26.fejezet

És itt a következő kis rész!!! Bár, azt hittem kicsit hamarabb hozhatom, de ami késik nem múlik!!!!
MEGJEGYZÉS: a gála nem olyan lesz mint mondjuk a MTV Awards vagy nem tudom még milyenek vannak, ez a saját gálam, mint pl: rajongok csak tv-ben nézhetik, bent csak hírességek lehetnek plusz van még egy meglepi de azt nem árulom el. :)

Remélem tetszik ez a rész, és kapok sok pipát és kommit.



-Alexa, Justin ti jöttök.- szólt a szervező.

Felmentünk a színpadra ami vagy ezer különböző színben volt megvilágítva. Mivel a színpad mögött sötét volt, hunyorogva kellet hozzá szoknom a vakító fényhez. De ezzel Justin sem volt másképp. Ezer wattos mosolyunkat felvéve sétáltunk az „asztalunkhoz” amin két mikrofon és egy nagy zöld gomb volt elhelyezve.

-  Mi is sok szeretettel üdvözlünk minden résztvevőt, és díj jelöltett.- kezdtem bele a betanult szövegembe. - Gondolom mindenki nagyon várja, hogy kiderüljön ki nyerte meg  a következő kategória díját.

- De előbb lásuk a jelölteket.- szólal meg Justin is. Mindketten a nagy kivetítőre mutatunk. Ahol a jelölteket mutatták. De nem fordultunk  meg, jobban mondva nem fordulhatunk meg. Ne kérdezzétek miért nem. Én sem tudom. A szervező utasított így.

-És jöjjön az a perc amire mindenki várt.- folytattam beszédem, miközben oldalra mutattam ahol egy gyönyörű (valószínűleg modell) lány indult el felénk kezében a boríték amiben a nyertes neve van. Oda adta nekem, majd vissza ment a színpad mögé.
-Hölgyeim,és uraim...-

-És állatok.- szólt közbe Justin mire felnevetek.

-Állj, állj.- ordított a mi szeretett szervezőnk. Remélem az irónia érződött. -Miért nem bírjátok ki egyetlen egyszer végéig mondani azt a nyavalyás szöveget normálisan.- akadt ki teljesen.

- Úúú ezt a káromkodást.- suttogta Justin, hogy csak én halljam meg. Ezen újra elkezdtem nevetni, gondolom Justin a nyavalyás szóra gondolt. A szervező akinek nem tudom a nevét ezen csak még jobban kiakadt.

-Ebből elég, lefele a színpadomról!!!!- most már ordított teljes hangerejével, szerintem még az utcán is hallották.

Justinnal le sprinteltünk a színpadról, majd mikor már nem látott, egymásra borulva kapott el a röhögő görcs.

- Szerintem teljesen kiakasztottuk.- szólalt meg Justin miután már egy kicsit lenyugodott.

- Kiakasztottuk???? Inkább csak kiakasztottad.- háborodtam fel, persze nem gondoltam komolyan.

- De te is, mert röhögtél.- kezdett vitatkozni.

Már éppen szóltam volna vissza, mikor megjelent egy ember ( akit még sosem láttam).

- Gyertek, másfél óra múlva kezdődik a gála és még a sminketeket is meg kell csinálni, plusz át kell öltöznötök.- hadarta gyorsan. Megfogta a kezem és felrántott a földről, majd ezt Justinnnal is meg ismételte.

- Justint szépre fessétek ki, ne sajnáljátok rá a sminket. Szerintem tussal csináljatok neki macska szemet, meg... rózsaszín rúzs! Az nagyon jól állna neki. Bár a szemöldökére is ráférne egy kis igazítás.- kezdtem cukkolni. Nem mondott rá semmit, csak egy halálos pillantást kaptam tőle.

Bementem a saját öltözőmbe ahol már a sminkes és a stylist is bent voltak. A sminkes megcsinálta a sminkem, bár nem nagyon örültem, hogy egy tonna sminket rám rakott. Inkább szeretem a természetességet, mint ezt. Annyi alapozó volt rajtam, hogy eltűntek a szeplőim és olyan fehér lettem, mint a hó.

Miután a sminkem kész lett, kezembe nyomtak egy ruhát és magamra hagytak átöltözni. A ruha egy kicsit bevállalós, de nekem nagyon tetszett.

Kiszóltam, hogy vissza jöhetnek.

-Jaj, drágám nagyon szép lettél.- szólalt meg Kevin (amit nem rég tudtam meg) a stylistom, aki szerintem meleg, de nem mertem eddig megkérdezni. Beszélgetem velük, míg csinálták a sminkem és nagyon szimpatikusok számomra.

- Köszönöm.-

- 10 perc és kezdődik.- szólt be valaki, majd ment is tovább.

- Akkor én most megyek, szurkoljatok.-

- Ügyes leszel ne félj.- biztattak. Elhagytam az öltözöm és a színpad mögé siettem ahonnan tökéletesen láttam, hogy nemsokára megtelik a terem híresebbnél híresebb emberekkel.

Hirtelen a fények kialudtak és csak a színpad volt megvilágítva.

Kezdődik.

25. fejezet

Meg is hoztam az első részét. Ez még csak ilyen bevezető, de nemsokára elkezdődnek az események. Remélem minél hamarabb hozhatom a kövit.


Telefonom hangos ricsajára keltem fel. Tegnap este beállítottam az ébresztőmet még mielőtt elaludtam volna. Nem lenne jó ha ma elkésnék. Legszívesebben a földhöz vágtam volna a telefonomat, mert nem hagy aludni a hangos zenélésével. Az egyik kedvenc számomat állítottam be ébresztőnek, de úgy tűnik nem sokáig marad a kedvencem.

Fáradtan és nyúzottan keltem ki az ágyamból. Alig tudtam aludni az este, olyan rossz volt Harry nélkül aludni. Nem volt aki átöleljen este, aki mellett nyugodtam aludhattam volna, aki mellet biztonságban érzem volna magam. Nem érezhetem elalvás előtt a férfias illatát. Csak az egyik itt hagyott pólóján át érezhetem illatát, és ölelhetem meg.

Szegénykém a legrosszabbkor betegedett le. Át se tudok menni ápolni őt, de majd holnap reggel főzök neki jó hús levest amire még mamám tanított meg, és attól hamar jobban fogja érezni magát. Nekem is sokszor segített már.

Kicsit komásan sétáltam át a gardróbomba, kerestem valami laza szerelést a  utolsó próbákra. A döntésem egy rövid farmersortra eset hozzá egy „philadelphia” feliratú fehér fölsőre.

Nem akartam kiöltözni ott úgyis másik ruhában leszek amit külön nekem varrattak.  Felvetem a fekete csizmámat, és a legfontosabb dolgokat bele dobáltam egy kis táskába és már rohantam is ki a kocsimhoz.

Még a hét elején vetem. Harryvel ellátogatunk az egyik közeli autóboltba és ahogy megláttam az én kicsikémet azonnal beleszeretem. Az eladó még mutatott egy két szép kocsit, de egyik sem tetszett annyira mint az amit kinéztem magamnak, nem is volt kérdés, hogy a végén melyiket vetem meg. Haza fele már az új kocsimmal mentem.  De amit jobban szeretek a kinézeténél is az az, hogy lehet vele száguldozni. Csak egy rendőr se lásson meg....

És ez a tulajdonsága nagy hasznomra jött most is, mivel egy kicsit késében voltam a hangpróbámról. De csak egy kicsit... Lehet nem kellett volna lustálkodnom.

-Elmondanád mért késtél egy órát?- kért számon Nick, miután megérkeztem.
-ŐŐŐ... hát, nagy volt a dugó?- kerestem egy elfogadható magyarázatot.
-Szörnyű vagy.- rázta a fejét. - Jó, inkább kezdjük a hangolást.- ült le a zongora mögé.

Oda sétáltam a zongora másik oldalához és elkezdtük a beéneklést, majd vagy százszor elénekeltem azt a számot amit ma fogok énekelni. Úgy döntöttünk még múlt héten, hogy valami pörgős fülbemászó dalt kéne előadnom.

A végén adott egy két hasznos tanácsot, hogy ha nagyon izgulok gondoljak arra, hogy csak egyedül vagyok és csak saját magamnak éneklek. Itt egy kicsit megnyugodtam, de rögtön szerte is foszlott a nyugalom, mikor elszólta magát, hogy a TV élőben fogja közvetíteni az égész díj átadott. Miattam. Nagyszerű.

Vajon Harry fogja nézni? És ha meg lát? Ahogy vége van ennek az egész állatkertnek fel kell hívnom. Remélem nem fog nagyon kiakadni.

Teljesen bepánikoltam, mi lesz mikor megtudja, hogy én vagyok az a „titokzatos” énekesnő? Ha nagyon kiakad és szakítani fog velem? Nem akarom elveszíteni! Abba bele halnék! Olyan lett nekem mint a drog. És ha egy drogostól elveszik az anyagot, abba lehet, hogy belepusztul.

Próbáltam nyugtatni magam, hogy nem mondhattam el neki, a titoktartási szerződés miatt, de nem segített sokat. Ha engem nem nyugtat akkor Harryt, hogy hatná meg?

 Három óra éneklés után elindultam a gála helyszínére ahol nem sokára kezdődött az utolsó fő próba.

FIGYELEM!!!!

Hi everybody! Mivel itt is esik az eső, nem tudok mit csinálni. Ezért úgy döntöttem, hogy megírom azt a bizonyos részt amit már sokan vártok. Már meg is írtam, DE úgy gondoltam, hogy kis részenként hozóm. Szóval felrakom az első részét és csak azután hozom HA több, mint 5 pipát kapok ÉS/ vagy 2-3 kommit. Szóval rajtatok múlik mikor hozom a kövi kis részt, én szeretném ha az égész még ma felkerülne, de mondom, hogy ez rajtatok múlik. Mindenkit puszilok. : D