Harry szemszöge
Mikor megláttam a repülőn már akkor tudtam, hogy kell nekem. Ahogy sétált egyre közelebb a kecses mozdulataival, még lélegezni is elfelejtetem. És mikor megállt mellettem és próbálta felrakni a poggyászát nagyon aranyos volt, főleg, hogy nem sikerült neki... Szívesen segítettem neki, és nagyon megörültem mikor mellettem foglalt helyet. Bár az elején féltem, hogy ő is egy rajongók, de nagy meglepetésemre kiderült, még életében nem hallott rólunk. Nem akarok neki hazudni, vagy hasonlók, de jól eset, hogy végre valahára valaki nem a sztárt látja bennem. Ezért nem is akartam elmondani neki. Az úton bealudt így sikerült megszereznem a számát, még szerencse, hogy nem volt telefonzárja. Folyamatosan az arcát bámultam, olyan hibátlan tökéletes arca van, hogy az valami hihetetlen. Nem volt rajta smink, ezt le tudtam abból venni, hogy látszódott, hogy szeplős.
Nagyon sajnáltam, hogy hamar vége lett az útnak, de le tüdtam azzal, hogy keresni fogom, hisz meg van a telefonszáma. :)
Még az nap este írtam neki, de nem válaszolt. Nagyon bepánikoltam, hogy ő esetleg nem szeretne velem találkozni. Nem minden nap találkozok egy olyan lánnyal aki természetes szépség és nem egy őrült rajongó. Félre értés ne essék, imádom a rajongóinkat, de néha már sok, és sosem tudhatom, hogy az adott lány most azért van velem, mert tényleg szeret, vagy mert csak kiakar használni a hírnevem miatt. Szerencsére másnap rám írt és elbeszélgetünk, megbeszéltünk egy randit. Nem kis fejtőrést okozott, hogy hova is vigyem, nem akartam, hogy bárki is megtudja, hogy egy lánnyal találkozgatok miközben „barátnőm van”. Igen jól olvastátok, barátnőm van, vagyis valami hasonló. A menedzsment erőltette rám. De akkor még nem volt senkim és nem is tetszett senki, most már másként vannak a dolgok úgyhogy úgy hiszem rosszul döntöttem, hogy bele mentem. Meg hát persze azt sem akarom, hogy rájöjjön, hogy híres vagyok. Még nem, majd később elmondom neki... Ezért döntöttem úgy, hogy elviszem magamhoz, oké furcsán hangzik, de senki se gondoljon rosszra. Áthívtam egy nagyon jó barátomat, aki egyben szakács, hogy segítsen össze ütni valami ehetőt. És míg ő a konyhában forgolódott én az étkezőzött csinosítgattam.
A randi szerintem nagyon jól sikerült, bár kicsit furcsállta, hogy magamhoz vittem, de nem lett semmi baj... hamar tereltem a témát. Jól elbeszélgetünk a vacsi alatt sok mindent meg tudtam róla, és egyre fontosabb lesz számomra. Miután haza vittem és megbeszéltünk egy újabb találkát haza mentem és újra azon agyaltam, hova is vihetném el...
Már lassan ír, hogy mehetek érte, de még mindig nem tudtam, hogy hova vigyem. És mint egy égi jel érkezett az üzenet, hogy egész hétre szabadságot kapott, valami oknál fogva, így úgy gondoltam, hogy elviszem az egyik kisebb tó menti nyaralómba, ott legalább senki nem fog zavarni és nem kell attól tartanom, hogy melyik pillanatban toppan be a „barátnőm”. Felhívtam Pault (a menedzsmentünket), és a fiúkat, hogy a héten ne nagyon számítsanak rám. Ezután gyorsan össze pakoltam néhány ruhát és már száguldottam is Alexáért.
Alexa szemszöge
Harry elvitt haza, hogy összeszedjek néhány cuccot. Bedobáltam minden hasznosnak tűnő dolgot egy táskába. Mindent alaposan bezártam, majd vissza mentem a kocsihoz. Harry segített berakni a táskámat a csomagtartóba, ezután elindultunk. Az út legalább 2 óra volt, vagy több. Ezalatt az idő alatt sokat beszéltünk és röhögtünk. Beszéltem Bettyvel is, hogy ezen a héten valószínűleg nem tudok bemenni. Már sötét volt mikor megérkeztünk egy tóparti házhoz.
-De gyönyörű.- maradt tátva a szám. -Itt leszünk egész héten?- érdeklődtem, miközben még mindig a tájat bámultam.
- Igen, ez az úgymond nyaralom. Szerintem ne kezdjünk el most pakolászni, már túl késő van. Majd holnap, most szerintem menjünk be és aludjunk.- mondta Harry miközben megfogta a kezem és befele húzott.
-Az van, hogy nincs vendég szoba így ha neked nem baj aludhatunk együtt. Persze ha gond akkor én alszok a kanapén, hogy neked ne legyen kényelmetlen.- kezdte a mondandóját.
-Nem kell a kanapén aludnod, aludhatunk egy ágyban.- engedtem meg neki, hisz csak nem hagyhatom, hogy a saját házában a kanapén aludjon. Meg hát annyira nincs is ellenemre...
Mind a ketten le fürödtünk természetesen külön, átöltöztünk pizsomába. És lefeküdtünk aludni.
Egymással szemben feküdtünk és egymás szemében vesztünk el. Még a sötétben is ragyogott a gyönyörű zöld szeme ami egyszerűen rabul ejtett. Addig néztem míg az álom magával nem ragadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése