3. fejezet

Az üzenet nagyon megdöbbentet, és sok kérdést vettet fel. Honnan tudta a telefon számom? Én nem emlékszem, hogy megadtam volna neki. És most randira hívott? Ne nevesetek ki de én még sosem voltam randin, sőt még barátom se volt. Hogy miért nem volt barátom még? Egyszerűen az igazira várok meg eddig anyám se engedte. El tudjátok képzelni, hogy egyfolytában azt hallgattam, hogy míg nem lesz egy diploma a kezedben nem pasizhatsz, mert tönkre teszik az életed. Nem járhattam discoba, ahányszor ott aludtam barátnőmnél másnap megnézte az őszes disco képeit nem-e mentem el. Nevetséges ügye? Mégis igaz. De térjünk vissza az üzenethez. Mit válaszoljak neki? Elmenjek életem első randijára? De ha nem is randi? Csak egyszerűen találkozni akar velem? El kéne mennem, mert Jon kívül nem ismerek itt senkit és kellenének a barátok. De ha mégis randinak gondolja? Olyan furcsa volt mikor megismertem. Már nem tudok semmit inkább lefekszek aludni.

A telefonomat letettem az éjjeli asztalomra és bedőltem az ágyamba. És vártam mikor ragad ki az álmok világa a valóságból.

~~

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. Nyűgösen keltem ki az ágyamból, majd lecammogtam a konyhába hátha Jo bevásárolt nekem kaját is, de szomorúan észleltem, hogy a konyha kong az ürességtől. Vissza mentem a szobámba felöltözni, gondoltam az új ruháim közül választok mára valami szépet ami megfelel a bevásárláshoz.

Mikor kész lettem, összeszedtem a telefonom és a pénztárcám és útnak indultam. Megláttam a sarkon  egy Starbucksot. Úgy döntöttem be menyek ide reggelizni, ne korgó hasal vásároljak.
- Hello, mit adhatok?- kérdezi a pultos csaj mű mosollyal.
- Szia egy jegeskávét és egy csokis muffint szeretnék.-
- 10 font lesz.- Oda adtam a pénzt és elvetem a kávémat és muffionomat. Majd szétnéztem hol tudok le ülni. Nagyon sokan voltak, így már csak egy szabad asztal volt. Gyorsan le ültem oda  és elkezdtem majszolni a reggelim miközben az ablakon bámutam kifele.
- Hello nem baj ha leülök hozzád?- kérdezte egy kb. velem egy idős lány.
- Dehogy, nyugodtan ülj le.- mosolyogtam rá, majd beleittam a kávémba.
-Még nem láttalak erre fele, most költöztél ide?
-Igen tegnap érkeztem, és te régóta laksz itt, hogy tudod ki lakik erre fele?-
- Én már itt születem és nagyon sok mindenkit ismerek, úgyhogy feltűnik egy új ember.- kacsintót rám. -Egyébként Betty vagyok.-
- Alexa. Ha itt laksz nem tudod merre van egy bevásárló központ mert otthon üres a konyhám.- kértem segítséget tőle, vagy különben egész nap bolyongtam volna össze vissza.
- De tudok, ha gondolod el kísérhetlek, úgysincs semmit dolgom.-
- Azt megköszönném, legalább addig se leszek egyedül.-
- Nem ismersz erre senkit?-
- Nem.- szomorodtam el, sosem volt olyan, hogy egyedül vagyok, vagy hogy nem ismerek senkit körülöttem.
- Hát most már van egy barátod, úgyhogy mesélhetnél magadról.-
- Hát nem is tudom mit mondhatnék. 18 vagyok most költöztem ide egyedül. Van két testvérem szeretek táncolni...-
- Mit táncolsz? -vágott bele a mondatomba.
- Minden félét táncoltam már de a Hip-Hop-nál maradtam és azt táncolom több mint 7 éve.- gondoltam vissza mikor először kezdtem el ezt a fajta táncot.
-Én is azt táncolok.- kezdett el boldogan ugrálni. - Van egy nagyon jó csapat erre fele folyamatosan mennek versenyre. Én is oda járok, eljöhetnél egy edzésre.-nézet rám kölyök kutya szemekkel. Olyan furcsa sosem barátkoztam gyorsan de olyan mintha Bettyt már évek óta ismerném.
-Rendben majd még megbeszéljük.-
-Ezaz. Ja egyébként megérkeztünk. Mit szeretnél venni.?- mutatót egy nagy szupermarketra.
-Hát igazából mindent.- nevetem el magam.
-Akkor hozunk bevásárló kocsit.- mondta mire elszaladt egy kocsiért majd oda tolta hozzám, és egyszerűen bele ült. Nagy szemekkel néztem hisz általában a kisbabákat szokták beleültetni a kocsikba. -Én így szoktam vásárolni.- nevetett arckifejezésemen.
-Okééééé.- húztam el az „e” betűt majd elkezdtem befele tolni a kocsit.

Sok mindent vettünk a végén Bettynek kikellet szállnia  a kocsiból, hogy beleférjen minden. Persze ekkor be durcáskodott, de vettünk egy csomó csokit meg gumicukrot és mondtam neki hogy jöjjön át és aludjon nálam, hogy jobban megismerkedjünk. Természetesem beleegyezett és így boldogan körülbelül 10 bevásárló szatyorral hagytuk el a boltot. Elmondtam Bettynek a címet és, hogy várom estére. Majd haza sétáltam és kipakoltam mindent és elraktam mindent a helyére. És vártam, hogy Betty megérkezzen miközben Harryről meg teljesen elfeledkeztem.