Sokan félnek a sötétben, sötéttől. Pedig nincs benne semmi félelmetes, inkább nyugtató, és békés. Emlékszem ha bármi bajom volt, este, mikor mindenki aludt kiszöktem a szobám ablakán és elmentem sétálni a sötétben. Mindig megnyugtatott, mert a sötétség eltakarja a rossz dolgokat, nem látod őket. Mint ilyen esetekben most is itt ülök a sötét szobába és próbálom nem elbőgni magam. Vicces ez az egész. Én azt hittem, hogy Harry szeret és nem hazudna nekem. Pedig mégis. Ezt az egy dolgot utálom, mikor valaki hazudik nekem. Nem érdekel milyen mértékű hazugság, ha egyszer hazudik, akkor máskor miért kéne neki hinnem, és ha akkor is hazudott mikor azt mondta, hogy szeret? Ha egyszer valaki hazudik nekem, én azután nagyon nehezen tudok neki hinni, és mindig megmarad bennem, hogy lehet, hogy megint hazudik nekem?
De nem értem miért hazudott nekem, miért nem tudta azt mondani, hogy elmegy vacsorázni valakivel? Nem vagyok az a tipikus féltékeny típus, hogyha már valakivel beszél a párom, akkor kirobbantom a harmadik világháborút. De most mit gondoljak? Még mindig ott van a szemem előtt a kép, ahogy ott ül, issza a pezsgőjét, és miközben vár valakire/valakikre telefonál. Justinnak kellet onnan elrángatnia. Látta, hogy valami olyat láttam amit nem kellet volna, és folyamatosan próbálta kiszedni belőlem, miközben haza hozott, de én csak meredtem előre és gondolkoztam.
Hirtelen felálltam és elkezdtem egy papír és egy toll után kutatni. Mikor megtaláltam vissza ültem az előző helyemre, vagyis az ágyamra. És csak írtam. Épp ami eszembe jutott, csak kiakartam írni magamból a csalódottságot.
Épp hogy csak befejeztem és elraktam a papírt, csöngetnek. Ki lehet az ilyenkor? Nem akarok ajtót nyitni senkinek sem. Szörnyen festhetem, a szemeim pirosak a sírástól, az a minimális festék amit felraktam reggel szétfolyva az arcomon szintén a sírástól. Viszont mikor már vagy öt perce csengetett az illető megelégeltem és lecammogtam az előszobába. Kinyitottam az ajtót, ahol egy mosolygós Harryvel találtam magam szembe, de mikor meglátott lehervadt a mosoly az arcáról és aggódva kezdte fürkészni az arcom, és szorosan megölelt.
-Mi történt? Valaki bántott? Mondj már valamit, miért sírsz?-húzódott el egy kicsit az ölelésből de csak annyira, hogy az arcomat lássa.
-H-hazudtál.-mondom síros hangon.
-Tessék? Hazudtam? Mikor? Mit csináltam?- kérdezgetett össze vissza. Látszott, hogy nem érti.
-A-azt mondtad, hogy a munka helyeden kell lenned, de láttalak az étteremben.- még mindig nem tudtam abba hagyni a sírást, egyszerűen nagyon rosszul érintett, hogy becsapott.
-Azért voltam az étteremben, mert ott volt egy megbeszélésem a munkámmal kapcsolatban. És azért írtam, hogy ma nem tudok eljönni, mert azt hittem, hogy nagyon el fog húzódni, de szerencsére hamar végeztünk így rögtön hozzád siettem.-nézet mélyen a szemembe, miközben mondta.
- De még azt sem árulod el, hogy mit dolgozol. Nem bízol bennem?- már egy kicsit megnyugodtam, de a könnyek még mindig folytak le az arcomon. Már nem is nagyon tudtam, miért haragszok rá. Igaznak tűnt, hogy ott volt találkozója a munkájával kapcsolatosan. Ezért már nem is tudtam rá haragudni, de ez után jön a kérdés. Miért nem mondja el, hogy mivel foglalkozik? Nem bízik bennem? Vagy esetleg valami olyannal foglalkozik ami nem éppen legális? Már nem értek semmit, és ez nagyon aggaszt.
- Dehogynem bízok benned. Csak kell egy kis idő míg felkészülök, hogy elmondjam.- a zöld szemei egyszerűen elbűvöltek, nem tudtam haragudni rá. Olyan hülyén érzem magam, hogy ebből az ügyből ekkora parádét rendeztem. Most biztos egy hülye hisztis picsának néz.
Gyorsan megöleltem, a fejemet a nyakába fúrtam, mélyen beszívva bódító illatát. A kezeimet a nyaka köré fontam és minél jobban magamhoz akartam húzni. Ő a kezeit átfonta a derekam körül és még közelebb húzott magához. Egy-két perc alatt meg is nyugodtam szoros ölelésében.
- Jól vagy?- fürkészét aggodalmasan. Nem bírtam beszélni, csak bólintottam egyet, és vissza bújtam nyugtató karjai közé. Ezen felnevetett. - Olyan vagy,mint egy kiscica. Szeretem a cicákat.- nem láttam, de biztos voltam benne, hogy mosolyog. Hirtelen felkapott, mire belőlem egy sikítás szaladt ki ezután pedig egy őszinte mélyről jövő nevetés követe. Hihetetlen, hogy körülbelül 5 perce még fent a szobámba sírtam. Most pedig itt nevetek vele. Ha itt van velem akkor bearanyozza a napom. Annyira szeretem, hogy azt el sem tudom mondani. Bevitt a nappaliba, majd velem együtt leült a kanapéra. Én csak még jobban hozzá bújtam, mire kuncogni kezdett.
- Tényleg olyan vagy mint egy cica.-
- Azt mondtad szereted a cicákat.- motyogom a nyakába.
- Ez így van.-kezdte birizgálni a hajam. Olyan békés most minden. De mint minden ilyen pillanatot, most is sikerült elrontani. A telefonom elkezdett dalolni, így jelezve, hogy hívnak.
Egy meggyötört sóhaj kíséretében kibújtam békés rejtekhelyemről, és kihalásztam a zsebemből a telefonom.
- Halo?- szóltam bele.
- Szia, miért nem jöttél ma edzésre?- halom meg Betty hangját a vonal másik felén.
- Tessék? Mennyi az idő?- elfelejtettem edzésre menni? Az lehetetlen eddig sosem felejtetem el edzésre mennem.
- Épp most lett vége. Nickék kicsit kiakadtak rád, de majd megbékélnek. Na, de mindegy, inkább ezért hívtalak, hogy nagyon elvagy tűnve. Csinálhatnánk valamikor egy csajos napot, nem gondolod?-
-Engem Nickék megfognak ölni. De, oké neked mikor lenne jó?-
-Holnap után szombat. Akkor neked jó?-
- Jó, akkor szombaton a kávézóban ahol legelőször találkoztunk, olyan 10 óra fele. És majd onnan elmegyünk vásárolni.-
-Nagyszerű, de én most leteszem, mert haza fele tartók és elkezdett szakadni az eső. Puszi, Szia.-
- Én is puszilak. Szia.- tettem le a telefont. Majd vissza bújok Harry karjai közé.
- Szóval, ez azt jelenti, hogy szombaton kikel bírnom a napot nélküled?- nem lepett meg a kérdése, gondoltam, hogy végig hallgatta a telefon beszélgetésemet.
- Kibírsz nélkülem egy napot?- nézek rá.
- Majd valahogy megpróbálok nem belehalni.-
- Akkor jó.-
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.- sikítottam fel, mikor megcsikizte az oldalam.
-Csak nem csikisek vagyunk?- kérdezte egy gonosz mosoly kíséretében.
-De, úgyhogy hagyjál békén.- pattantam ki az öléből és elkezdtem szaladni, össze-vissza a lakásomban. Harry pedig szorosan a nyomomban volt, hogy elkapjon.
-Úgyis elkaplak.- hallottam meg a hangját mögöttem. Befutottam a szobámba, és sajnos megbotlottam a saját lábamba mikor fordulni akartam, így az ágyra estem. Mielőtt felkelhetem volna, Harry felém mászott és elkezdett csikizni. Visítottam a nevetéstől, már alig kaptam levegőt, és fájt a tüdöm a sok nevetéstől.
- K-kér-lek, ha-gyjd ab-ba.- próbáltam megkérni, hogy hagyja abba, de nagyon nehezen ment.
- Jó, abba hagyjon, de csak mert szeretlek. -szált le rólam. Szép lassan lenyugodtam, és újra egyenletesen vettem a levegőt.
- Nem nézünk valami filmet?- kérdezte a DVD lejátszó mellett állva.
-De, nézhetünk valamit.- egyeztem bele ötletébe.
-Amerika kapitány?- fordul felém.
- Az jó, azt szeretem.- helyeseltem választását. Betette a filemet, és bekapcsolta a Tv-t. Befeküdt mellém, mire én átöleltem és a fejemet a mellkasára raktam. Átölelte a derekamat, és fejemre adott egy puszit. Nagyon jó volt így feküdni és Tv-t nézni. Hamar el is álmosodtam és el is aludtam még az első 10 percben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése