9.fejezet

Az ajtóban nem állt más mint a híres nemes Justin Bieber. Sosem gondoltam volna, hogy találkozni fogok vele. Mindig csak a tv-ben láttam, hogy éppen milyen botrányt keltett. Nem voltam/vagyok nagy rajongó, tetszik néhány száma de igazából nem nagyon fogott meg, bár jól néz ki mégis nekem jobban tetszik Harry.
- Megjöttem. Szóval kinek is kéne segítenem?-ült le, de közben a telefonjából egy percre sem nézett fel.
-Justin had mutassam be Alexát, Alexa ő itt Justin.- mutatott be egymásnak Jo.
- Hello.- nézet felém egy pillanatra majd tovább bújja a telefonját. Mi lehet ennyire fontos, hogy egy percre se tudja letenni a telefonját????
- Szia.- köszönök vissza.
-Szóval akkor felveszünk számokat, majd te  megosztod. Körülbelül ennyi lenne a dolgod, de segíteni is segíthetnél a számok felvételénél.- mondja Jo Justinnak.
- Jó.- hát nem valami bőbeszédű...
-Oké, akkor vissza is mehetnétek felvenni számokat és még ma közzétenni.- csapta össze a tenyerét és kifele kezdet lökdösi.
 Bementünk a stúdiós szobába, én bementem a hangszigetelt kis szobába a dalszöveg kíséretében a mikrofon mögé.
- Mehet?- kérdezte Cody a keverő pult mögül.
- Először csak elindítanád a zenét, hogy lássam milyen gyors és, hogy hol vannak a szünetek?- kértem meg, hisz nem hallottam még az aláfestő zenét sem, sőt még a szöveget sem tudom! Jól kezdődik...
Háromszor meghallgattam a dallamot miközben figyeltem a szöveget is, majd intetem Codynak, hogy megpróbálkozok vele. Egyet bólintott majd a fülhaltgaton keresztül újra meghalottan a zenét. Próbáltam kikapcsolni mindent és csak a zenére figyelni,bár kicsit nehéz volt mert Justin a keverő pult mögött lévő kanapén foglalt helyet vagyis velem szemben és még mindig nem volt hajlandó elrakni a telefonját. Oké, fontos ember, de ennyire. Mikor elkezdődött a zene becsuktam a szemem és énekelni kezdtem amit én inkább kornyikálásnak tartok de ezt most hagyjuk. Néha ránéztem a szövegre, de már egész jól ment anélkül is. Csak a végén nyitottam ki a szemem, és mikor felnéztem azt láttam, hogy Cody és Justin – jé végre nem a telefonját piszkálja – kitágult szemmel néztek rám. Ennyire rossz lehettem?
- Ennyire rossz voltam?- adtam hangot gondolataimnak. Ám ekkor a fülemben újra elindult a zene de ezúttal a hangom is társult hozzá. Köpni nyelni nem tudtam abban a pillanatban. Nem hittem, hogy ilyen hangom van, én teljesen máshogy hallom. Ha nem tudnám, hogy én éneklek ezen a felvételen akkor még azt mondanám, hogy jó.
Mikor vége lett a számnak kimentem a kis szobából és Justinnal találtam szemben magam.
-Öö... bocsi, hogy ilyen bunkó voltam. Csak tudod azt hittem, hogy te olyan apuci kicsi lánya vagy semmi hanggal aki lefizette a többieket, hogy csináljanak belőle énekest.- hajtotta le kicsit a fejét és zavarában a tarkóját kezdte el dörzsölni. -Esetleg nem engesztelhetnélek ki, mondjuk ha elvinnélek vacsizni? Ismerek egy nagyon jó éttermet.-
- Nem haragszom, bár ez a történet elég érdekes sok ilyennel találkoztál már? És ami a vacsit illeti ma nem jó már elígérkeztem máshova.- mosolygok rá. Csak nekem fura, hogy előbb még rám se akart nézni most meg vacsorázni hív?
- Akkor majd máskor.- mosolyog rám aranyosan, amiről Harry mosolya jut eszembe. Várjunk csak, miért jut erről eszembe Harry? Alig ismerem, bár ha innen szabadulok akkor vele találkozok, és nagyon aranyos, meg jól elbeszélgetek vele, főleg tegnap este. Lehet, hogy egy kicsit tetszik is...
-Mára már végeztünk is és szerintem holnap még nem leszek kész a másikkal, úgyhogy szerintem nem is kell majd bejönnöd.- tájékoztatott Cody mire nagyon meg örültem, a biztonság kedvéért még bementem Johoz, hogy biztos nem kell-e bejönnöm. Azt mondta kapok egy hét szabadságot, hogy be tudjam tanulni a díjátadóra a szövegem, aminek örültem bár még csak most kezdtem bele a munkába.
Mikor kiértem a nagy üveges épületből írtam egy üzit Harrynek, hogy értem jöhet, ha még midig akarna velem találkozni és, hogy egész hétre szabit kaptam. Az utolsó részét nem tudom minek írtam le, de már elküldtem az üzit úgyhogy már mindegy.

10 perc sem kellet egy nagy terepjáró  – múltkor nem is ezzel jött értem- parkolt le előttem amiből Harry szált ki. Idejött hozzám, köszöntünk egymásnak, majd kinyitotta a kocsi ajtaját nekem. Megköszöntem miközben behuppantam a kocsiba. Mikor ő is be szált beindította a motorokat és elindultunk.
- És hova megyünk?- kérdeztem miközben felé fordultam, hogy láthassam normálisan is.
-Mivel egész héten szabin vagy.... elrabollak.- nézet rám egy pillanatra, de elég volt, hogy láthassam hatalmas mosolyát.
-Elrabolsz? És hova?-döbbentem le.
- Az titok, most elmegyünk hozzád, hogy össze tudj pakolni néhány napra ruhát, utána meg indulunk.- jelentette ki.
- Mivel „elrabolsz” nincs más választásom, úgye?- kérdeztem, bár tudtam rá a választ, hisz teljes komolysággal jelentette ki ezt az egészet. És, hogy így belegondolok nem is nagyon bánom, hogy elvisz valamerre legalább jobban megismerhetem.