-Búúú!-
-ÁÁÁÁ- sikítottam fel ijedtemben. Megfordultam és egy nevető Justinnal találtam szemben magam.
- Miért kellett megijesztened?- pirítottam rá.
- Mert már vagy ezerszer szóltam, de te csak bámulsz kifele a közönséget nézve. Nem kell aggódnod, nem lesz semmi baj. Nyugodj meg.- simogatta meg a karom. Szemeivel nyugodtságot árasztott felém.
- De nem tudok, nagyon izgulok, és érzem, hogy el fogom rontani.- pánikoltam. Úgy nézhetem ki mint egy ötéves aki otthon toporzékol, mert nem akar iskolába menni.
-Néz rám, nem fogod elrontani, a próbákon is ment! Most is fog. Meg ha el is rontod, majd kisegítelek. Oké?- nyugtatott.
- Oké.- bólintottam egy aprót.
- Na, gyere ide.- ölelt meg jó szorosan. Jól eset az ölelése, de jobban örültem volna, hogyha Harry van itt velem és ő vigasztal. De ez most lehetetlen, hiszen otthon pihen betegen. Erre a gondolatra kicsit elszomorodtam, hiszen inkább lenék vele, mint itt. Még akkor is, hogyha egész este azt hallgatnám, hogy én is beteg leszek.
- Mi az, hogy nincsenek itt?-kiabált nem messze tőlünk a szervező. Kicsit össze rezzentem a hirtelen hang hatástól miközben elhúzódtam Justintól.
- Nagy vihar volt, ezért a gépük később indult, lehet, hogy nem fognak ide érni időben.- halkan és félénken mormolta az egyik itt dolgozó. Gondolom megijedt, hogy az előbb rákiabáltak.
-Hát ezt nem hiszem el.- a főszervező saját haját tépte idegességében. - Ha ezt túl élem nyugdíjba megyek.- sóhajtott egy nagyot. -Ti.- kiáltott fel miközben felénk mutatott. - Az utolsók vagytok, szóval ti fogjátok helyettesíteni őket.- állt elő egy nagyon rossz ötlettel.
-Mi?- kiáltottam fel elég vékony hangon amitől többen is a fülükhöz kaptak. - Ne. Vagyis mások is vannak a vége fele! Miért pont mi?- pánikoltam.
- Nem érdekel, ti veszitek át a helyüket és kész.- zárta le a beszélgetésünket és elviharzott.
-Ezt nem hiszem el. Ezt nem hiszem el. Ezt nem hiszem el...- mondogattam miközben körbe körbe járkáltam idegességemben, kezemet tördelve.
-Héé. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj.-próbált Justin nyugtatni, kevés sikerrel.
- Hányadikok vagyunk?- Justint levegőnek nézve fordultam az egyik emberhez, aki megadhatja nekem a választ.
-Elsők.- válaszolta közömbösen az egyik itt dolgozó férfi.
-Miiii?- sikítottam fel.
-Áááá. Ezt most már abba hagyhatnád. A végén még meg is süketülök.- dörzsölte a füleit Justin.
-Köszöntünk mindenkit a 2014-es MTV Awardson. Sajnos Taylor Swift és Ed Sheeran nem értek ide időben. Egy kisebb vihar miatt később indult a gépük, ezért mi helyettesítjük őket.- improvizált Justin meglehetősen jól. Nagyon örülök neki, hogy fel ajánlotta, hogy ő kezdi majd. Jelenlegi helyzetemben meg se mernék szólalni. Csak nézem a velem szemben lévő híresebbnél híresebb személyeket akikhez képest egy senki vagyok. Mindenki ismer mindenkit kivéve engem. Mit keresek egyáltalán itt? Semmi keresni valóm itt! Otthon kéne ápolnom a beteg barátomat. Ja, de épp most akarok betörni ebbe a szakmába. Mégis úgy érzem, hogy életem legnagyobb hibája volt ide eljönnöm.
- De ne is húzzuk az időt! Nézzük meg az idei jelölteket akik elnyerhetik A Legjobb Banda díját.- zárom rövidre mondandómat, miközben próbáltam nem kimutatni mennyire be vagyok szarva. A lábaim remegtek, mint a kocsonya és alig bírtam kiejteni egy értelmes szót.
Justin biztatóan rám mosolygót, miközben a hátunk mögött klip jelenetek játszottak. Nem figyeltem a zenékre, inkább a közönséget pásztáztam és próbáltam egy élethű mosolyt festeni az arcomra. De nem is voltak ismerősek a zenék, mind nyáltól csöpögős volt.
Hirtelen meg láttam egy ismerős arcot. A gyér fényviszonyok miatt nem láttam jól de így is felismertem...
Justin oldalba ütött -persze csak gyengén-, hogy egy kicsit elbambultam és én jövök. Gyorsan kapcsoltam elvetem a győztes nevét rejtő borítékot és kibontottam.
- Végül a győztes nem más, mint.... - egy perc hatás szünetet tartottam.- a One Direction.- kiáltottam lelkesen, mire taps vihar alakult ki.
A legjobb résznél hagyod abba :( ( :) ). Sírba viszel, te lány! :) Nagyon jó, kezdődik a show már Alexa És Harry között!
VálaszTörlés