13.fejezet
És meghoztam a következő részt. Na, ki várta?

Alexa szemszöge:

A délután folyamán sok mindennel lefoglaltam magam megtanultam a szövegem, napoztam, fözöcskésztem... Bár egész nap furdalt a kíváncsiság, hogy Harry hol lehet? Már lassan megy le a nap és most már kifogytam az ötletekből, hogy mit csináljak. A nappali -féle tartottam mikor megszólalt a csengő. Vajon ki lehet az ilyenkor? Harry biztos nem, hiszen neki van kulcsa. Megint kopogtak, így úgy döntöttem, hogy kinyitom az ajtót. A bejárati ajtó túloldalán egy szőke, kék szemű, velem egykorú fiú állt.
- Szia, miben segíthetek?- kérdeztem meg tőle.
- Hello, Harry küldött érted, ezt neked küldi- adott át egy csomagot- vedd fel utána elviszlek hozzá.- jött beljebb. - Ja, egyébként Niall vagyok.- árulta el a nevét.
- Alexa, akkor várj meg itt, mindjárt jövök.- szaladtam fel az emeletre a csomaggal a kezemben. Fent gyorsan kibontottam. Az ajándék nem volt más mint egy gyönyörű ruha.

Felvetetem és a ruhához illően kisminkeltem magam majd már mentem is le Niallhoz. - Kész vagyok. Mehetünk.- mosolyogtam rá.
- Oké, menjünk.- udvariasan előre engedett. Beültünk a kocsijába és már mentünk is a.... nem tudom hova. Útközben jól elbeszélgetünk, kiderült, hogy Harry egyik legjobb barátja, de még csak 3 éve ismeri. És még sok hasonló dolgot. A tómentén haladtunk mikor megláttam valamit világítani a vízben. Megálltunk és Naill felém fordult.
-Meg érkeztünk, jó szórakozást.- mondta, majd kiszálltam a kocsiból ami már el is hajtott. Forgolódni kezdtem, hogy megtaláljam Harryt, mikor valaki hátulról befogta a szemem.
- Netán engem keresel?- jött az igen ismerős  hang.
- Pontosan téged kereslek.- fordultam meg. Ekkor Harry szívdöglesztő mosolyával találkoztam, amitől a gyomromba pillangók kezdenek repkedni.
- Nagyon csinos vagy.-
- Köszönöm, és köszönöm a ruhát is. Gyönyörű.- mutattam a ruhára amit tőle kaptam.
- A legszebbnek a legszebb ruha.- kacsintott rám. - Gyere remélem éhes vagy.- húzott maga után. Egy csónakhoz. Beültünk a csónakba és Harry elkezdett evezni. Befele a világító valamihez amit még a kocsiból láttam.  Mikor közelebb mentünk és kiélesedett a kép a szám is tátva maradt. Ezt értem csinálta?

- Ez mese szép. Te csináltad? Nekem? Akkor ezért nem voltál egész nap. Köszönöm szépen, hogy ennyit fáradozol értem.- mondtam ki egyszerre amit gondoltam.
- Igen, neked csináltam, egész nap, ezért nem voltam veled. Ne köszönd megérdemled.- mondta szemembe és ahogy megvilágította a szemét a holdfény. Mese szép...
Mikor megérkeztünk kiszálltunk és felmentünk a … valamire, bocsi nem tudom, hogy min állhatunk most. Valami móló féleség.. a tó közepén. Leültünk az asztalhoz és csak néztünk egymás szemébe. Olyan meghitt volt a pillanat. Csak mi ketten egy tó kellős közepén, ahogy a holdfény és néhány égő sor világít. Szebbet el sem tudok képzelni.
-Azért hoztalak ide mert szeretnék kérdezni valamit tőled.- nézett a szemembe Harry.
- Hallgatlak-
- Tudod én nagyon megkedveltelek és többet érzek irántad mint szimpla barátság. Te, hogy érzel? Érzel irántam valamit?- Mi?? Tetszek Harrynek?? Én?? Ez biztosan egy álom. Valaki csípjen meg, vagyis ne!!! Nem akarok felébredni. Mivel Harry még mindig a válaszomra várt össze kellet szednem magam.
- Nem tudom, hogy pontosan mit érzek, de te sem vagy közömbös számomra, sőt.-
- Akkor lennél a barátnőm? Tudom, hogy korai és, hogy nem rég óta ismerjük egymást, de én úgy érzem, hogy szükségem van rád. -
-Igen, lennék a barátnőd.- válaszoltam neki egy őszinte mosollyal, majd a karjaiba borultam, és csak öleltük egymást.
Olyan boldog vagyok, hogy azt elmondani nem lehet. Úgy érzem, mintha a felhők felett repkednék. De mégis félek. Félek az ismeretlentől. Ismeretlen, mert még nem volt egy barátom sem. Félek az ismeretlen érzéstől, ami akkor jön elő, amikor vele vagyok, vagy csak rá gondolok. De amitől a legjobban félek az a csalódás. Remélem, hogy ilyenben nem lesz részem.
-Harry.- szólítottam meg miközben még mindig egymást öleltük.
-Igen?-
- Tudnod kell, hogy nekem még nem volt senkim. Te vagy az első barátom.- nézek bele gyönyörű zölden világító szemeibe.
- Most csak hülyéskedsz?- nézet rám értetlen arccal.
- Nem, nem hülyéskedek, ez az igazság.-
-Köszönöm.- ölelt meg még szorosabban.
-Mit köszönsz?- most én nézek rá értetlen arccal.
- Hogy én lehetek az első barátod.-
Miután kiölelgettük magunkat leültünk és megvacsoráztunk. Miközben egymást szórakoztattuk. Vagyis saját magunkról meséltünk cikis dolgokat. De komoly dolgokról is beszéltünk, mint például, hogy holnap haza megyünk, mert őt is hiányolják a munkából és engem is a stúdióból- pedig szabin vagyok- és a tánc csapat is. Majd szép lassan vissza mentünk a nyaralóba. Összepakoltuk a cuccainkat  és lefeküdtünk aludni. Nagyszerű érzés volt úgy elaludni, hogy valaki akit szeretek átölel és szorosan magához húz.

12.fejezet

Reggel csalódottan keltem fel az ágyból, híszen nem volt melletem Harry. Lementem a konyhába hátha csak reggelizik. De újra csalódnom kellet, mert a konyhában sem volt. De akkor hol van? Körbejártam az egész házat, de sehol sem volt. A föld mégsem nyelhete el... Vissza mentem a hálószóbába felöltözni, és ekkor láttam meg az éjeli asztalon egy cetlit amin ez ált:

„Jó reggel, sajnálom, hogy nem vagyok most ott, de sürgös dolgom akadt amit el kell intéznem. Nem tudom mikor érek vissza, majd jövök. Csók: HarryXx.”

De jó, akkor valószinűleg egész nap egyedül leszek itt. Felöltöztem és a táskámból elövettem a díjátadós szövegem és lementem a partra, hogy majd ott megtanulom.

Harry szemszöge:

Nem éppen a legjobb idegesen vezetni, de nincs más választásom. És, hogy miért vezetek idegesen?  Mert az én kedves menedzseren felhívott hajnalok hajnalán, hogy menjek vissza Londonba és menjek el valahova a „barátnőmmel”, mert régen láttak együtt. Nagyszerű, komolyan ennél jobb időzítést el sem tudok képzelni. De ha már van időm akkor mesélek egy kicsit a „barátnőmről”.
Ellának hívják, most kezdte a modellkedést és engem arra használ ki, hogy befusson és, hogy híres legyen. Még szerencse, hogy szép, mert az IQ szintje nem valami magas. És még szépen fogalmaztam. Hetente egyszer elmegyünk valahova, majd felmegyünk hozzánk és mindig az ágyban végeztük. Ha már szingli vagyok- de remélem nem sokáig- akkor élvezzük az életet, meg neki sem volt kifogása. De „szakítani” akarok vele, hisz megismertem Alexát. Azt a lány akiről este mindig is álmodoztam. Aki úgy szép, hogy nem kell semmivel bekenje magát és este nem ijedek meg tőle miután lemosta a festéket, aki komoly mégis vicces és nem sértődik meg minden kis dolgon amin más lány már rég hisztizne. Tökéletes példa a tegnapi eset mikor beledobtam a vízbe, más lány elkezdett volna hisztizni, hogy vizes lett a haja, hanem inkább megszívatott. Az a lány aki nem azért van velem, hogy kihasználhasson, hanem mert tényleg velem akar lenni. Egyszerűen ő tökéletes számomra. Mindent megadnék érte. Mégis átverem, miközben mellette kellene lennem átölelnem és csodálnom tökéletes arcát miközben szépeket álmodik, én mégis itt ülök a kocsimban és éppen egy másik lányhoz tartók. Gratulálok Harry egy igaz fasz vagy. Mondogattam magamban.
És ami a legidegesítőbb nem szakíthatok vele, mert valahova meghívtak mind a kettőnket és addig együtt kell lennünk, ami legalább 1 hónapot jelent még. Nagyszerű...
Lassan meg is érkezek a kávézóba ahova a találkozó lett megszervezve. Ella már bent ült és elötte két kávé és muffin volt, gondolom az egyik az egyén. Oda mentem hozzá és leültem elé.
-Hello, rendeltem neked is kávét és sütit.- köszönt nagy mosollyal.
- Hello, köszi.- vakartam magamra egy mosoly féleséget, hogy hihető legyen, hogy én azért jöttem ide mert a barátnőmmel találkozok akit szeretek.
Ella elkezdett minden -féle (számomra) hülyeségről beszélni, pl, hogy most volt műkörmösnél és nem úgy sikerült a műkörme mint ahogy akarta...Csak azt nem veszi észre, hogy ez engem egyáltalán nem érdekel. De, hogy én se unjam magam halálra az asztal alatt írtam egy SMS-t az egyik barátomnak név szerint Niallnak, hogy csináljon valami vacsorát romantikus hatásal a nyaralónál. Szerencsére, mint mindig most is számíthattam rá és segít. Oké, ezzel kész vagyok már csak innen kéne szabadulnom.
-Nincs kedved sétálni.-vágtam közbe mondandóját. Ha elmegyünk sétálni és meglátnak minket akkor készülnek rólunk képek és hamarabb szabadulok. Milyen okos vagyok.
-De van, menjünk.- álltunk fel az asztaltól és indultunk el az egyik közeli park fele. A tervem bevált, megláttak minket néhány directionerek így készültek rólunk képek.
- Nekem most mennem kell.- fordultam Ella fele.
- Dekár, pedig azt hittem, hogy megint együtt töltjük az éjszakát.-kacérkodott velem.
-Most nem bocsi. Hello.- mentem el meg se várva, hogy ő is elköszönjön. A kocsim fele tartottam, majd gyorsan beültem és már száguldoztam is vissza a nyaralómhoz, Alexához.

11.fejezet

Arra keltem fel, hogy valaki a hajamat simogatja. Lassan nyitottam ki a szemem, és mikor megláttam, hogy Harry arca az enyémtől körülbelül 2cm-re van, kicsit megdöbbentem. Főleg mikor észrevettem, hogy a mellkasán fekszek, és az ő keze meg a derekamon van. Úgy nézhetünk ki, mint egy szerelmes pár. Mikor belenéztem a gyönyörű zöld szemeibe, elvesztem... olyan, mint egy vákum, beszippant és nem engedi el a tekintetedet. Miután felfogtam, hogy tényleg rajta fekszek, gyors felültem, de a keze még mindig a derekamon volt.
- Sajnálom, hogy ha miattam nem tudtál aludni, és ha kilapítottalak. -hajtottam le a fejem szégyenemben.
- Ne sajnálj semmit, nagyon jól aludtam, talán még sosem aludtam ilyen jól, és dehogy lapítottál ki, olyan könnyű voltál, hogy kételkedtem, hogy tényleg rajtam fekszel. Gyere vissza olyan jó volt így feküdni.- húzott vissza mellkasára. Ezen felkellet kuncognom, nagyon aranyos volt ahogy mondta reggeli dörmögős hangján, és a komás arcával. Szerintem még legalább egy órát feküdtünk eben a pózban, mikor elkezdett korogni a hasa. Amin felnevettem.
- Menjünk le reggelizni, te is és én is éhesek vagyunk.- emelkedtem fel mellkasáról annyira hogy az arcunk egy vonalban legyen.
- Jó, győztél.- adta meg magát. - És mit szeretnél ma csinálni? Lehet itt napozni, fürdeni, körülnézni a környéken... Mihez lenne kedved?- kérdezte mikor már leértünk a konyhába.
- Hüm, nem tudom mindegyik jól hangzik, te melyiket ajánlód?-
- Szerintem, menjünk le a partra napozni és fürdeni.-
- Benne vagyok. És mit reggelizünk?-
- Hát mondjuk lehetne gofri, vagy gofri, vagy esetleg gofri.- csinált úgy, mint aki nagyban gondolkozik, miközben az állát simogatja.
- Akkor csinálok gofrit.-
- Gondolat olvasó vagy, honnan tudtad, hogy azt szeretnék enni?- viccelődött. Hát ez a srác... egyszerűen imádom.
- Tippeltem.- szálltam be a játékba, és rá kacsintottam. - De te is nyugodtam segíthetsz, ha már múltkor kiderült milyen jó szakács vagy.- mutattam rá.
- Jó rendben, de figyelmeztetlek, hogy életveszélyes engem a konyhába engedni.- mondta teljesen komolyan.
- Miért, netán felgyújtod a konyhát?-
- Hát majdnem, de ha akarod mutatok egy videót és megérted.-
- Oké, muti.- fordultam vele szembe, mert eddig a tojás és a tejet kerestem.-

-Te jó ég. Tényleg lefizettél 2 ismerősödet és a nővéredet, hogy kóstolja meg amit főztél?-nevetem fel. -Bár én még úgysem ettem volna meg azt a valamit.- gondoltam vissza, hogy milyen ételt készített.
- Na, nem volt olyan rossz.- tette keresztbe a kezét és mérges fejet vágott.
-Elhiszem, csak nekem ne csinálj olyat, ha megkérhetlek. Elkezdhetnénk a gofrit csinálni, mert sosem lesz kész. Úgyhogy ne durcáz itt nekem.- csaptam válom.
-Áú.- jajdult fel, persze csak úgy csinált mintha fájna neki, hisz szerintem nem is érezete, hogy hozzá értem.
-Nem vagy jó színész.-
-De próbálkozni szabad.- na mit mondtam, bár színésznek tényleg nem lenne jó.
Végre elkezdtük elkészíteni a gofrit, bár az sem ment simán... inkább nem részletezem hányszor öntötte ki a tojást vagy a tejet...
Miután megreggeliztünk felmentünk és átöltöztünk fürdőruhába majd lementünk a partra.

Én leterítettem egy plédet és kifeküdtem napozni, miközben Harryt figyeltem aki berohan a vízbe és lemerül, hogy ne fázzon.
- Nem jössz be, nem is olyan hideg a víz.-kérdezte, mikor feljött a víz alól.
- Majd később bemegyek.- kiáltottam. Hanyatt feküdtem és élveztem a napsugarak kényeztetését. Ami hamar el is múlt. Kinyitottam a szemem és Harry magas alakját véltem felfedezni, ahogy előttem áll. Éppen a háta mögött volt a nap így úgy nézett ki mint egy angyal. -Miben segíthetek?- kérdeztem tőle.
- Semmiben.- mondta nyugodtan, majd felkapott és a víz felé kezdett futni... velem.
- Ne, Harry tegyél le, kérlek.- könyörögtem neki. Nem nagyon akartam mostanában bemenni a vízbe, és ezt szerintem ő is észre vette.
Befutott a vízbe és mikor úgy gondolta, hogy elég mélyen vagyunk egyszerűen eldobott. Nagyon rosszul esett a meleg bőrömnek a hideg víz. Mivel ezt tette velem, én is megviccelem. Kinyitottam a szemem a víz alatt és elkezdtem keresni a sziklát amit még a partról láttam, hogy valahol itt van. Mikor megláttam gyorsan oda úsztam és feljöttem a felszínre. A szikla mögül kilesve Harryt kerestem, aki viszont össze vissza forgolódott engem keresve. Mivel jó szemem van így láttam arcát amin a rémületet lehetett leolvasni. De hát kölcsön kenyér vissza jár. Ki úsztam a partra, persze úgy, hogy Harry ne vegyen észre, megtörülköztem és még egy ideig néztem ahogy még mindig engem keres. Gonosz vagyok? Talán egy kicsit. Mikor már meguntam elkiáltottam magam.
- Engem keresel?- rögtön felém fordult és kifelé kezdett jönni a vízből.
- De... ezt …. hogy?- mutogatott össze vissza.
-Varázsoltam.- még azért húzom egy kicsit az agyát. Tudni illik ha én valakivel megbarátkozok és a bizalmamba kerül azt folyamatosan ugratom. Milyen szép is a barátság...
- Tudod mennyire megijedtem, már azt hittem, hogy nem tudsz úszni és elsüllyedtél.- akadt ki.
-Nem kellet volna bedobnod a vízbe.- rántottam meg a vállam.
-Igazad van, sajnálom.- hajtotta le a fejét.
-Nehogy már sajnáld én jót nevettem, inkább menjünk vissza a vízbe. Tényleg nem hideg annyira a víz.- fogtam meg a kezét és a víz felé kezdtem húzni. Egész délután a vízbe hülyéskedtünk, fröcsköltük egymást vagy éppen a tetején lebegtünk. Mikor már kezdett lemenni a nap, akkor mentünk vissza a házhoz. Vacsiztunk, letusoltunk, majd bebujtunk az ágyba. Ráfeküdtem a mellkasára, miközben ő a derekamat karolta át és így aludtunk el.