5.fejezet

-Oké-oké na a munka nem lenne más minthogy egy díjátadón kell átadnod az egyik kategória díját és mivel megemlítettem, hogy gyönyörű hangod van, így belementek, hogy felléphetsz.- kitágult szemekkel néztem a menedzsmentemet aki most biztos, hogy szórakozik velem. Esetleg április 1-je lenne? Én nem hinném. Akkor meg? Lehet, hogy nem is szórakozik velem? - De, persze meg is akarnak majd hallgatni.- tette még hozzá, de én még mindig nem tudtam megszólalni. -Szóval, elvállalod?-

-P..persze.- dadogtam, egyszerűen képtelen voltam megemészteni a hallottakat. Én? Egy híres díjátadón? 

-Rendben, amíg megemészted menjünk át a hangterembe, ott vár egy dal író aki ír neked egy dalt, amit majd a gálán fogsz elénekelni. Addig van egy hónap, azalatt megkel tanulnod a szöveged, mert egy ilyen rendezvényen nem az van, hogy csak úgy oda állsz és mondasz valamit. Kapsz egy szöveget amit bekel tanulnod úgy, hogy bármi történjen is tudjad. És természetesen be kell gyakorolnod a dalt. És mind erre van egy kerek hónapunk.- foglalta össze miközben a hangteremhez tartottunk. 

Bementünk ahol egy fiatal srác és hangszerek voltak. 

-Cody ő itt Alexa, Alexa ő itt Cody aki segít neked összehozni egy számot. Ismerkedjetek meg és hasonlók és mikor kész vagytok gyere vissza hozzám és még beszélünk.- szólt vissza az ajtóból majd kiment.

-Szia-

-Szia, szóval milyen számot szeretnél? Gyors, lassú, szerelmes, megcsalós...- sorolt fel minél több dolgot. 

-ŐŐŐŐ... szerintem legyen vagy valami pörgős és fülbemászós, vagy egy szomorú szerelmes dal.-mondtam kis gondolkodás után.

-Rendben, csináljuk meg mind a kettőt és amelyik majd jobban tetszik azt adod elő, oké?- kérdezte, mire én csak bólogatni kezdtem. -Én úgy gondolom, hogy a pörgős számhoz használjunk fel minél több hangszert itt gondolok dob gitár és hasonlok, de a szomorúnál meg mondjuk csak zongorát. Úgy jó lenne?- tudakolta, mire én ismét csak bólogatni kezdtem. -Mindig ennyire csöndes vagy?- kérdezte egy félmosoly kíséretében.

-Nem, csak még meg kell emésztenem ezt az egészet.-válaszoltam.

-Oké, szerintem vissza mehetsz Johoz ha megírtam a számokat szólok és majd megtanulod. Addig is szia.-

-Rendben, hello.- intetem egyet, majd vissza sétáltam Jo irodájához. Kopogtam egy-kettőt az ajtaján, majd rögtön be is nyitottam.

-Itt  vagyok.- szólaltam meg.

-Áááá nagyszerű, épp most lett kész a szerződés, úgyhogy akár most rögtön alá is írhatod.- mutatott egy papír köteg felé. Gyorsan aláfirkantottam a szerződést, vagy száz helyen. A végére már fájt a kezem.

-Oké, ezzel is meg volnánk itt a szöveged amit be kell tanulnod.- adott át néhány papírt. -Ja, és holnap is be kéne jönnöd egy fotózásra. Nem fog sokáig tartani, körülbelül akkora gyere mint ma és ne sminkeld ki magad majd itt fognak és ruhát is adni fognak.

- Jó, akkor majd holnap, hello.- köszöntem el majd haza indultam.

Végre kedd van ami azt jelenti, hogy ma megyek egy fotózásra, Bettyvel táncra és Harryvel randira. Hát úgy látszik, hogy nem lesz egy szabad percem se. Most éppen a fotózásra tartok ahova mindjárt meg is érkezek.

Bent sok ember rohan össze-vissza, állítják  be a fényeket, viszik a ruhákat az öltözőbe … 

- Szia biztos te vagy Alexa, gyere velem elkísérlek az öltöződbe.- termet előttem hirtelen egy nő. Elráncigált egy öltözőbe ahol a sminkes kisminkelt és stylist felöltöztetett. Mikor kész lettem mindennel kezdetét vette a fotózásnak. Amin nagyon jól éreztem magam  és szerintem nagyon szép képek készültek.

Mikor végeztünk rohantam haza hisz Betty egy óra múlva itt lesz és megyünk táncra, amit már nagyon várok.

Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem csak nagyon zürös volt a hétvégém, és sajnálom, hogy ilyen rövid lett ez is de majd probálok hoszabakat írni. Nagyon őrülnék ha valaki komizna, hogy mit gondol a történetről. 

4. fejezet

Bettyvel az egész estét végig hülyéskedtük. Sok mindent megtudtam róla, és a barátomnak mondhatom. Megbeszéltük, hogy kedden elmegyek vele edzésre és majd meglátjuk, hogy mi lesz. Délután miután Betty elment, összepakoltam a tegnap este okozott kupit.
Fáradtan dőltem le a kanapéra mikor végeztem a rendrakással. Villám csapásként ért a felismerés mikor megláttam a telefonomat, hogy nekem tegnap este Harryvel kellett volna találkozzak. Hogy lehetek ilyen hülye, hogy felejthetem el a találkozót? Most biztos nagyon mérges rám, hogy felültetem. Helyre kell hoznom. Gondolkodás nélkül kaptam fel a telefont és pötyögni kezdtem az üzenetet.
„Nagyon sajnálom, hogy nem válaszoltam az üzenetedre. Most biztos nagyon haragszol rám. :(”
És már el is küldtem az üzenetet,egy-két perc múlva érkezik is a válasza.
„Nem haragszok, ha eljössz velem kedden valahova.”
„Rendben, de hova?”
„Az titok ;) ”
„De tudnom kell, másképp nem tudom, hogy öltözzek fel.”
„Szépen öltözz föl.”
„Köszi sokat segítettél.”
„Mindegy mit veszel fel minden hogy szép vagy.”
„Ez most bók akart lenni? Úgy érzem sehogy sem fogod elmondani akárhogy küzdök úgyhogy inkább elmegyek aludni, holnap mennem kell a munkahelyemre.”
„Jól érzed;). Mit dolgozol?”
„Titok;) Jó éjszakát.”
„ Jó éjszakát.”
Meg könnyebbülten tettem le a telefont, hogy mégsem haragszik rám annyira. Viszont keddi találkozó miatt  nagyon izgulok, azt sem tudom hova megyünk.
Egy nagy ásítás kíséretében keltem fel a kanapéról és indultam meg a szobám felé, hogy nyugovóra térjek.
~~
Reggel izgatottan keltem ki ágyamból, ma megyek az első munkanapomra. Egész héten majd megölt a kíváncsiság, hogy Jo milyen  munkát talált nekem. Vajon talált egy híres fotóst aki képeket készítene rólam, vagy egy híres énekest aki duetozna velem? Már több száz elmélet végig futott a gondolataimban, de egyiket se tartottam elég valószínűnek. Gyorsan elkezdtem készülődni, hogy minél hamarabb útnak indulhassak. Egy csinos, lenge ruha mellet döntöttem,  hét ágra sütött a nap mint eddig ebben a három napban.

Sietve megreggeliztem és máris hívtam egy taxist aki eltudd vinni az ügynökségre. Lassan el kéne gondolkodnom egy kocsi vásárlásban, mert a jogsim megvan  már csak egy autó kell hozzá. Még a héten elmegyek egy autókereskedésbe. Döntöttem el, majd mikor az taxi megérkezett bezártam az ajtót és futva tetem meg azt a kis távolságot ami a bejárat és a taxi között volt. Lehadartam a célállomást és, hogy siessen, már is száguldoztunk. Lehet, hogy gyerekes vagyok ezzel a kíváncsisággal, de ha egyszer ilyen vagyok nincs mit tenni. Negyed óra alatt megérkeztem, gyorsan kifizetem és minden nyugalmamat és nőiességemet összeszedve tipegtem be az ügynökségre a 10 cm magassarkúmban. A recepcióhoz vettem az utam, ahol egy fiatal lány volt.
- Hello, Jo Walkert keresem, Alexa  Woodsen vagyok!- szóltam kedvesen a recepciós lányhoz. Aki elkezdett egy papírt nézni.
- Igen, meg van, már vár. Az emeleten a folyosó végén van az irodája.- igazított útba. Megköszöntem és elindultam a lift felé. Szerencsére nem tévedtem el és hamar megtaláltam az irodáját. Kifújtam egy nagy adag levegőt majd bekopogtam. Egy „szabad” után határozottan kinyitottam az ajtót és beljebb lépkedtem.
- Szia! Gyere, ülj le.- mutatott a székre ami az író asztala előtt volt.- Na, hogy tetszik a ház?-kérdezte egy hatalmas mosoly kíséretében.
- Köszi, gyönyörű, nagyon tetszik.- mondtam miközben helyet foglaltam. -De engem az érdekel milyen munkát találtál ilyen hamar?- húztam fel a szemöldököm.
-De kíváncsi vagy, egy nagyon jó munkát találtam, ami által hamar híres lehetsz. De előre elmondom, hogyha elfogadod a munkát akkor titokban kell tartanod.- nézet rám komoly tekintettel.
-Oké, de mond már. -sürgettem, amin nevetni kezdett.
-Oké-oké na a munka nem lenne más minthogy egy....

3. fejezet

Az üzenet nagyon megdöbbentet, és sok kérdést vettet fel. Honnan tudta a telefon számom? Én nem emlékszem, hogy megadtam volna neki. És most randira hívott? Ne nevesetek ki de én még sosem voltam randin, sőt még barátom se volt. Hogy miért nem volt barátom még? Egyszerűen az igazira várok meg eddig anyám se engedte. El tudjátok képzelni, hogy egyfolytában azt hallgattam, hogy míg nem lesz egy diploma a kezedben nem pasizhatsz, mert tönkre teszik az életed. Nem járhattam discoba, ahányszor ott aludtam barátnőmnél másnap megnézte az őszes disco képeit nem-e mentem el. Nevetséges ügye? Mégis igaz. De térjünk vissza az üzenethez. Mit válaszoljak neki? Elmenjek életem első randijára? De ha nem is randi? Csak egyszerűen találkozni akar velem? El kéne mennem, mert Jon kívül nem ismerek itt senkit és kellenének a barátok. De ha mégis randinak gondolja? Olyan furcsa volt mikor megismertem. Már nem tudok semmit inkább lefekszek aludni.

A telefonomat letettem az éjjeli asztalomra és bedőltem az ágyamba. És vártam mikor ragad ki az álmok világa a valóságból.

~~

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. Nyűgösen keltem ki az ágyamból, majd lecammogtam a konyhába hátha Jo bevásárolt nekem kaját is, de szomorúan észleltem, hogy a konyha kong az ürességtől. Vissza mentem a szobámba felöltözni, gondoltam az új ruháim közül választok mára valami szépet ami megfelel a bevásárláshoz.

Mikor kész lettem, összeszedtem a telefonom és a pénztárcám és útnak indultam. Megláttam a sarkon  egy Starbucksot. Úgy döntöttem be menyek ide reggelizni, ne korgó hasal vásároljak.
- Hello, mit adhatok?- kérdezi a pultos csaj mű mosollyal.
- Szia egy jegeskávét és egy csokis muffint szeretnék.-
- 10 font lesz.- Oda adtam a pénzt és elvetem a kávémat és muffionomat. Majd szétnéztem hol tudok le ülni. Nagyon sokan voltak, így már csak egy szabad asztal volt. Gyorsan le ültem oda  és elkezdtem majszolni a reggelim miközben az ablakon bámutam kifele.
- Hello nem baj ha leülök hozzád?- kérdezte egy kb. velem egy idős lány.
- Dehogy, nyugodtan ülj le.- mosolyogtam rá, majd beleittam a kávémba.
-Még nem láttalak erre fele, most költöztél ide?
-Igen tegnap érkeztem, és te régóta laksz itt, hogy tudod ki lakik erre fele?-
- Én már itt születem és nagyon sok mindenkit ismerek, úgyhogy feltűnik egy új ember.- kacsintót rám. -Egyébként Betty vagyok.-
- Alexa. Ha itt laksz nem tudod merre van egy bevásárló központ mert otthon üres a konyhám.- kértem segítséget tőle, vagy különben egész nap bolyongtam volna össze vissza.
- De tudok, ha gondolod el kísérhetlek, úgysincs semmit dolgom.-
- Azt megköszönném, legalább addig se leszek egyedül.-
- Nem ismersz erre senkit?-
- Nem.- szomorodtam el, sosem volt olyan, hogy egyedül vagyok, vagy hogy nem ismerek senkit körülöttem.
- Hát most már van egy barátod, úgyhogy mesélhetnél magadról.-
- Hát nem is tudom mit mondhatnék. 18 vagyok most költöztem ide egyedül. Van két testvérem szeretek táncolni...-
- Mit táncolsz? -vágott bele a mondatomba.
- Minden félét táncoltam már de a Hip-Hop-nál maradtam és azt táncolom több mint 7 éve.- gondoltam vissza mikor először kezdtem el ezt a fajta táncot.
-Én is azt táncolok.- kezdett el boldogan ugrálni. - Van egy nagyon jó csapat erre fele folyamatosan mennek versenyre. Én is oda járok, eljöhetnél egy edzésre.-nézet rám kölyök kutya szemekkel. Olyan furcsa sosem barátkoztam gyorsan de olyan mintha Bettyt már évek óta ismerném.
-Rendben majd még megbeszéljük.-
-Ezaz. Ja egyébként megérkeztünk. Mit szeretnél venni.?- mutatót egy nagy szupermarketra.
-Hát igazából mindent.- nevetem el magam.
-Akkor hozunk bevásárló kocsit.- mondta mire elszaladt egy kocsiért majd oda tolta hozzám, és egyszerűen bele ült. Nagy szemekkel néztem hisz általában a kisbabákat szokták beleültetni a kocsikba. -Én így szoktam vásárolni.- nevetett arckifejezésemen.
-Okééééé.- húztam el az „e” betűt majd elkezdtem befele tolni a kocsit.

Sok mindent vettünk a végén Bettynek kikellet szállnia  a kocsiból, hogy beleférjen minden. Persze ekkor be durcáskodott, de vettünk egy csomó csokit meg gumicukrot és mondtam neki hogy jöjjön át és aludjon nálam, hogy jobban megismerkedjünk. Természetesem beleegyezett és így boldogan körülbelül 10 bevásárló szatyorral hagytuk el a boltot. Elmondtam Bettynek a címet és, hogy várom estére. Majd haza sétáltam és kipakoltam mindent és elraktam mindent a helyére. És vártam, hogy Betty megérkezzen miközben Harryről meg teljesen elfeledkeztem.

2. fejezet

-Harry vagyok, örülök, hogy meg ismerhetlek.- mondta egy hatalmas mosoly keretében, mire előbukkantak a gödröcskéi. Ami engem is mosolygásra késztetett.

-Alexa.- mutatkoztam be.

-És milyen zenéket szeretsz?-kérdezte. Ez a téma, hogy jött ide?

-Őöö... általában Rihhanát, Katy Perrit és Little Mixt hallgatok.-

-De akkor hogy hogy nem ismered a One Directiont?- kérdezte döbbenten.

-A mit? Még nem halottam róluk.-

-One Direction elégnépszerű mostanság. 5 fiú a tagja a bambának.-

-Nem rémlik ilyesmi.- 

- Mindegy, még mindig nem árulod el, hogy miért mész Londonba?- húzta föl a szemöldökét. Elképesztő milyen gyorsan váltogatja a témákat, de kezdem meg kedvelni.

- Mindig megkapod amit akarsz? Azért megyek oda, mert oda költözök.-adtam be a derekam.

-Szuper akkor többször is találkozhatunk. És igen mindig megkapom amit akarok.- kacsintott rám.

Szollásra nyitottam a szám, mikor sms-em érkezett. Elő halásztam a telefonom és megnyitottam a üzenetet.

“Küldök eléd egy kocsit ami elvisz az új házadhoz, remélem tetszeni fog. Csomagolj ki és rendezkedj be, majd csak hétfőn kell, hogy begyere.    

                                                  Jo”

Jo a menedzsmentem aki felkeresett, nagyon szimpi a 30-as éveiben járhat szerintem. Nagyon jól néz ki, de nekem nem jön be, hisz 12 év van köztünk, meg hát csak a főnököm. Visszaraktam a telefonomat a zsebembe  és kényelmesen elhelyezkedtem. Oldalra néztem és azt láttam, hogy Harry bealudt. Hát jó. Előkerestem az MP3-at és is próbáltam elaludni.

~~

Nem tudom, hogy mennyit aludhattam de arra keltem, hogy valaki szólongatott és a kezemet simogatta.

Lassan nyitottam ki a szeme.

-Jó reggelt Csipkerózsika! Végig aludtad a repülő utat, mindjárt szálunk le.- mosolygott rám Harry aranyosan. 

-Oh, köszi, hogy felébresztettél.-

“Kérem utasainkat, hogy kössék be magukat a leszálást megkezdjük.” Szólalt meg a hangos bemondóban a kapitány hangja.

Leszállás alatt nem beszéltem Harryvel csak néztem magam elé komásan. Mikor sikeresen landoltunk leszálltam a gépről, majd elmentem a csomagjaimért. Kimentem a reptér elé és vártam a kocsit amit értem küldenek. Mielőtt beszálltam volna megláttam Harryt ahogy egy kocsi felé sétált miközben egy biztonsági ember(?) kísérte oda. Megint felvette a napszemüvegét sőt még egy sapkát és kapucnit is fel vett. Komolyan ez a gyerek nem normális, de megkedveltem, hiszen aranyos amit nem sokan mondhatnak el magukról. De mivel nem tudok többet róla, mint a kereszt nevét, nem tudjuk tartani a kapcsolatot. Még egy utolsót pillantottam rá majd beszálltam a kocsiba ami az új otthonomhoz visz.

~~

Az autó út alatt majdnem megint bealudtam de próbáltam magam ébren tartani, hisz bármelyik percben megérkezhetünk. Már vagy fél órája csak mentünk mire az autó elkezdett lassítani majd szép lassan meg is állt egy gyönyörű háznál.

-Megérkeztünk hölgyem.- szólt hátra a sofőr.

-K..köszönöm.- mondtam dadogva hisz nem hittem, hogy ilyen gyönyörű házam lesz.

A sofőr oda adta a kulcsomat és a bőröndjeimet letette az előszobába, majd elment. Bezártam az ajtót és elkezdtem felfedezni az új otthonomat. Először a nappalit találtam meg.

Gyönyörködtem benne egy ideig majd tovább mentem. A konyhában kötöttem ki. Már most látom milyen jókat fogok itt főzőcskézni.

Az emeleten az egyik ajtóra az én nevem volt írva gondolom az az én szobám. Kinyitottam az ajtót és tárva marat a szám mindig is ilyen szobára vágytam.

A szobában van két ajtó az egyik a fürdő szobám az a másik meg a gardróbom.

Én itt meghaltam, mentőt kéne hívni nekem. Ez valami átverés ez nem lehet a valóság... Mikor újra észhez tértem átmentem a mellettem levő szobába ami gondolom a vendégszoba.  Onnan is két szoba nyitódott hasonlóan mint az enyém.

Fél óra múlva mire végig jártam a házat vissza mentem a szobámba kipakolni. Bár alig tudtam hova pakolni mert már megérkezésemkor tele volt rakva szebbnél-szebb ruhákkal a szekrényem. Késő este végeztem mindennel és hulla fáradtan estem de az ágyamba. Élő halásztam a telefonom, hogy megnézem hiányoztam-e már valakinek. Meglepetésemre 3 SMS-em érkezett. Megnyitottam az elsőt amit barátnőm küldött.

„Szia megérkeztél már? Milyen a lakás? És a szomszédok? Van helyes pasi? Annyira hiányzol már most. Mi lesz velem később???? Amint szünet lesz utazok hozzád úgyhogy készülj.    Bo”

Igen ő az egyik őrült barátnőm aki mindig mindenben benne van bármi is lesz. De mindig számíthattam rá és ő is rám. A következő üzenet Jo-tól jött.

„Na hogy tetszik? Berendezkedtél már? Élvezd ki a hétvégét mert utána jön a kemény munka. Szereztem neked egy nagyon jó munkát, de nem árulom el majd csak hétfőn.    Jo”

Hát mit ne mondja tudja, hogy kell felcsigázni az embert. Vajon milyen munkát talált nekem? 

Az utolsó egy privát szám küldte. Vajon ki lehet az? Lehet, hogy anya és mégsem haragszanak rám annyira? Gyorsan nyitottam meg az üzenetet és mikor végig olvastam nagyon megdöbbentem.

„Holnap egy vacsora? Harry Xx.”

Sziasztok! Aki esetleg ide tévedt az irna komentet? Csakhogy  tudjam, hogy érdekel valakit a blog. :)

1.fejezet

Alexa szemszöge:

Itt vagyok már csak egy hajszál választ el az álmomtól. Itt álltam remegő lábakkal a reptér közepén és vártam mikor mondják be, hogy felszálhatunk a gépre. Már lassan nem lesz körmöm ha így fojtatom, nagyon izgulok, végre elmehetek innen. De mégis szomorú voltam, hisz egy családtagom vagy barátom se jött el, hogy el tudjak tőlük búcsúzni. Még a barátaimat megértem hisz iskolába voltak de a szüleimet nem. Ennyire megharagudtak volna rám? Miket beszélek, hisz azt mondták hogyha elmerek menni kitagadnak, de azt hittem csak azért mondták, hogy itthon tartsanak és majd beletörődnek  és támogatnak de mit vártam hisz anyámról beszélünk. De jobb lesz ha mindent az elejéről kezdek, hogy megértsetek. A nevem Alexa van egy húgom és egy bátyám, épphogy egy-két napja töltöttem be a 18-at, de már el akarok költözni otthonról. Gondolom sokatoknak eszébe jut, hogy miért. Mert a szüleim esetleg elváltak vagy csak sokat vitatkoznak, esetleg nem szeretem őket vagy ők nem szeretnek engem és a hasonlok. Hát egyik sem igaz, szüleim boldog házasságba élnek több mint 25 éve, nagyon szeretnek és eddig mindenben támogattak és én is nagyon szeretem őket. De hát akkor miért? Egyszerűen csak azért mert van egy álmom. Hogy egyszer kiköltözök Londonba és híres leszek. Bár kinek nem ez az álma? Mindig is híres akartam lenni de hogy mi miatt azt nem tudtam. Modell legyek vagy énekes esetleg táncos? Igazából mindegyikhez meg van a tehetségem. Mindig azt mondják, hogy gyönyör hangom van, vékony is vagyok mellesleg az arcom is szép. De már kiskorom óta táncolok és most már verseny szinten. Életem legszebb napja volt mikor felkerestek egy ügynökségtől, hogy látnak bennem valami különlegeset, és ebben is a legjobb, hogy ez egy londoni ügynökség. Mikor meghallottam elkezdtem keresni a kandi kamerákat, mert azt hittem, hogy egy átverő show-ba vagyok, de nem. És itt jön a kérdés, hogy anyám miért haragszik rám ennyire. Egyszerű, ő azt állítja, hogy a sztárok lelki szegények, a modellek meg ribancok. Megértem hisz a Tv-ben mást sem lehet hallani milyen botrányokba keverednek a sztárok, és nem akarja, hogy olyan legyek. De mivel már elmúltam 18 én dönthetem el hogy aláírom a szerződést amit kínáltak vagy nem.

A gondolatmenetemből a bemondó hangja zökkentet ki, hogy ellehet kezdeni a felszállást. A sor végén voltam így kellet egy kicsit várni mire én is félszálhattam a gépre.
Megnéztem a jegyemen amin az ált hogy 34-es szék az enyém .    39..38..37..36..35.. ááá 34. Láttam hogy mellettem már ül valaki nem néztem meg alaposan hisz lesz időm rá 4 órás repülő út alatt.
Meg próbáltam fel rakni a poggyászom de az én 170cm kevés ehhez. Már vagy öt perce szórakoztam ezzel de nem sikerült, és nem is jönne valaki segíteni. Ááá dehogy inkább nézik a szerencsétlenkedésemet.

- Bocsi tudnál segíteni? Feltennéd a poggyászom?- kértem meg a szomszédomat aki napszemüveget viselt??? ezt eddig észre se vettem. De minek napszemüveg mikor nem is süt a nap!!
Nem válaszolt de még felém se néz. Lehet, hogy süket? Meglóbáltam a kezem a szemüvege előtt (amit még mindig nem értek miért van rajta). Végre felém nézet és kivette a hüllhalgatóját a füléből. Ááá szóval ezért nem hallott.
- Mit szeretnél?- kérdezte aranyosan és elkezdett a zsebében kotorászni. ????
- Segítenél feltenni a csomagom? Nekem nem sikerült.-
- Persze, add ide a csomagod.-
- Köszi- mosolyogtam rá.
- Nincs mit, egyébként azt hittem, hogy autogramot akarsz kérni.-
- Tessék? Miért kértem volna autogramot tőled?- értetlenkedtem. Oké jól néz ki, de azért nem kell autogramot osztogatni.
- Nem tudod ki vagyok?- kérdezte döbbenten.
- Kéne?- még mindig nem értettem semmit.
- Nem, nem lényeges.-mondta majd vissza ült a helyére.
-Okééé.- húztam el az e betűt, miközben én is leültem a helyemre, vagyis mellé.
-És miért mész Londonba, mert van egy kicsi akcentusod. Így gondolom nem ott élsz.-szólalt meg hirtelen, én meg abban reménykedtem, hogy egész úton nem fogunk egymáshoz szólni.
- Ezt épp nem egy idegennek szeretném elmondani.- próbáltam kedvesen mondani, bár szerintem nem sikerült.
-De hát már 10 perce ismerjük egymást.- mondta sértődötten.
-Ez az. Kb. 10 perce ismertük meg egymást, még a nevedet sem tudom.-háborodtam fel. Nem tudom miért lett hirtelen ilyen rossz kedvem, mert általában kedves és mosolygós vagyok mindenkivel.
Mondatom hallatán nagy mosoly került az arcára, levette a szemüvegét, így már egész arcát láthatom. És a kezét felém nyújtotta. Miért érzem úgy, hogy ez a 4 óra nem fog olyan gyorsan eltelni.

Bevezető

Gondolom mindenkinek vannak álmai, és azon vannak egész életükben, hogy valóra váltsák. Egyeseknek  sikerül mások hamar feladják. Pedig azok arra vannak hogy elérjünk valamit és mondhassuk, hogy “igenis én elértem valamit az életben”. De mi van azokkal akik feladják, azért adják fel, mert nem elég kitartóak vagy számukra nagy lemondással jár az álmaik megvalósítása? És mi van velem? Jól tetem, hogy az álmaimat követem? Megérte? Hisz a családom kitagadott! Látni sem akarnak és ez mi miatt, mert esélyt láttam, hogy megvalósít hasam az álmaimat? Itt álok már majdnem a célnál és megfutamodnék? De már nincs vissza út aláírtam a szerződést. De vajon tényleg ez volt az álmom?...