként.

-Héé, nem akarok karambolozni.- szólt rám, mert hirtelenül érte az ölelésem és majd nem neki mentünk egy másik autónak.

-Sajnálom.- ültem vissza az ülésembe, és bűnbánó szemekkel néztem Justinra. Ami be is vált.

- Ajj, rád nem lehet haragudni mondta, mire egy önelégült mosoly kúszott az arcomra.
- Megbeszélés után nincs kedved elmenni ebédelni? Csak barátilag?-kérdezte.

- Persze, hogy van. Mostantól te leszel a legjobb barátném.- mosolyogtam gonoszul rá.

- Barátné? De hát fiú vagyok. Maximum barátod.- nézte értettlenül az utat.

-Nem, te az én barátném leszel. És úgy foglak hívni, hogy Julia.-

-Julia? Miért pont Julia?- látszott Justinon, hogy még jobban nem ért semmit. És én ezen nagyon jól szórakoztam.

- Nem tudom, ez jutott elsőnek eszembe.- vonom meg a vállam.

-Na jó ezt inkább hagyjuk, különbem megérkeztünk.- szólt Justin, miközben kiszállt a kocsiból.

Én is kiszálltam, majd körül néztem. Egy nagyon nagy épületnél álltunk meg. Lehetett vagy 25 emeletes. A bejárati ajtó két oldalt helyezkedett el, és egy forgó ajtó középen. Én persze, hogy a középső forgó ajton mentem be, és szívem szerint legalább 10-szer körbe körbe mentem volna vele, de sietnem kell a megbszélésre. Igen a megbeszélés, fogalmam sincs, hogy mit fognak ott mondani, vagy mi fog ott történi. Ahányszor erre gondolok a gyomrom görcsbe áll, és lever a víz. De ez normális nem? Remélem.

Justin céltudatosan ment ellőre, míg én mögötte kullogtam. Megállt egy nagy fa ajtó előtt, majd felém fordult.
- Kész vagy? Nyugi nem kell izgulni.-nézet rám biztatóan, majd kinyitotta az ajtót és bementünk.

Bent egy nagy ovális asztal volt, körülötte székekkel. Leültem az egyik székre, majd körül néztem ki ül még itt. Szerintem ezt, nem kellett volna, az asztal körül egy csomó híres sztár foglalt helyet, mint Rihanna, Taylor Swift, Ed Sreeran, Shakira, Beyonce és még sorolhatnám. Körülbelül az összes példaképem itt van velem egy légtérbe. Valaki megérintette a váltam, mire kifújom a bent tartott levegőmet. Észre sem vettem, hogy nem veszek levegőt. Oldalra nézek és Justint fogta meg a vállam. És közel hajolt a fülemhez.

-Persze, mikor engem láttál meg először nem csináltál ilyet.- suttogta sértődötten. Értettem mire érti, ezek szerint észre vette, hogy az előbb kicsit le fagytam. Nem tudtam válaszolni, mert nyitódott az ajtó, ami jelezte, hogy új ember csatlakozott körénk. Az az ember pedig nem volt más, mint...

És itt is vagyok. Nagyon szomorú vagyok, hogy még mindig nem érkezet egy komi sem. Pedig a nézetség nem ezt mutatja. Nem akkarok komment határokat kiszabni, de örülnék ha érkezne, mert így tudom, hogy tetszik nektek a történet vagy nem. És ha nem akkor min kéne változtatni. De nem húzom tovább az időt, remélem tetszeni fog ez a rész.

15.fejezet

-Mert nekem este fele próbám van, és nem hagyhatom ki mivel nemsokára verseny szezon lesz és azokra készülünk, szóval engem megölnének ha kihagynák egy próbát is. Más részt pedig holnap megint be kell mennem dolgozni, mivel valami megbeszélésre kell mennem. Úgyhogy, sajnálom de ez most nem jön össze.- nézek rá szomorúan, hiszen alig látom és vele szeretnék aludni, csak hát egy csomódolgom van.
- Nem baj, megoldjuk. Mit szolnál, ha hazavinnélek a táncos cuccodért, majd elvinnélek edzésre, talán még meg is nézem. Reggel meg elviszlek én a stúdióhoz. Na, mit szólsz? Benne vagy?- nézett rám kíváncsian.
- Egy zseni vagy.- öleltem meg, ami lássuk be elég viccesen nézhetett ki, hiszen még mindig a kocsiban ültünk így elégé nehézkesen sikerült megölelnem.
- Ezt eddig is tudtam, mondj valami újat.- jött elő az egomanó.
- Egoista vagy.-vágtam rá.
-  De te így szeretsz.- nézet rám egy önelégült mosollyal.
- És ez milyen igaz. De lassan indulhatnánk, le fogom késni a próbámat.-néztem rá az órámra.
-Kérésed számomra parancs.- beindította a kocsit és az én otthonom felé tartottunk.
-És én is beülhetek a próbádra?- kérdezte miközben tovább vezetett és egy pillanatra sem vette le a szemét az útról.
- Nem Harry te kivagy tiltva onnan.- mondtam rezzenéstelen arccal. Mire elég érdekes arcot vágott, és én nem bírtam tovább és elröhögtem magam. -Persze, hogy bejöhetsz. Ha akarsz be is állhatsz.-
-Nem, köszi. Maradok csak a nézésnél.-
Lassan meg is érkeztünk a házamhoz. Berohantam és valami edzőcuccot bedobtam a sport táskámba és már rohantam is vissza Harryhez.
-Ez gyors volt.- nézet rám Harry mikor lihegve beugrottam a kocsiba.
- Tudom, ha így haladunk akkor el fogunk késni.- nézek rá, hogy mehetünk.
- Oké, már megyünk is.- indítja be a kocsit és már száguldunk is.
Épp időben érkeztünk meg a próbára. Ami elég gyorsan el is telt. Harry itt maradt egész végig, majd edzés végén bemutattam neki Harryt, egész jól kijöttek, bár Bettyvel ki nincsen jobban, hiszen ő az én örült barátnőm.
-Alexa, beszélhetünk négy szem közt?- jött oda hozzám Betty mikor már indultunk volna.
-Persze- kicsit arrébb mentünk- Mit szeretnél?-
-Vigyáz Harryvel nem akarom, hogy megbántson. Úgy látom, hogy eltitkol előled valamit.- nézet a szemembe.
-Nyugi, nem fog megbántani, tudok magamra vigyázni. Hello.- köszöntem el és Harryhez mente, hogy indulhatunk.
Most éppen Harry nappalijában lustálkodunk és nézzük a tévét. Elég meghitt a hangulat, Harry és én összebújva fekszünk egy takaró alatt, miközben kakaót szürcsölünk. Ezt a meghitt hangulatot a tv rontotta el, hiszen következtek a sztár hírek és majdnem kiköptem a kakaómat-amit Harry csinált nekem, mert szerinte ehhez az egyhez ért- amikor megláttam, hogy éppen rólam beszélnek.
„És most jönnek a legfrissebb híreink. Felbukkant egy titokzatos énekes. Senki sem tudja ki lehet, mégis már több mint félmillióan nézték meg a videóját.  Alig van fent 2 videója -azok is ma kerültek fel youtubra-, mégis mindenki azt találgatja, hogy vajon ki lehet ez a lány. A videóihoz csak annyit írtak ki, hogy A.W., vajon ki lehet ez a gyönyörű hangú énekes? Az biztos, hogy már több sztár is felfigyelt rá, mint Justin Beiber, Rihhana, és a One Directionból Liam Payne. Mindegyik sztár csak dicséri és kíváncsiak, hogy ki lehet ez a sztár. És mi is azok vagyunk. Megkerestük a menedzsmentét, hátha tud némi információval szolgálni. Ám csak annyit mondott, hogy hamarosan minden kiderül 2 hét múlva a díjátadón. Szóval, nem kell sokat várnunk és fény derül a bizonyos A.W. énekes kilétére.”

Döbbenten néztem a tv-t, nem hittem, hogy ilyen hamar elterjed a videóm híre. És, hogy még Rihanna is látta és még kommentált is hozzá. Még álmomban sem gondoltam volna. Már csak attól félek, hogy amikor kifog derülni, hogy én vagyok az az énekes, akkor csalódni fognak bennem. Egy teljesen más lány várnak, aki tökéletes kívül belül, mert lássuk be én egyik sem vagyok. De ezért vagyok ember, mert vannak hibáim, és aki tényleg szeretni fog az elfog fogadni. De mégis félek ettől. Lehet, hogy rossz ötlet volt belevágni ebbe az egészbe?
Oldalra pillantottam, és láttam, hogy Harry előveszi a telefonját és valamit nagyon keres rajta. Egy perc múlva, pedig meghallom a saját hangom. Hurrá.
-Tényleg jó hangja van ennek a lánynak! Szerinted is?- fordul felém.
-Szerintem is.- mosolygok rá hihetően.- Nem megyünk fel aludni, én nagyon elfáradtam ebben a napban.- próbálom terelni a témát, és ahogy látom be is vált, mert Harry elrakta a telefonját.
- De, persze, menjünk.- fogta meg a kezem és felvezet a szobájába.
Elmentem letusolni, jó volt, ahogy a meleg víz végig folyik a testemen, ellazított. Ami most rám fér. Kiszálltam a tus alól és körbetekertem magam a törülközővel. És most jutott eszembe, hogy én nem hoztam magamnak pizsomát. Miután gondolatban lecsesztem magam, hogy, hogy lehetek ilyen hülye, megigazítottam magamon a törölközőt, biztos ne essen le és kinyitottam résnyire az ajtót pont úgy, hogy lássam Harryt ahogy az ágyán telefonozik.
-Harry, tudnál adni valamilyen ruhát? Elfelejtettem hozni magammal.- miközben mondtam folyamatosan a padlót néztem, mert biztos voltam benne, hogy az arcom színe nagyon közel van a paradicsom színéhez. Hallok egy kis zörgés és már Harry előttem állt némi ruhával.
-Köszi.- téptem ki a kezei közül és már rohantam is vissza a fürdőszobába. Felvettem a fehérneműt amit Harry adott. Várjunk csak! Honnan van neki női fehérneműje? Ezt még megkérdezem tőle. Magamra kaptam még a pólót is ami körülbelül a combom közepéig ért. De aki hülye és nem hoz magával pizsomát az így jár. És itt most magamra céloztam.
Kiléptem a szobából, Harry azonnal rám nézett, már előre éreztem, hogy hozzá fog szólni a kinézetemhez.
-Jól áll a pólóm, főleg ha azon kívül nincs más rajtad.- vezette végig a szemét rajtam egy perverz mosoly kíséretében.
-Kérdezhetek valamit? Honnan van neked NŐI fehérneműid?- kérdezem felvont szemöldökkel. Kihangsúlyozva a NŐI szót.
- A nővérem cuccai közül adtam oda egyet. Meg nyugodhatsz, nem hordok női fehérneműt.- néz rám szórakozottan.
-Pedig megnéztelek volna benne.- kacsintok rá.
- Inkább én téged.- jött elő újra a perverz mosolya az arcán.
Megráztam a fejem és bebújtam az ágyba egyenesen az ölelő karjai közé.  Mikor át ölel biztonságban érzem magam, úgy érzem, hogy semmi rossz nem történhet velem. Mindentől megvéd, miközben minden gondom elfeledteti velem.

14.fejezet

1 héttel később

Már egy hete folyamatosan csak dolgozok, másból nem álla a napom, hogy reggel bejövök a stúdióba, számokat veszünk fel, majd este hazamegyek fáradtan és be dőlök az ágyamba. Persze nem akarok panaszkodni, csak meg említettem, milyen izgalmasak a napjaim. Harryvel sem találkoztam kettőnél többször, neki is folyamatosan dolga van és nekem is. A héten nagyon sok számot vettünk fel, de még egyiket sem raktuk közzé. Elméletileg ha minden jól megy ma fogjuk feltenni. Justin minden nap bent van velem, amit egy kicsit furcsállok is, főleg, hogy folyton bókol és közeledni próbál felém, és nem is nagyon érdekli mikor azt mondom neki, hogy barátom van. De hát próbálkozni szabad, bár egy idő után már nagyon idegesítő tud lenni.
Éppen a stúdió felé sétálok, mikor észre veszem Justint, hogy az ajtóban vár valakit egy nagy csokor rózsával. Megpróbáltam észrevétlenül besurranni a tömeggel, de sajnos észre vett.
-Alexa, várj.- szólt utánam, így meg kellett állnom és megvárnom, hogy ma mivel próbálkozik.
-Szia.- köszöntem, hisz bunkó még sem vagyok
-Hello, ezt neked hoztam.- adta át a csokrot.
-Ö.. köszönöm, gyönyörű, de nem kellet volna, tényleg, nem kellet volna.- néztem rá, hátha vége felfogja, hogy nincs nálam esélye.

-Ugyan, érted bármit.- és persze, hogy még mindig nem fogta fel.
- Alexa, Justin, Jo mindkettőket vár az irodájában- szólalt meg a recepciós nő.
- Köszönjük, már is megyünk.- mosolyogtam rá.
Felmentünk Johoz, a virágot meg odaadtam valakinek, hogy rakja vízbe.
-Sziasztok.- köszöntött Jo. - Nem is húzom az időt, elég számot vettünk fel, most már csak közzé kell tenni és várni. - ismertette a dolgokat. Amire én csak bólogattam, mint egy bólogató kutya.
-Jó, akkor ha feltettétek youtubra, akkor majd kommentálom.- szólalt meg a mellettem álló személy.
- Elméletileg már fent is van az egyik videó.-
- Mindjárt megnézem.-  vette elő a telefonját Justin. - meg is találtam.- erre én is elő vettem a telefonomat. Elkezdtem keresni a videómat, amit meg is találtam miután beírtam, hogy A.W.
Ezután felmentem Twitterre megnézni, hogy Justin mit írt hozzá.

Justin Bieber  @justinbieber
„Ezt hallgassátok, nagyon tud  a csaj. Szerintetek ki lehet?”

Még csak egy perce írta ki, de már most több ezren írtak hozzá. Vissza mentem youtubra ahol azt láttam, hogy már most sokan nézték meg a videómat.
- És a többit mikor rakjuk ki?- fordultam Jo felé.
- Folyamatosan, ma szerintem kirakunk még egyet, majd naponta egyet.-
- És én az összeshez írjak ki valamit?- szált bele a beszélgetésbe Justin is.
- Hát még egy kettőhöz igen, és ha a média ráharap akkor már nem kell.-
Rezegni kezdett a telefonom ami azt jelenti, hogy üzenetem jött. Lenéztem a telefonomra amit a combomra raktam. Megnyitottam az üzenetet ami Harrytől jött.

„Ma mikor végzel? HarryXx”

-Jo, ma kell valamit csinálnom? Vagy mikor végzek.- kérdeztem meg, hogy tudjak Harrynek válaszolni, meg azért nekem se árt ha tudom.
-Ma elméletileg meghallgatásra kéne menned a díjátadó miatt. De meg beszéltem velük, hogy elküldöm néhány felvett anyagodat, így neked nem kell csinálni semmit. Meg mondani akartam, hogy nekik is elmondtam az ötletünket, hogy a gálán derülne ki, hogy ki is vagy. Furcsának tartották az ötlettett, de utána felhoztam, hogy ez nekik is jó lenne, mivel ha a média ráharap erre a sztorira akkor növelnék az ők hírnevét is, így beleegyeztek. Vagyis ma hamar szabadulhatsz, de holnap viszont megbeszélésre kell mennünk szintén a díjátadóval kapcsolatosan. Most fogjuk megbeszélni a párokat, hogy ki kivel lesz együtt, akkor a próbák időpontját és hasonlókat amire neked is el kell jönnöd. - hallgattam Jo hosszú tájékoztatását. Nem gondoltam volna, hogyha megkérdezem, hogy mikkor szabadulok ma, akkor ennyi információt kapok.
-Oké, akkor én ebből azt jegyeztem meg, hogy ma hamar szabadulók és, hogy holnap elkel mennem veled valahova. -
- Igen, összefoglalva ennyi.- nevetett rajtam Jo Justinnal együtt, de nem nagyon tudott érdekelni, mivel Harrynek akartam válaszolni.

„Szia, ma elég hamar, szerintem nem sokára már végzek is. Miért?”

Válaszoltam, és vártam, hogy Harry vissza írjon. Ami szinte azonnal meg is érkezett.
- Csak nem a lovagod az?- kérdezte Jo mosolyogva.
- Nem a lovagom, csak a barátom. És igen vele beszélek.- hadartam el gyorsan, nem tudom, amióta összejöttem Harryvel nem tudok másra gondolni csak rá, és ha éppen telefonon beszélgetünk nem érdekel akkor senki más körülöttem csak ő, és azt szeretném, hogy itt legyen velem.

„ Itt vagyok a stúdió előtt.”
Olvastam, üzenetét. Ennyi elég is volt, hogy a helyemről felpattanva rohantam az ablakhoz. Elhúztam a függönyt és lenézve megláttam az ismerős sport kocsit amivel még az első randinkra jött értem.

-Jo, mond, hogy elmehetek!!!!- néztem rá a nagy kölyök kutya szemeimmel ami általában be szokót válni az embereknél.
- Jó menj, ha egyszer megjelenik a lovagod akkor használhatatlan vagy, és csak rá gondolsz.-
-Hé, ezt megjegyeztem.- néztem rá összeszűkített szemekkel- De, most megyek. Pá mindenkinek. Akkor holnap jövök.-  hadartam el miközben kifelé tartottam az irodából, majd mikor becsuktam magam után az ajtót elkezdtem rohanni lefele. Az ajtónál megálltam vettem egy mély levegőt, hogy rendbe szedjen magam a futás után. Kiléptem az ajtón és megláttam Harryt. Na ez volt az a pillanat, mikor még levegőt is elfelejtettem venni. Ott állt lazán a kocsijának dőlve, miközben egy fekete nadrág ami tökéletesen kiemelte a hosszú vékony lábát, és egy egyszerű fehér fölső volt rajta, mégis úgy nézet ki mintha az egyik újság címlapjáról lépet volna ki.
-Hello, nem fáradtál ki a nagy futásban?- nézet rám egy féloldalas mosollyal az arcán.
- Honnan tudod, hogy futottam?-lepődtem meg.
- Elárulok egy titkot, az egész épület üveges.- súgta mintha ez tényleg egy nagy titok lenne, majd elnevette magát. Elő jöttek a nevetése miatt a gödröcskék az arcán ami -ha lehetséges- még aranyosabbá tette őt.
-Szép, én sietek, hogy minél hamarabb veled lehessek te meg kiröhögsz. Én is nagyon szeretlek.- durcáskodtam be, és elfordultam miközben összefontam a mellkasom előtt a kezeimet.
- Ne haragudj.- halottam, hogy elkezd lépkedni felém- Meg tudsz nekem bocsátani?- ölelt át hátulról, és a fülemhez közel hajolva suttogta a szavakat. A mondata végén még bele is harapott a fülcimpámba, ami következtében egy kellemes bizsergés futott végig a testemen. Ezt szerintem ő is észrevettem, mert kuncogni kezdett.
-Majd még átgondolom.- szabadultam ki az öleléséből és be ültem a kocsiba. Harry egy fejrázás után követe a példám és be szált a kocsijába.
-Még mindig tudsz meglepetést okozni.- nézet felém a vezető ülésből.
- És még mennyit fogok.- akaratlanul is a stúdiós dolgok jutottak eszembe, el akarom neki mondani, megosztani vele minden kis részletet, meg nem akarok neki hazudni, de muszáj, hisz szerződés kötelez a titok tartásra.
-Mit szolnál ha ma nálam aludnál?-villantott felém egy mosolyt.
- Nem aludhatok ma nálad.- néztem rá sajnálkozóan. Mire a mosoly lehervadt az arcáról.
-Miért nem?-húzta fel a szemöldökét.
-Mert,...

13.fejezet
És meghoztam a következő részt. Na, ki várta?

Alexa szemszöge:

A délután folyamán sok mindennel lefoglaltam magam megtanultam a szövegem, napoztam, fözöcskésztem... Bár egész nap furdalt a kíváncsiság, hogy Harry hol lehet? Már lassan megy le a nap és most már kifogytam az ötletekből, hogy mit csináljak. A nappali -féle tartottam mikor megszólalt a csengő. Vajon ki lehet az ilyenkor? Harry biztos nem, hiszen neki van kulcsa. Megint kopogtak, így úgy döntöttem, hogy kinyitom az ajtót. A bejárati ajtó túloldalán egy szőke, kék szemű, velem egykorú fiú állt.
- Szia, miben segíthetek?- kérdeztem meg tőle.
- Hello, Harry küldött érted, ezt neked küldi- adott át egy csomagot- vedd fel utána elviszlek hozzá.- jött beljebb. - Ja, egyébként Niall vagyok.- árulta el a nevét.
- Alexa, akkor várj meg itt, mindjárt jövök.- szaladtam fel az emeletre a csomaggal a kezemben. Fent gyorsan kibontottam. Az ajándék nem volt más mint egy gyönyörű ruha.

Felvetetem és a ruhához illően kisminkeltem magam majd már mentem is le Niallhoz. - Kész vagyok. Mehetünk.- mosolyogtam rá.
- Oké, menjünk.- udvariasan előre engedett. Beültünk a kocsijába és már mentünk is a.... nem tudom hova. Útközben jól elbeszélgetünk, kiderült, hogy Harry egyik legjobb barátja, de még csak 3 éve ismeri. És még sok hasonló dolgot. A tómentén haladtunk mikor megláttam valamit világítani a vízben. Megálltunk és Naill felém fordult.
-Meg érkeztünk, jó szórakozást.- mondta, majd kiszálltam a kocsiból ami már el is hajtott. Forgolódni kezdtem, hogy megtaláljam Harryt, mikor valaki hátulról befogta a szemem.
- Netán engem keresel?- jött az igen ismerős  hang.
- Pontosan téged kereslek.- fordultam meg. Ekkor Harry szívdöglesztő mosolyával találkoztam, amitől a gyomromba pillangók kezdenek repkedni.
- Nagyon csinos vagy.-
- Köszönöm, és köszönöm a ruhát is. Gyönyörű.- mutattam a ruhára amit tőle kaptam.
- A legszebbnek a legszebb ruha.- kacsintott rám. - Gyere remélem éhes vagy.- húzott maga után. Egy csónakhoz. Beültünk a csónakba és Harry elkezdett evezni. Befele a világító valamihez amit még a kocsiból láttam.  Mikor közelebb mentünk és kiélesedett a kép a szám is tátva maradt. Ezt értem csinálta?

- Ez mese szép. Te csináltad? Nekem? Akkor ezért nem voltál egész nap. Köszönöm szépen, hogy ennyit fáradozol értem.- mondtam ki egyszerre amit gondoltam.
- Igen, neked csináltam, egész nap, ezért nem voltam veled. Ne köszönd megérdemled.- mondta szemembe és ahogy megvilágította a szemét a holdfény. Mese szép...
Mikor megérkeztünk kiszálltunk és felmentünk a … valamire, bocsi nem tudom, hogy min állhatunk most. Valami móló féleség.. a tó közepén. Leültünk az asztalhoz és csak néztünk egymás szemébe. Olyan meghitt volt a pillanat. Csak mi ketten egy tó kellős közepén, ahogy a holdfény és néhány égő sor világít. Szebbet el sem tudok képzelni.
-Azért hoztalak ide mert szeretnék kérdezni valamit tőled.- nézett a szemembe Harry.
- Hallgatlak-
- Tudod én nagyon megkedveltelek és többet érzek irántad mint szimpla barátság. Te, hogy érzel? Érzel irántam valamit?- Mi?? Tetszek Harrynek?? Én?? Ez biztosan egy álom. Valaki csípjen meg, vagyis ne!!! Nem akarok felébredni. Mivel Harry még mindig a válaszomra várt össze kellet szednem magam.
- Nem tudom, hogy pontosan mit érzek, de te sem vagy közömbös számomra, sőt.-
- Akkor lennél a barátnőm? Tudom, hogy korai és, hogy nem rég óta ismerjük egymást, de én úgy érzem, hogy szükségem van rád. -
-Igen, lennék a barátnőd.- válaszoltam neki egy őszinte mosollyal, majd a karjaiba borultam, és csak öleltük egymást.
Olyan boldog vagyok, hogy azt elmondani nem lehet. Úgy érzem, mintha a felhők felett repkednék. De mégis félek. Félek az ismeretlentől. Ismeretlen, mert még nem volt egy barátom sem. Félek az ismeretlen érzéstől, ami akkor jön elő, amikor vele vagyok, vagy csak rá gondolok. De amitől a legjobban félek az a csalódás. Remélem, hogy ilyenben nem lesz részem.
-Harry.- szólítottam meg miközben még mindig egymást öleltük.
-Igen?-
- Tudnod kell, hogy nekem még nem volt senkim. Te vagy az első barátom.- nézek bele gyönyörű zölden világító szemeibe.
- Most csak hülyéskedsz?- nézet rám értetlen arccal.
- Nem, nem hülyéskedek, ez az igazság.-
-Köszönöm.- ölelt meg még szorosabban.
-Mit köszönsz?- most én nézek rá értetlen arccal.
- Hogy én lehetek az első barátod.-
Miután kiölelgettük magunkat leültünk és megvacsoráztunk. Miközben egymást szórakoztattuk. Vagyis saját magunkról meséltünk cikis dolgokat. De komoly dolgokról is beszéltünk, mint például, hogy holnap haza megyünk, mert őt is hiányolják a munkából és engem is a stúdióból- pedig szabin vagyok- és a tánc csapat is. Majd szép lassan vissza mentünk a nyaralóba. Összepakoltuk a cuccainkat  és lefeküdtünk aludni. Nagyszerű érzés volt úgy elaludni, hogy valaki akit szeretek átölel és szorosan magához húz.

12.fejezet

Reggel csalódottan keltem fel az ágyból, híszen nem volt melletem Harry. Lementem a konyhába hátha csak reggelizik. De újra csalódnom kellet, mert a konyhában sem volt. De akkor hol van? Körbejártam az egész házat, de sehol sem volt. A föld mégsem nyelhete el... Vissza mentem a hálószóbába felöltözni, és ekkor láttam meg az éjeli asztalon egy cetlit amin ez ált:

„Jó reggel, sajnálom, hogy nem vagyok most ott, de sürgös dolgom akadt amit el kell intéznem. Nem tudom mikor érek vissza, majd jövök. Csók: HarryXx.”

De jó, akkor valószinűleg egész nap egyedül leszek itt. Felöltöztem és a táskámból elövettem a díjátadós szövegem és lementem a partra, hogy majd ott megtanulom.

Harry szemszöge:

Nem éppen a legjobb idegesen vezetni, de nincs más választásom. És, hogy miért vezetek idegesen?  Mert az én kedves menedzseren felhívott hajnalok hajnalán, hogy menjek vissza Londonba és menjek el valahova a „barátnőmmel”, mert régen láttak együtt. Nagyszerű, komolyan ennél jobb időzítést el sem tudok képzelni. De ha már van időm akkor mesélek egy kicsit a „barátnőmről”.
Ellának hívják, most kezdte a modellkedést és engem arra használ ki, hogy befusson és, hogy híres legyen. Még szerencse, hogy szép, mert az IQ szintje nem valami magas. És még szépen fogalmaztam. Hetente egyszer elmegyünk valahova, majd felmegyünk hozzánk és mindig az ágyban végeztük. Ha már szingli vagyok- de remélem nem sokáig- akkor élvezzük az életet, meg neki sem volt kifogása. De „szakítani” akarok vele, hisz megismertem Alexát. Azt a lány akiről este mindig is álmodoztam. Aki úgy szép, hogy nem kell semmivel bekenje magát és este nem ijedek meg tőle miután lemosta a festéket, aki komoly mégis vicces és nem sértődik meg minden kis dolgon amin más lány már rég hisztizne. Tökéletes példa a tegnapi eset mikor beledobtam a vízbe, más lány elkezdett volna hisztizni, hogy vizes lett a haja, hanem inkább megszívatott. Az a lány aki nem azért van velem, hogy kihasználhasson, hanem mert tényleg velem akar lenni. Egyszerűen ő tökéletes számomra. Mindent megadnék érte. Mégis átverem, miközben mellette kellene lennem átölelnem és csodálnom tökéletes arcát miközben szépeket álmodik, én mégis itt ülök a kocsimban és éppen egy másik lányhoz tartók. Gratulálok Harry egy igaz fasz vagy. Mondogattam magamban.
És ami a legidegesítőbb nem szakíthatok vele, mert valahova meghívtak mind a kettőnket és addig együtt kell lennünk, ami legalább 1 hónapot jelent még. Nagyszerű...
Lassan meg is érkezek a kávézóba ahova a találkozó lett megszervezve. Ella már bent ült és elötte két kávé és muffin volt, gondolom az egyik az egyén. Oda mentem hozzá és leültem elé.
-Hello, rendeltem neked is kávét és sütit.- köszönt nagy mosollyal.
- Hello, köszi.- vakartam magamra egy mosoly féleséget, hogy hihető legyen, hogy én azért jöttem ide mert a barátnőmmel találkozok akit szeretek.
Ella elkezdett minden -féle (számomra) hülyeségről beszélni, pl, hogy most volt műkörmösnél és nem úgy sikerült a műkörme mint ahogy akarta...Csak azt nem veszi észre, hogy ez engem egyáltalán nem érdekel. De, hogy én se unjam magam halálra az asztal alatt írtam egy SMS-t az egyik barátomnak név szerint Niallnak, hogy csináljon valami vacsorát romantikus hatásal a nyaralónál. Szerencsére, mint mindig most is számíthattam rá és segít. Oké, ezzel kész vagyok már csak innen kéne szabadulnom.
-Nincs kedved sétálni.-vágtam közbe mondandóját. Ha elmegyünk sétálni és meglátnak minket akkor készülnek rólunk képek és hamarabb szabadulok. Milyen okos vagyok.
-De van, menjünk.- álltunk fel az asztaltól és indultunk el az egyik közeli park fele. A tervem bevált, megláttak minket néhány directionerek így készültek rólunk képek.
- Nekem most mennem kell.- fordultam Ella fele.
- Dekár, pedig azt hittem, hogy megint együtt töltjük az éjszakát.-kacérkodott velem.
-Most nem bocsi. Hello.- mentem el meg se várva, hogy ő is elköszönjön. A kocsim fele tartottam, majd gyorsan beültem és már száguldoztam is vissza a nyaralómhoz, Alexához.

11.fejezet

Arra keltem fel, hogy valaki a hajamat simogatja. Lassan nyitottam ki a szemem, és mikor megláttam, hogy Harry arca az enyémtől körülbelül 2cm-re van, kicsit megdöbbentem. Főleg mikor észrevettem, hogy a mellkasán fekszek, és az ő keze meg a derekamon van. Úgy nézhetünk ki, mint egy szerelmes pár. Mikor belenéztem a gyönyörű zöld szemeibe, elvesztem... olyan, mint egy vákum, beszippant és nem engedi el a tekintetedet. Miután felfogtam, hogy tényleg rajta fekszek, gyors felültem, de a keze még mindig a derekamon volt.
- Sajnálom, hogy ha miattam nem tudtál aludni, és ha kilapítottalak. -hajtottam le a fejem szégyenemben.
- Ne sajnálj semmit, nagyon jól aludtam, talán még sosem aludtam ilyen jól, és dehogy lapítottál ki, olyan könnyű voltál, hogy kételkedtem, hogy tényleg rajtam fekszel. Gyere vissza olyan jó volt így feküdni.- húzott vissza mellkasára. Ezen felkellet kuncognom, nagyon aranyos volt ahogy mondta reggeli dörmögős hangján, és a komás arcával. Szerintem még legalább egy órát feküdtünk eben a pózban, mikor elkezdett korogni a hasa. Amin felnevettem.
- Menjünk le reggelizni, te is és én is éhesek vagyunk.- emelkedtem fel mellkasáról annyira hogy az arcunk egy vonalban legyen.
- Jó, győztél.- adta meg magát. - És mit szeretnél ma csinálni? Lehet itt napozni, fürdeni, körülnézni a környéken... Mihez lenne kedved?- kérdezte mikor már leértünk a konyhába.
- Hüm, nem tudom mindegyik jól hangzik, te melyiket ajánlód?-
- Szerintem, menjünk le a partra napozni és fürdeni.-
- Benne vagyok. És mit reggelizünk?-
- Hát mondjuk lehetne gofri, vagy gofri, vagy esetleg gofri.- csinált úgy, mint aki nagyban gondolkozik, miközben az állát simogatja.
- Akkor csinálok gofrit.-
- Gondolat olvasó vagy, honnan tudtad, hogy azt szeretnék enni?- viccelődött. Hát ez a srác... egyszerűen imádom.
- Tippeltem.- szálltam be a játékba, és rá kacsintottam. - De te is nyugodtam segíthetsz, ha már múltkor kiderült milyen jó szakács vagy.- mutattam rá.
- Jó rendben, de figyelmeztetlek, hogy életveszélyes engem a konyhába engedni.- mondta teljesen komolyan.
- Miért, netán felgyújtod a konyhát?-
- Hát majdnem, de ha akarod mutatok egy videót és megérted.-
- Oké, muti.- fordultam vele szembe, mert eddig a tojás és a tejet kerestem.-

-Te jó ég. Tényleg lefizettél 2 ismerősödet és a nővéredet, hogy kóstolja meg amit főztél?-nevetem fel. -Bár én még úgysem ettem volna meg azt a valamit.- gondoltam vissza, hogy milyen ételt készített.
- Na, nem volt olyan rossz.- tette keresztbe a kezét és mérges fejet vágott.
-Elhiszem, csak nekem ne csinálj olyat, ha megkérhetlek. Elkezdhetnénk a gofrit csinálni, mert sosem lesz kész. Úgyhogy ne durcáz itt nekem.- csaptam válom.
-Áú.- jajdult fel, persze csak úgy csinált mintha fájna neki, hisz szerintem nem is érezete, hogy hozzá értem.
-Nem vagy jó színész.-
-De próbálkozni szabad.- na mit mondtam, bár színésznek tényleg nem lenne jó.
Végre elkezdtük elkészíteni a gofrit, bár az sem ment simán... inkább nem részletezem hányszor öntötte ki a tojást vagy a tejet...
Miután megreggeliztünk felmentünk és átöltöztünk fürdőruhába majd lementünk a partra.

Én leterítettem egy plédet és kifeküdtem napozni, miközben Harryt figyeltem aki berohan a vízbe és lemerül, hogy ne fázzon.
- Nem jössz be, nem is olyan hideg a víz.-kérdezte, mikor feljött a víz alól.
- Majd később bemegyek.- kiáltottam. Hanyatt feküdtem és élveztem a napsugarak kényeztetését. Ami hamar el is múlt. Kinyitottam a szemem és Harry magas alakját véltem felfedezni, ahogy előttem áll. Éppen a háta mögött volt a nap így úgy nézett ki mint egy angyal. -Miben segíthetek?- kérdeztem tőle.
- Semmiben.- mondta nyugodtan, majd felkapott és a víz felé kezdett futni... velem.
- Ne, Harry tegyél le, kérlek.- könyörögtem neki. Nem nagyon akartam mostanában bemenni a vízbe, és ezt szerintem ő is észre vette.
Befutott a vízbe és mikor úgy gondolta, hogy elég mélyen vagyunk egyszerűen eldobott. Nagyon rosszul esett a meleg bőrömnek a hideg víz. Mivel ezt tette velem, én is megviccelem. Kinyitottam a szemem a víz alatt és elkezdtem keresni a sziklát amit még a partról láttam, hogy valahol itt van. Mikor megláttam gyorsan oda úsztam és feljöttem a felszínre. A szikla mögül kilesve Harryt kerestem, aki viszont össze vissza forgolódott engem keresve. Mivel jó szemem van így láttam arcát amin a rémületet lehetett leolvasni. De hát kölcsön kenyér vissza jár. Ki úsztam a partra, persze úgy, hogy Harry ne vegyen észre, megtörülköztem és még egy ideig néztem ahogy még mindig engem keres. Gonosz vagyok? Talán egy kicsit. Mikor már meguntam elkiáltottam magam.
- Engem keresel?- rögtön felém fordult és kifelé kezdett jönni a vízből.
- De... ezt …. hogy?- mutogatott össze vissza.
-Varázsoltam.- még azért húzom egy kicsit az agyát. Tudni illik ha én valakivel megbarátkozok és a bizalmamba kerül azt folyamatosan ugratom. Milyen szép is a barátság...
- Tudod mennyire megijedtem, már azt hittem, hogy nem tudsz úszni és elsüllyedtél.- akadt ki.
-Nem kellet volna bedobnod a vízbe.- rántottam meg a vállam.
-Igazad van, sajnálom.- hajtotta le a fejét.
-Nehogy már sajnáld én jót nevettem, inkább menjünk vissza a vízbe. Tényleg nem hideg annyira a víz.- fogtam meg a kezét és a víz felé kezdtem húzni. Egész délután a vízbe hülyéskedtünk, fröcsköltük egymást vagy éppen a tetején lebegtünk. Mikor már kezdett lemenni a nap, akkor mentünk vissza a házhoz. Vacsiztunk, letusoltunk, majd bebujtunk az ágyba. Ráfeküdtem a mellkasára, miközben ő a derekamat karolta át és így aludtunk el.

10.fejezet

Na, megjöttem a kövi részel, remélem tetszik, és kapok komit...

Harry szemszöge

Mikor megláttam a repülőn már akkor tudtam, hogy kell nekem. Ahogy sétált egyre közelebb a kecses mozdulataival, még lélegezni is elfelejtetem. És mikor megállt mellettem és próbálta felrakni a poggyászát nagyon aranyos volt, főleg, hogy nem sikerült neki...  Szívesen segítettem neki, és nagyon megörültem mikor mellettem foglalt helyet. Bár az elején féltem, hogy ő is egy rajongók, de nagy meglepetésemre kiderült, még életében nem hallott rólunk. Nem akarok neki hazudni, vagy hasonlók, de jól eset, hogy végre valahára valaki nem a sztárt látja bennem. Ezért nem is akartam elmondani neki. Az úton bealudt így sikerült megszereznem a számát, még szerencse, hogy nem volt telefonzárja. Folyamatosan az arcát bámultam, olyan hibátlan tökéletes arca van, hogy az valami hihetetlen. Nem volt rajta smink, ezt le tudtam abból venni, hogy látszódott, hogy szeplős.
Nagyon sajnáltam, hogy hamar vége lett az útnak, de le tüdtam azzal, hogy keresni fogom, hisz meg van a telefonszáma. :)
Még az nap este írtam neki, de nem válaszolt. Nagyon bepánikoltam, hogy ő esetleg nem szeretne velem találkozni. Nem minden nap találkozok egy olyan lánnyal aki természetes szépség és nem egy őrült rajongó. Félre értés ne essék, imádom a rajongóinkat, de néha már sok, és sosem tudhatom, hogy az adott lány most azért van velem, mert tényleg szeret, vagy mert csak kiakar használni a hírnevem miatt. Szerencsére másnap rám írt és elbeszélgetünk, megbeszéltünk egy randit. Nem kis fejtőrést okozott, hogy hova is vigyem, nem akartam, hogy bárki is megtudja, hogy egy lánnyal találkozgatok miközben „barátnőm van”. Igen jól olvastátok, barátnőm van, vagyis valami hasonló. A menedzsment erőltette rám. De akkor még nem volt senkim és nem is tetszett senki, most már másként vannak a dolgok úgyhogy úgy hiszem rosszul döntöttem, hogy bele mentem. Meg hát persze azt sem akarom, hogy rájöjjön, hogy híres vagyok. Még nem, majd később elmondom neki... Ezért döntöttem úgy, hogy elviszem magamhoz, oké furcsán hangzik, de senki se gondoljon rosszra. Áthívtam egy nagyon jó barátomat, aki egyben szakács, hogy segítsen össze ütni valami ehetőt. És míg ő a konyhában forgolódott én az étkezőzött csinosítgattam.
A randi szerintem nagyon jól sikerült, bár kicsit furcsállta, hogy magamhoz vittem, de nem lett semmi baj... hamar tereltem a témát. Jól elbeszélgetünk a vacsi alatt sok mindent meg tudtam róla, és egyre fontosabb lesz számomra. Miután haza vittem és megbeszéltünk egy újabb találkát haza mentem és újra azon agyaltam,  hova is vihetném el...
Már lassan ír, hogy mehetek érte, de még mindig nem tudtam, hogy hova vigyem. És mint egy égi jel érkezett az üzenet, hogy egész hétre szabadságot kapott, valami oknál fogva, így úgy gondoltam, hogy elviszem az egyik kisebb tó menti nyaralómba, ott legalább senki nem fog zavarni és nem kell attól  tartanom, hogy melyik pillanatban toppan be a „barátnőm”. Felhívtam Pault (a menedzsmentünket), és a fiúkat, hogy a héten ne nagyon számítsanak rám. Ezután gyorsan össze pakoltam néhány ruhát és már száguldottam is Alexáért.

Alexa szemszöge

Harry elvitt haza, hogy összeszedjek néhány cuccot. Bedobáltam minden hasznosnak tűnő dolgot egy táskába. Mindent alaposan bezártam, majd vissza mentem a kocsihoz. Harry segített berakni a táskámat a csomagtartóba, ezután elindultunk. Az út legalább 2 óra volt, vagy több. Ezalatt az idő alatt sokat beszéltünk és röhögtünk. Beszéltem Bettyvel is, hogy ezen a héten valószínűleg nem tudok bemenni. Már sötét volt mikor megérkeztünk egy tóparti házhoz.
-De gyönyörű.- maradt tátva a szám. -Itt leszünk egész héten?- érdeklődtem, miközben még mindig a tájat bámultam.
- Igen, ez az úgymond nyaralom. Szerintem ne kezdjünk el most pakolászni, már túl késő van. Majd holnap, most szerintem menjünk be és aludjunk.- mondta Harry miközben megfogta a kezem és befele húzott.
-Az van, hogy nincs vendég szoba így ha neked nem baj aludhatunk együtt. Persze ha gond akkor én alszok a kanapén, hogy neked ne legyen kényelmetlen.- kezdte a mondandóját.
-Nem kell a kanapén aludnod, aludhatunk egy ágyban.- engedtem meg neki, hisz csak nem hagyhatom, hogy a saját házában a kanapén aludjon. Meg hát annyira nincs is ellenemre...
Mind a ketten le fürödtünk természetesen külön, átöltöztünk pizsomába. És lefeküdtünk aludni.
Egymással szemben feküdtünk és egymás szemében vesztünk el. Még a sötétben is ragyogott a gyönyörű zöld szeme ami egyszerűen rabul ejtett. Addig néztem míg az álom magával nem ragadott.

9.fejezet

Az ajtóban nem állt más mint a híres nemes Justin Bieber. Sosem gondoltam volna, hogy találkozni fogok vele. Mindig csak a tv-ben láttam, hogy éppen milyen botrányt keltett. Nem voltam/vagyok nagy rajongó, tetszik néhány száma de igazából nem nagyon fogott meg, bár jól néz ki mégis nekem jobban tetszik Harry.
- Megjöttem. Szóval kinek is kéne segítenem?-ült le, de közben a telefonjából egy percre sem nézett fel.
-Justin had mutassam be Alexát, Alexa ő itt Justin.- mutatott be egymásnak Jo.
- Hello.- nézet felém egy pillanatra majd tovább bújja a telefonját. Mi lehet ennyire fontos, hogy egy percre se tudja letenni a telefonját????
- Szia.- köszönök vissza.
-Szóval akkor felveszünk számokat, majd te  megosztod. Körülbelül ennyi lenne a dolgod, de segíteni is segíthetnél a számok felvételénél.- mondja Jo Justinnak.
- Jó.- hát nem valami bőbeszédű...
-Oké, akkor vissza is mehetnétek felvenni számokat és még ma közzétenni.- csapta össze a tenyerét és kifele kezdet lökdösi.
 Bementünk a stúdiós szobába, én bementem a hangszigetelt kis szobába a dalszöveg kíséretében a mikrofon mögé.
- Mehet?- kérdezte Cody a keverő pult mögül.
- Először csak elindítanád a zenét, hogy lássam milyen gyors és, hogy hol vannak a szünetek?- kértem meg, hisz nem hallottam még az aláfestő zenét sem, sőt még a szöveget sem tudom! Jól kezdődik...
Háromszor meghallgattam a dallamot miközben figyeltem a szöveget is, majd intetem Codynak, hogy megpróbálkozok vele. Egyet bólintott majd a fülhaltgaton keresztül újra meghalottan a zenét. Próbáltam kikapcsolni mindent és csak a zenére figyelni,bár kicsit nehéz volt mert Justin a keverő pult mögött lévő kanapén foglalt helyet vagyis velem szemben és még mindig nem volt hajlandó elrakni a telefonját. Oké, fontos ember, de ennyire. Mikor elkezdődött a zene becsuktam a szemem és énekelni kezdtem amit én inkább kornyikálásnak tartok de ezt most hagyjuk. Néha ránéztem a szövegre, de már egész jól ment anélkül is. Csak a végén nyitottam ki a szemem, és mikor felnéztem azt láttam, hogy Cody és Justin – jé végre nem a telefonját piszkálja – kitágult szemmel néztek rám. Ennyire rossz lehettem?
- Ennyire rossz voltam?- adtam hangot gondolataimnak. Ám ekkor a fülemben újra elindult a zene de ezúttal a hangom is társult hozzá. Köpni nyelni nem tudtam abban a pillanatban. Nem hittem, hogy ilyen hangom van, én teljesen máshogy hallom. Ha nem tudnám, hogy én éneklek ezen a felvételen akkor még azt mondanám, hogy jó.
Mikor vége lett a számnak kimentem a kis szobából és Justinnal találtam szemben magam.
-Öö... bocsi, hogy ilyen bunkó voltam. Csak tudod azt hittem, hogy te olyan apuci kicsi lánya vagy semmi hanggal aki lefizette a többieket, hogy csináljanak belőle énekest.- hajtotta le kicsit a fejét és zavarában a tarkóját kezdte el dörzsölni. -Esetleg nem engesztelhetnélek ki, mondjuk ha elvinnélek vacsizni? Ismerek egy nagyon jó éttermet.-
- Nem haragszom, bár ez a történet elég érdekes sok ilyennel találkoztál már? És ami a vacsit illeti ma nem jó már elígérkeztem máshova.- mosolygok rá. Csak nekem fura, hogy előbb még rám se akart nézni most meg vacsorázni hív?
- Akkor majd máskor.- mosolyog rám aranyosan, amiről Harry mosolya jut eszembe. Várjunk csak, miért jut erről eszembe Harry? Alig ismerem, bár ha innen szabadulok akkor vele találkozok, és nagyon aranyos, meg jól elbeszélgetek vele, főleg tegnap este. Lehet, hogy egy kicsit tetszik is...
-Mára már végeztünk is és szerintem holnap még nem leszek kész a másikkal, úgyhogy szerintem nem is kell majd bejönnöd.- tájékoztatott Cody mire nagyon meg örültem, a biztonság kedvéért még bementem Johoz, hogy biztos nem kell-e bejönnöm. Azt mondta kapok egy hét szabadságot, hogy be tudjam tanulni a díjátadóra a szövegem, aminek örültem bár még csak most kezdtem bele a munkába.
Mikor kiértem a nagy üveges épületből írtam egy üzit Harrynek, hogy értem jöhet, ha még midig akarna velem találkozni és, hogy egész hétre szabit kaptam. Az utolsó részét nem tudom minek írtam le, de már elküldtem az üzit úgyhogy már mindegy.

10 perc sem kellet egy nagy terepjáró  – múltkor nem is ezzel jött értem- parkolt le előttem amiből Harry szált ki. Idejött hozzám, köszöntünk egymásnak, majd kinyitotta a kocsi ajtaját nekem. Megköszöntem miközben behuppantam a kocsiba. Mikor ő is be szált beindította a motorokat és elindultunk.
- És hova megyünk?- kérdeztem miközben felé fordultam, hogy láthassam normálisan is.
-Mivel egész héten szabin vagy.... elrabollak.- nézet rám egy pillanatra, de elég volt, hogy láthassam hatalmas mosolyát.
-Elrabolsz? És hova?-döbbentem le.
- Az titok, most elmegyünk hozzád, hogy össze tudj pakolni néhány napra ruhát, utána meg indulunk.- jelentette ki.
- Mivel „elrabolsz” nincs más választásom, úgye?- kérdeztem, bár tudtam rá a választ, hisz teljes komolysággal jelentette ki ezt az egészet. És, hogy így belegondolok nem is nagyon bánom, hogy elvisz valamerre legalább jobban megismerhetem.

8.fejezet

Az SMS-t Cody küldte, hogy kész az egyik szám és a lassúba besegíthetnék. Nagyon örültem, ilyen hamar kész lett legalább az egyik, bár nem hiszem, hogy ez annyira fontos, hogy fél 11-kor kell ezt leírni. Na mindegy...
-Rossz hír?
-Tessék?- kérdeztem vissza. Nem értettem, hogy milyen rossz hír?
- Az üzenet. Rossz hír, hogy így elgondolkoztál.- magyarázta Harry.
- Ja, nem. Csak holnap be kell mennem dolgozni. Úgyhogy szerintem én mennék is.- mosolyogtam rá.
- Rendben. Gyere, haza viszlek.-

Az ajtóm előtt megálltunk.
- Köszönöm ezt az estét. Nagyon jól éreztem magam.- néztem a gyönyörű smaragd zöld szemeibe.
- Én köszönöm. Van kedved holnap is találkozni?-
- Remekül hangzik, de nem tudom, hogy holnap mikor végzek.-
- Nem baj, ha végzel hívj fel és érted megyek.- ajánlotta fel.
- Rendben, szia.- köszöntem el miközben egy puszit nyomtam arcára.
- Szia.- az ajtón keresztül láttam, hogy megvárta míg beérek, majd csak ez után indult el a kocsija felé. Néztem míg a sötétség teljesen eltüntette a kocsiját előlem. Felmentem a szobámba, letusoltam és bebújtam az én pihe puha ágyikómba és vártam a holnapot, hogy újra találkozhassak Harryvel. Alig találkoztam vele kétszer, mégis belopta magát a szívembe. A vacsoránál is nagyon jól elbeszélgetünk. Én nagyon élveztem,  valaki ennyit tett csak azért, hogy lenyűgözzön. Engem. Ez olyan furcsa még nekem. Eddig még egy bókot sem nagyon kaptam senkitől, nem, hogy még ez. Félre ne értsetek nem azért mert ronda vagyok vagy hasonlok. Egyszerűen én mindig is az a vissza húzódós típus voltam, nehezen nyíltam meg másoknak, mégis azt érzem, hogy Harryben megbízhatok. Remélem nem fogok csalódni... Gondolataimat a telefonom zavarta meg, mert érkezett egy SMS-em.

„Jó éjszakát, álmodj szépeket. Én egy angyallal fogok álmodni :)  HarryXx”

Az üzenete megmosolyogtatott, de már nem volt erőm vissza írni. Az álmok világa magával ragadott.



-Jó reggelt.- köszönt Cody mikor megérkeztem. -Bocsi, hogy tegnap olyan későn küldtem az üzenetet. Csak akkor lettem kész és gondoltam megüzenem.-mosolygót rám aranyosan.
-Neked is. Nem haragszom. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit alkottál.- ülök le vele szemben.
-Jó ezt figyeld, szerintem rád illik.-mondta, majd belekezdett. Nagyon tetszett pörgős, bulizós.
https://www.youtube.com/watch?v=n-D1EB74Ckg
-Na, hogy tetszett?- kérdezte mikor befejezte.
-Nagyon jó, nagyon tetszik.-
-Annak örülök. Akkor itt is van a szöveg.- adott át egy lapot rajta a dalszöveggel.- És mit gondoltál miről szóljon a lassú?
- Hát mostanában csak a szüleim miatt vagyok szomorú, úgyhogy szerintem valami hasonló témájú legyen.-
- Rendben ez jó ötlet. És mit szólnál ha most betanulnád a szöveget és még ma felvennék. Utána meg felteszünk az internetre, hogy minél hamarabb megismerjenek.- mondta el ötletét Cody.
- Hát jól hangzik, de félek.- válom be, mert tényleg félek. Magam se tudom, hogy mitől. Egyszerűen csak félek. Nekem ez az egész új és furcsa.
- Ez érthető... és mit szólnál ha...- szólalt meg hirtelen és a mutató ujját felemelte, mintha egy zseniális ötlete támadt volna.
- Mire mit szólnék? - kérdezem, de szerintem meg se hallotta úgy rohant ki a szobából és ahogy láttam Johoz rontott be. Én csak lefagyva ültem még mindig ugyan ott, nem értem Cody hirtelen kitörését, de szerintem nem kell sokat várnom és meg tudom. És igazam is lett. 5 perc múlva Cody szólt, hogy én is menjek be. Mikor beértem leültem és vártam, hogy most mi fog történni.
- Nos, Cody mondta, hogy még félsz ettől az egész hírneves dologtól amit természetesen megértünk. Nem ehhez vagy szokva. És az az ötletünk támadt ami neked is jó és a hírnevednek is.- kezdett bele Jo.- Szóval annyi lenne, hogy felvesszük a számokat, minél többet. És fel is rakjuk az internetre, de itt jön egy kis csavarás. Nem írjuk ki a neved hanem mondjuk csak a monogramod vagy valami hasonlott, és te sem fogsz látszani a felvételeken. Így majd remélhetőleg érdeklődni kezdenek, hogy ki is vagy, és majd rólad beszélnek folyamatosan. Ezzel híresebb lehetsz, és majd mondjuk a gálán meg felfedjük a kiléted, így lesz időd neked is, hogy megszokd ezt az új helyzetet. Na mit szólsz?- fejezte be Jo a beszédét.
- Ez egy nagyszerű ötlet, de miből gondolod, hogy az emberek majd felfigyelnek rám!? Annyi videó van fent az interneten, hogy engem észre se fognak venni.- vetettem fel az egyetlen olyan dolgot ami ebben az egészben hátráltat.
- Igen, de ha egy híresség közzéteszi és ír hozzá néhány jó szót akkor már felfognak figyelni rád.-
-És ki az aki közzétenné a videóimat?-
-Mindjárt megérkezik és megtudod. Neki már mondtam telefonon és beleegyezett csak megakar ismerni.-mondta mikor nyitódni kezdett az ajtó. Hátra fordultam, hogy megnézem ki az. Az ajtóban nem állt más mint...


Hát mégmindig nem kaptam komit... enyire nem tetszik?

7. fejezet

-Szia. Gyönyörű vagy!- mosolygott féloldalasan.
- Hello. Köszönöm.- hajtottam le a fejem, mert kezdtem pirosodni.
- Indulhatunk?- kérdezte.
-Persze.- mosolyogtam rá és gyorsan bezártam az ajtót. Elindultunk az autója felé, ahol udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Gyorsan ő is beült a vezető ülésbe és elindultunk.
- Még mindig nem tudhatom, hogy hova megyünk?- törtem meg a csendet.
- Nem.- válaszolt egyszerűen.
- És ha tippelek?- húztam fel az egyik szemöldököm.
- Tippelhetsz.-
- Mondjuk, moziba megyünk? - kérdeztem mire semlegesen rázta a fejét. -Jó, akkor esetleg egy éterembe?- próbálkoztam újra. De hasonló választ kaptam mint előbb. Mire úgy csináltam mintha bedurcáskodtam volna és a tájat kezdtem el kémlelni. Körülbelül 5 perc múlva a kocsi lassítani kezdett majd végül megállt egy nagy fehér ház előtt.

- Megérkeztünk.- mondta mikor ismét kinyitotta nekem az ajtót. Majd bevezetett a házba.
- A házadba hoztál?- csodálkoztam el, hiszen általában a randi mindig egy étteremben vagy mondjuk egy parkban szokott lenni.
- Igen, de gyere.- fogta meg a kezem és maga után kezdett húzni. Mikor beértünk a konyhába a szám is tátva maradt.

Gyönyörűen meg volt terítve, csak a gyertya fénye világította meg a helységet és a padlón rózsa szirmok voltak elszórva.  Harry kihúzta a székem majd mikor leültem be is tolta. Velem szemben helyet  foglalt.

- Remélem tetszik. - mosolygót rám félénken. Olyan aranyos volt így a gödröcskék kirajzolódtak arcán.
- Ez az egész...- hirtelen nem tudtam mi a megfelelő szó, semmi nem fejezi ki, hogy mennyire tetszik, hogy valaki ennyit tett értem mikor még nem is ismer annyira. - mesés.- fejeztem be a mondatom, mire Harry még nagyobb mosolyra húzta a száját.
- Remélem az ételről is ez lesz a véleményed, én főztem.- húzta ki magát büszkén mire felnevettem. -Szereted a lasagnet?-
- Az a kedvencem.- válaszoltam őszintén hisz imádom. Anya is sokszor készített nekem.
- Nekem is, úgy látszik hasonló az ízlésünk.- kacsintott rám.  Leszedte az ezüst fedelet a tányérok felől. Nagyon jól néz ki, és az illata is étvágy gerjesztő.
- És mesélj magadról. - nézzet rám Harry.
- Ne csak ezt ne, utálom mikor valaki ezt mondja sosem tudom, hogy ilyenkor mit mondjak. Inkább kérdezz és én válaszolok.-
- Oké, akkor honnan költöztél ide?-
- Magyarországról.-
-És miért költöztél ide?- ezen a kérdésen elgondolkoztam, hogy mit válaszoljak hisz nem mondhatom el, hogy a munkám miatt, mert akkor megkérdezi, hogy mit dolgozok és az valamiért titok.
- Mert mindig is ez volt az álom városom. Lehet, hogy sokat esik az eső, de valahogy mindig is vonzott ez a város.- válaszolok neki. És nem is hazudtam neki, hisz amit mondtam igaz mindig is ide akartam költözni kiskorom óta. - És te? Mindig is Londonban éltél?- kérdeztem vissza ne csak engem fagason.
- Hát Holmes Chapelben  születem, és körülbelül 3 éve költöztem ide. És mit dolgozol? Vagy van már munkád?- kérdezett rá arra amitől a legjobban féltem, mert utálok hazudni.
- Van már munkám és hát modellkedek, de szeretek énekelni meg táncolni is.- válaszolok nagy nehezen. Bár most sem hazudtam...
- Sejthetem volna, hogy modellkedsz hisz gyönyörű vagy, de hogy énekelsz is? Egyszer énekelned kell nekem.- mondta komolyan. Mire csak egyszerűen bólintottam. - És mit táncolsz?-
- Hip-hop ha akarod meg tudom mutatni. Van videó a telefonomon.- mutatok a telefonomra, mire hevesen kezd bólogatni. Gyorsan megkerestem rajta az egyik videót majd oda adtam neki.
- Ez nagyon jó, kész profi vagy.- adta vissza a telefonom.

- Köszönöm. És te mit dolgozol?- kérdeztem vissza.
- Őőő.. hát... behozom a desszertet.- állt fel sietve és kiviharzott a étkezőből. Okéééé, ez nagyon furcsa volt, és nagyon feltűnő, hogy nem akarta elmondani. Az ő ügye és ha nem akarja elmondani akkor nem mondja. Nem rám tartozik. Bár egy kicsit kíváncsi lettem....
- Itt is vagyok.- jött be és tette le elém a desszertet.

- Nagyon jól néz ki. Ezt is te csináltad egyedül?-
- Na jó, nem egészen kaptam egy kis segítséget.- vallotta be lehajtott fejel amin elmosolyogtam. A desszertet is jó hangulatban fogyasztottuk el. És észre se vettem, hogy már fél 11 van. Míg nem kaptam egy üzenetet.



És itt a következö rész. Bár komikat még mindig nem kaptam. Remélem tetszik, komiban le is írhatnátok. ;)

6. fejezet

Miután gyorsan letusoltam és fel vetem egy laza táncos szerelést, máris csöngetek.

Felkaptam a táskám amiben már benne voltak a cuccaim, és rohantam kifele Bettyhez.
- Szia csajszi, izgulsz már? - üdvözölt egy nagy ölelés kíséretében.
- Szia, már nagyon. - válaszoltam és elindultunk.
- Az jó, három edző van, ők nagyon profik, látszik, hogy ez az életük. És ha jól emlékszem akkor pont ma veszünk egy új choreography és ilyenkor azokkal akiknek megy felszoktuk venni és felrakjuk internetre.-
- Kösz most még jobban izgulok.-
- Na, ne izgulj nem fognak megenni.-  nevette el magát a saját viccén. Körülbelül 15 perc alatt meg is érkeztünk a tánc teremhez. Mivel én már az edzős ruhámban jöttem, nem kellett átöltöznöm. Bementem a terembe ahol már legalább 30-an voltak és még jönnek. Hát nem leszünk kevesen az is biztos.
- Jól van emberek kezdjünk, most egy újat veszünk és a végén meg fel is vesszük azokkal akiknek jól megy, úgyhogy mindenki szedje össze magát. - mondta az egyik edző majd elkezdte mutatni a lépéseket.

- Jó még egyszer és utána kiválasztjuk a legjobbakat. Szóval egy két egy két há...- kiáltotta át a zenét valamelyik edző mire mindenki teljes erőbedobással kezdett táncolni már vagy 2 órája. Maga a tánc először nehéznek tűnt, de mivel én mindig is hamar megjegyeztem a lépéseket hamar belejöttem. - Oké, oké nem kínozlak tovább benneteket. Két embert láttam aki nagyon jól táncolt ezen az órán. Ti ketten. - mutatott Bettyre és rám(??). - Mindenki üljön le a tükör elé. Először mi hárman táncoljuk el majd ti ketten. Oké???
-  Aham – bólogattam. Mi is félre álltunk és élkezdődőt a zene nagyon jól nyomták és egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy már 2 órája folyamatosan táncolnak. Lassan végeztek és mi jöttünk. Á, nagyon izgulok biztos, hogy el fogom rontani a lépéseket. Be álltunk középre én egy kicsit előrébb jöttem nehogy meg üssük egymást. Mikor megszólalt a zene kikapcsoltam mindent és csak a ritmusra figyeltem. Mire észbe kaptam már vége is volt. Megnéztük a végeredményt.

                                                    ((Mindenki néze meg VÉGIG!!!))
- Aszta de jó lett.- ámuldozik mellettem Betty. -Ugye ide fogsz járni?- néz rám nagy boci szemel.                  -Persze nagyon megtetszett ez a csoport.-
-Annak mi is örülünk, hogy lesz egy ilyen tehetséges táncosunk.- szólt valaki hátulról.- Egyébként Zac vagyok az egyik edző. A másik kettő pedig Nick és Keni.- mutat a másik két tárásra. -Minden nap vannak edzések 5 órától 7 óráig. Nem szeretjük ha valaki nem jön el valamelyik edzésre, mert rendszeresen járunk nagyobb fellépésekre és versenyekre. Szoktunk néha tartani közös iszogatásokat vagy valami programokat, hogy összeszokjon a csapat.- mondta el Zac a fontosnak tartott infókat.
- Jó rendben, jól hangzik. Akkor holnap jövök, de most rohanok mert találkozom van. Sziasztok.- köszöntem el és már rohantam is haza, hisz én ma este találkozok Harryvel. Negyed óra alatt haza is értem, újra letusoltam majd valami elviselhető göncöt rángattam magamra.

Mire elkészültem már csengetek is. Lerohantam a lépcsőn és ajtót nyitottam, ahol Harry várakozott.







Sziasztok! Szomorú vagyok, mert még nem érkeztek kommentek. Eldöntöttem, hogy amig nem érkeznek komik ilyen rövid részek lesznek. Azért remélem tetszik ez a rész.:)