29.fejezet

- Hello. Miben segíthetek?- kérdeztem szipogva az idegen lánytól.

- Igazából én akarok segíteni neked.- válaszolta.

- Tessék? Nem is ismerlek.- nézek rá furcsán. Eltévesztette az ajtót?

- Ja, tényleg. Te nem tudod ki vagyok.- ütött a fejére. - Eleanor Calder vagyok. Harry barátjának barátnője. Tudom kicsit bonyolult.- nevetett fel kínosan.

-Megbirkózok vele.- utaltam a kinek ki-éje részére. - Harryről pedig nem akarok hallani, úgy, hogy bármit is akarsz mondani nem érdekel.- Meg akartam fordulni és vissza menni a szobámba, de megfogta a csuklom.

- Ne, várj! Nem úgy van ahogy gondolod, csak hallgass végig. És ha ez után is úgy gondolod, hogy nem akarsz róla hallani akkor megértem, csak hallgass meg.- könyörgőt.

-Ahjj, rendben. Gyere.- hívtam be az öltözőmbe. Leültünk egymással szemben és várakozóan néztem rá.

- Először is elmondanám, hogy Harryt nagyon régóta ismerem. És gondolom, hogy most azt gondolod, hogy hazudót neked, átvert, kihasznált és a hasonlók. De ez nem igaz. Elég régóta ismerem, hogy tudjam nem lenne rá képes senkivel ilyet csinálni, nem, hogy veled. Mikor beszéltem vele folyton rólad áradozott, hogy mennyire szeret és, hogy fél, mert érzi, hogy el fog veszíteni. És azt nem akarja.

-Ha annyira „szeret” és „nem akar elveszíteni” akkor miért hazudott???!!!!- szakítom félbe.

- Azért, mert egy sztár! Mindenki úgy bánik vele, mint egy kis királlyal. Mindenki akar valamit tőle. Hírnevet, sikert, népszerűséget.... Ki akarják használni. Már kezdett elege lenni ebből az egészből, de akkor jöttél te. Nem tudtad ki ő, milyen híres, nem akartad kihasználni. Meg akart ismerni, mert élvezte, hogy valaki végre nem bánik vele felsőbbrendűként. Ezután pedig beléd szeretett. Félt elmondani, hogy ki is ő, mert azt hitte, hogy másképp fogsz vele bánni, mint az elején, vagy éppen, hogy e miatt el fog veszíteni. Ezerszer el akarta mondani, engem is felhívott nem is egyszer, hogy hogyan mondja el neked ezt az egészet, de félt. Félt, hogy elveszít téged örökre.-

-És, hogy ne veszítsen el, ezért hazudott. Amit a legjobban utálok. Ennek nincs értelme.- rázom meg a fejem. Kicsit össze vagyok zavarodva.

- Gondold bele magad az ő helyzetébe. Nem volt neki sem könnyű. Nem szeret a szeretteinek hazudni. És téged mindenkinél jobban szeret. Látom rajta, mikor rólad beszél egyszerűen kivirul. Fülig szerelmes lett beléd. Most is, ha Louis és Liam nem rángatták volna el innen, neki ugrott volna az őröknek, csak, hogy tudjon beszélni veled, hogy bocsánatot kérhessen.
Gondold át ezt az egészet, és csak azután dönts- simogatta meg a karom és kiment. Egyedül hagyva engem a gondolataimmal.

Átgondolva ezt az egész helyzetet, úgy döntöttem megbocsátok Harrynek. Nem tudok rá haragudni. Ahhoz túlságosan is szeretem, hogy elveszítsem emiatt.

Gondolat menetemet egy hangos kopogás szakította félbe, majd egy statiszta bekiabált, hogy 10 perc és én jövök.

Gyorsan oda mentem a smink asztalhoz, hogy rendbe hozzam magam, és eltüntessen a sírás nyomait. Majd kimentem a szobámból, hogy megkeresem Harryt. Hamar meg is találtam. A színpad mögött volt. Az őröktől 1-2 métere, ahol 2 vele egykorú férfi fogja le. Valószínűleg ők Louis és Liam. Elkezdtem feléjük venni az irányt. Harry nem vett észre, inkább a két őrt nézte olyan csúnyán, hogy lassan már ölni is tudott volna a szemével.

-Harry.- szólítottam meg mikor már elég közel voltam hozzá. Azonnal rám nézet reményteli szemekkel.

-Alexa! Én annyira sajnálom, kérlek bocsáss meg. Én nem akart...-megfogtam két oldalt az arcát és megcsókoltam. Faltuk egymás ajkait, míg levegő hiány miatt el kellet válnunk. - Szóval megbocsátasz?- válaszul csak bólintottam. Hirtelen felemelt és elkezdett velem forogni.  Nevetve kapaszkodtam meg vállaiban nehogy elejtsen. Amilyen örült képes rá...

- Bocsi, hogy megzavarom a gerlepárt. De Alexának és nekem jelenésünk van.- szólalt meg Justin.

-Igaza van, mennem kell. Ti is menjetek vissza az asztalotokhoz.- húzódtam el Harrytől.

- Igen még vissza kell mennünk, te még jelölt vagy egy díjra Harry.- szólalt meg Liam.... vagy Louis. Nem tudom ki-ki. Viszont Harry erre a mondatra nagyon csúnyán nézet barátjára. Pont úgy mint nem rég az őrökre.



-Üdvözlünk megint mindenkit. Igen újra mi vagyunk azok. De most nem ez számít hanem, hogy ki viszi haza az utolsó díjat.- kezdett beszélni Justin nagy lelkesedéssel.

- Vagyis inkább KIK viszik haza, ugyanis az este utolsó díjának kategóriája nem más mint, 2014 álom párja.- kiáltom az utolsó 3 szót egy őszinte mosoly kíséretében, mert eszembe jut Harry.

-Ne is húzzuk az időt, hiszen még van egy meglepetés fellépönk! Szóval kérnénk a borítékot- nagyon meglepődtem Justinon, hogy most nem vicceli el a beszédét, pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy majd el kezd bohóckodni, mint a próbákon.

Miután megkaptuk a borítékot, szépen kinyitottam és hangosan felolvastam a benne rejlő két nevet.

- Bella Kenway és Harry Styles.-