És meghoztam a következő részt. Na, ki várta?
Alexa szemszöge:
A délután folyamán sok mindennel lefoglaltam magam megtanultam a szövegem, napoztam, fözöcskésztem... Bár egész nap furdalt a kíváncsiság, hogy Harry hol lehet? Már lassan megy le a nap és most már kifogytam az ötletekből, hogy mit csináljak. A nappali -féle tartottam mikor megszólalt a csengő. Vajon ki lehet az ilyenkor? Harry biztos nem, hiszen neki van kulcsa. Megint kopogtak, így úgy döntöttem, hogy kinyitom az ajtót. A bejárati ajtó túloldalán egy szőke, kék szemű, velem egykorú fiú állt.
- Szia, miben segíthetek?- kérdeztem meg tőle.
- Hello, Harry küldött érted, ezt neked küldi- adott át egy csomagot- vedd fel utána elviszlek hozzá.- jött beljebb. - Ja, egyébként Niall vagyok.- árulta el a nevét.
- Alexa, akkor várj meg itt, mindjárt jövök.- szaladtam fel az emeletre a csomaggal a kezemben. Fent gyorsan kibontottam. Az ajándék nem volt más mint egy gyönyörű ruha.
- Oké, menjünk.- udvariasan előre engedett. Beültünk a kocsijába és már mentünk is a.... nem tudom hova. Útközben jól elbeszélgetünk, kiderült, hogy Harry egyik legjobb barátja, de még csak 3 éve ismeri. És még sok hasonló dolgot. A tómentén haladtunk mikor megláttam valamit világítani a vízben. Megálltunk és Naill felém fordult.
-Meg érkeztünk, jó szórakozást.- mondta, majd kiszálltam a kocsiból ami már el is hajtott. Forgolódni kezdtem, hogy megtaláljam Harryt, mikor valaki hátulról befogta a szemem.
- Netán engem keresel?- jött az igen ismerős hang.
- Pontosan téged kereslek.- fordultam meg. Ekkor Harry szívdöglesztő mosolyával találkoztam, amitől a gyomromba pillangók kezdenek repkedni.
- Nagyon csinos vagy.-
- Köszönöm, és köszönöm a ruhát is. Gyönyörű.- mutattam a ruhára amit tőle kaptam.
- A legszebbnek a legszebb ruha.- kacsintott rám. - Gyere remélem éhes vagy.- húzott maga után. Egy csónakhoz. Beültünk a csónakba és Harry elkezdett evezni. Befele a világító valamihez amit még a kocsiból láttam. Mikor közelebb mentünk és kiélesedett a kép a szám is tátva maradt. Ezt értem csinálta?
.jpg)
- Igen, neked csináltam, egész nap, ezért nem voltam veled. Ne köszönd megérdemled.- mondta szemembe és ahogy megvilágította a szemét a holdfény. Mese szép...
Mikor megérkeztünk kiszálltunk és felmentünk a … valamire, bocsi nem tudom, hogy min állhatunk most. Valami móló féleség.. a tó közepén. Leültünk az asztalhoz és csak néztünk egymás szemébe. Olyan meghitt volt a pillanat. Csak mi ketten egy tó kellős közepén, ahogy a holdfény és néhány égő sor világít. Szebbet el sem tudok képzelni.
-Azért hoztalak ide mert szeretnék kérdezni valamit tőled.- nézett a szemembe Harry.
- Hallgatlak-
- Tudod én nagyon megkedveltelek és többet érzek irántad mint szimpla barátság. Te, hogy érzel? Érzel irántam valamit?- Mi?? Tetszek Harrynek?? Én?? Ez biztosan egy álom. Valaki csípjen meg, vagyis ne!!! Nem akarok felébredni. Mivel Harry még mindig a válaszomra várt össze kellet szednem magam.
- Nem tudom, hogy pontosan mit érzek, de te sem vagy közömbös számomra, sőt.-
- Akkor lennél a barátnőm? Tudom, hogy korai és, hogy nem rég óta ismerjük egymást, de én úgy érzem, hogy szükségem van rád. -
-Igen, lennék a barátnőd.- válaszoltam neki egy őszinte mosollyal, majd a karjaiba borultam, és csak öleltük egymást.
Olyan boldog vagyok, hogy azt elmondani nem lehet. Úgy érzem, mintha a felhők felett repkednék. De mégis félek. Félek az ismeretlentől. Ismeretlen, mert még nem volt egy barátom sem. Félek az ismeretlen érzéstől, ami akkor jön elő, amikor vele vagyok, vagy csak rá gondolok. De amitől a legjobban félek az a csalódás. Remélem, hogy ilyenben nem lesz részem.
-Harry.- szólítottam meg miközben még mindig egymást öleltük.
-Igen?-
- Tudnod kell, hogy nekem még nem volt senkim. Te vagy az első barátom.- nézek bele gyönyörű zölden világító szemeibe.
- Most csak hülyéskedsz?- nézet rám értetlen arccal.
- Nem, nem hülyéskedek, ez az igazság.-
-Köszönöm.- ölelt meg még szorosabban.
-Mit köszönsz?- most én nézek rá értetlen arccal.
- Hogy én lehetek az első barátod.-
Miután kiölelgettük magunkat leültünk és megvacsoráztunk. Miközben egymást szórakoztattuk. Vagyis saját magunkról meséltünk cikis dolgokat. De komoly dolgokról is beszéltünk, mint például, hogy holnap haza megyünk, mert őt is hiányolják a munkából és engem is a stúdióból- pedig szabin vagyok- és a tánc csapat is. Majd szép lassan vissza mentünk a nyaralóba. Összepakoltuk a cuccainkat és lefeküdtünk aludni. Nagyszerű érzés volt úgy elaludni, hogy valaki akit szeretek átölel és szorosan magához húz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése