11.fejezet

Arra keltem fel, hogy valaki a hajamat simogatja. Lassan nyitottam ki a szemem, és mikor megláttam, hogy Harry arca az enyémtől körülbelül 2cm-re van, kicsit megdöbbentem. Főleg mikor észrevettem, hogy a mellkasán fekszek, és az ő keze meg a derekamon van. Úgy nézhetünk ki, mint egy szerelmes pár. Mikor belenéztem a gyönyörű zöld szemeibe, elvesztem... olyan, mint egy vákum, beszippant és nem engedi el a tekintetedet. Miután felfogtam, hogy tényleg rajta fekszek, gyors felültem, de a keze még mindig a derekamon volt.
- Sajnálom, hogy ha miattam nem tudtál aludni, és ha kilapítottalak. -hajtottam le a fejem szégyenemben.
- Ne sajnálj semmit, nagyon jól aludtam, talán még sosem aludtam ilyen jól, és dehogy lapítottál ki, olyan könnyű voltál, hogy kételkedtem, hogy tényleg rajtam fekszel. Gyere vissza olyan jó volt így feküdni.- húzott vissza mellkasára. Ezen felkellet kuncognom, nagyon aranyos volt ahogy mondta reggeli dörmögős hangján, és a komás arcával. Szerintem még legalább egy órát feküdtünk eben a pózban, mikor elkezdett korogni a hasa. Amin felnevettem.
- Menjünk le reggelizni, te is és én is éhesek vagyunk.- emelkedtem fel mellkasáról annyira hogy az arcunk egy vonalban legyen.
- Jó, győztél.- adta meg magát. - És mit szeretnél ma csinálni? Lehet itt napozni, fürdeni, körülnézni a környéken... Mihez lenne kedved?- kérdezte mikor már leértünk a konyhába.
- Hüm, nem tudom mindegyik jól hangzik, te melyiket ajánlód?-
- Szerintem, menjünk le a partra napozni és fürdeni.-
- Benne vagyok. És mit reggelizünk?-
- Hát mondjuk lehetne gofri, vagy gofri, vagy esetleg gofri.- csinált úgy, mint aki nagyban gondolkozik, miközben az állát simogatja.
- Akkor csinálok gofrit.-
- Gondolat olvasó vagy, honnan tudtad, hogy azt szeretnék enni?- viccelődött. Hát ez a srác... egyszerűen imádom.
- Tippeltem.- szálltam be a játékba, és rá kacsintottam. - De te is nyugodtam segíthetsz, ha már múltkor kiderült milyen jó szakács vagy.- mutattam rá.
- Jó rendben, de figyelmeztetlek, hogy életveszélyes engem a konyhába engedni.- mondta teljesen komolyan.
- Miért, netán felgyújtod a konyhát?-
- Hát majdnem, de ha akarod mutatok egy videót és megérted.-
- Oké, muti.- fordultam vele szembe, mert eddig a tojás és a tejet kerestem.-

-Te jó ég. Tényleg lefizettél 2 ismerősödet és a nővéredet, hogy kóstolja meg amit főztél?-nevetem fel. -Bár én még úgysem ettem volna meg azt a valamit.- gondoltam vissza, hogy milyen ételt készített.
- Na, nem volt olyan rossz.- tette keresztbe a kezét és mérges fejet vágott.
-Elhiszem, csak nekem ne csinálj olyat, ha megkérhetlek. Elkezdhetnénk a gofrit csinálni, mert sosem lesz kész. Úgyhogy ne durcáz itt nekem.- csaptam válom.
-Áú.- jajdult fel, persze csak úgy csinált mintha fájna neki, hisz szerintem nem is érezete, hogy hozzá értem.
-Nem vagy jó színész.-
-De próbálkozni szabad.- na mit mondtam, bár színésznek tényleg nem lenne jó.
Végre elkezdtük elkészíteni a gofrit, bár az sem ment simán... inkább nem részletezem hányszor öntötte ki a tojást vagy a tejet...
Miután megreggeliztünk felmentünk és átöltöztünk fürdőruhába majd lementünk a partra.

Én leterítettem egy plédet és kifeküdtem napozni, miközben Harryt figyeltem aki berohan a vízbe és lemerül, hogy ne fázzon.
- Nem jössz be, nem is olyan hideg a víz.-kérdezte, mikor feljött a víz alól.
- Majd később bemegyek.- kiáltottam. Hanyatt feküdtem és élveztem a napsugarak kényeztetését. Ami hamar el is múlt. Kinyitottam a szemem és Harry magas alakját véltem felfedezni, ahogy előttem áll. Éppen a háta mögött volt a nap így úgy nézett ki mint egy angyal. -Miben segíthetek?- kérdeztem tőle.
- Semmiben.- mondta nyugodtan, majd felkapott és a víz felé kezdett futni... velem.
- Ne, Harry tegyél le, kérlek.- könyörögtem neki. Nem nagyon akartam mostanában bemenni a vízbe, és ezt szerintem ő is észre vette.
Befutott a vízbe és mikor úgy gondolta, hogy elég mélyen vagyunk egyszerűen eldobott. Nagyon rosszul esett a meleg bőrömnek a hideg víz. Mivel ezt tette velem, én is megviccelem. Kinyitottam a szemem a víz alatt és elkezdtem keresni a sziklát amit még a partról láttam, hogy valahol itt van. Mikor megláttam gyorsan oda úsztam és feljöttem a felszínre. A szikla mögül kilesve Harryt kerestem, aki viszont össze vissza forgolódott engem keresve. Mivel jó szemem van így láttam arcát amin a rémületet lehetett leolvasni. De hát kölcsön kenyér vissza jár. Ki úsztam a partra, persze úgy, hogy Harry ne vegyen észre, megtörülköztem és még egy ideig néztem ahogy még mindig engem keres. Gonosz vagyok? Talán egy kicsit. Mikor már meguntam elkiáltottam magam.
- Engem keresel?- rögtön felém fordult és kifelé kezdett jönni a vízből.
- De... ezt …. hogy?- mutogatott össze vissza.
-Varázsoltam.- még azért húzom egy kicsit az agyát. Tudni illik ha én valakivel megbarátkozok és a bizalmamba kerül azt folyamatosan ugratom. Milyen szép is a barátság...
- Tudod mennyire megijedtem, már azt hittem, hogy nem tudsz úszni és elsüllyedtél.- akadt ki.
-Nem kellet volna bedobnod a vízbe.- rántottam meg a vállam.
-Igazad van, sajnálom.- hajtotta le a fejét.
-Nehogy már sajnáld én jót nevettem, inkább menjünk vissza a vízbe. Tényleg nem hideg annyira a víz.- fogtam meg a kezét és a víz felé kezdtem húzni. Egész délután a vízbe hülyéskedtünk, fröcsköltük egymást vagy éppen a tetején lebegtünk. Mikor már kezdett lemenni a nap, akkor mentünk vissza a házhoz. Vacsiztunk, letusoltunk, majd bebujtunk az ágyba. Ráfeküdtem a mellkasára, miközben ő a derekamat karolta át és így aludtunk el.

10.fejezet

Na, megjöttem a kövi részel, remélem tetszik, és kapok komit...

Harry szemszöge

Mikor megláttam a repülőn már akkor tudtam, hogy kell nekem. Ahogy sétált egyre közelebb a kecses mozdulataival, még lélegezni is elfelejtetem. És mikor megállt mellettem és próbálta felrakni a poggyászát nagyon aranyos volt, főleg, hogy nem sikerült neki...  Szívesen segítettem neki, és nagyon megörültem mikor mellettem foglalt helyet. Bár az elején féltem, hogy ő is egy rajongók, de nagy meglepetésemre kiderült, még életében nem hallott rólunk. Nem akarok neki hazudni, vagy hasonlók, de jól eset, hogy végre valahára valaki nem a sztárt látja bennem. Ezért nem is akartam elmondani neki. Az úton bealudt így sikerült megszereznem a számát, még szerencse, hogy nem volt telefonzárja. Folyamatosan az arcát bámultam, olyan hibátlan tökéletes arca van, hogy az valami hihetetlen. Nem volt rajta smink, ezt le tudtam abból venni, hogy látszódott, hogy szeplős.
Nagyon sajnáltam, hogy hamar vége lett az útnak, de le tüdtam azzal, hogy keresni fogom, hisz meg van a telefonszáma. :)
Még az nap este írtam neki, de nem válaszolt. Nagyon bepánikoltam, hogy ő esetleg nem szeretne velem találkozni. Nem minden nap találkozok egy olyan lánnyal aki természetes szépség és nem egy őrült rajongó. Félre értés ne essék, imádom a rajongóinkat, de néha már sok, és sosem tudhatom, hogy az adott lány most azért van velem, mert tényleg szeret, vagy mert csak kiakar használni a hírnevem miatt. Szerencsére másnap rám írt és elbeszélgetünk, megbeszéltünk egy randit. Nem kis fejtőrést okozott, hogy hova is vigyem, nem akartam, hogy bárki is megtudja, hogy egy lánnyal találkozgatok miközben „barátnőm van”. Igen jól olvastátok, barátnőm van, vagyis valami hasonló. A menedzsment erőltette rám. De akkor még nem volt senkim és nem is tetszett senki, most már másként vannak a dolgok úgyhogy úgy hiszem rosszul döntöttem, hogy bele mentem. Meg hát persze azt sem akarom, hogy rájöjjön, hogy híres vagyok. Még nem, majd később elmondom neki... Ezért döntöttem úgy, hogy elviszem magamhoz, oké furcsán hangzik, de senki se gondoljon rosszra. Áthívtam egy nagyon jó barátomat, aki egyben szakács, hogy segítsen össze ütni valami ehetőt. És míg ő a konyhában forgolódott én az étkezőzött csinosítgattam.
A randi szerintem nagyon jól sikerült, bár kicsit furcsállta, hogy magamhoz vittem, de nem lett semmi baj... hamar tereltem a témát. Jól elbeszélgetünk a vacsi alatt sok mindent meg tudtam róla, és egyre fontosabb lesz számomra. Miután haza vittem és megbeszéltünk egy újabb találkát haza mentem és újra azon agyaltam,  hova is vihetném el...
Már lassan ír, hogy mehetek érte, de még mindig nem tudtam, hogy hova vigyem. És mint egy égi jel érkezett az üzenet, hogy egész hétre szabadságot kapott, valami oknál fogva, így úgy gondoltam, hogy elviszem az egyik kisebb tó menti nyaralómba, ott legalább senki nem fog zavarni és nem kell attól  tartanom, hogy melyik pillanatban toppan be a „barátnőm”. Felhívtam Pault (a menedzsmentünket), és a fiúkat, hogy a héten ne nagyon számítsanak rám. Ezután gyorsan össze pakoltam néhány ruhát és már száguldottam is Alexáért.

Alexa szemszöge

Harry elvitt haza, hogy összeszedjek néhány cuccot. Bedobáltam minden hasznosnak tűnő dolgot egy táskába. Mindent alaposan bezártam, majd vissza mentem a kocsihoz. Harry segített berakni a táskámat a csomagtartóba, ezután elindultunk. Az út legalább 2 óra volt, vagy több. Ezalatt az idő alatt sokat beszéltünk és röhögtünk. Beszéltem Bettyvel is, hogy ezen a héten valószínűleg nem tudok bemenni. Már sötét volt mikor megérkeztünk egy tóparti házhoz.
-De gyönyörű.- maradt tátva a szám. -Itt leszünk egész héten?- érdeklődtem, miközben még mindig a tájat bámultam.
- Igen, ez az úgymond nyaralom. Szerintem ne kezdjünk el most pakolászni, már túl késő van. Majd holnap, most szerintem menjünk be és aludjunk.- mondta Harry miközben megfogta a kezem és befele húzott.
-Az van, hogy nincs vendég szoba így ha neked nem baj aludhatunk együtt. Persze ha gond akkor én alszok a kanapén, hogy neked ne legyen kényelmetlen.- kezdte a mondandóját.
-Nem kell a kanapén aludnod, aludhatunk egy ágyban.- engedtem meg neki, hisz csak nem hagyhatom, hogy a saját házában a kanapén aludjon. Meg hát annyira nincs is ellenemre...
Mind a ketten le fürödtünk természetesen külön, átöltöztünk pizsomába. És lefeküdtünk aludni.
Egymással szemben feküdtünk és egymás szemében vesztünk el. Még a sötétben is ragyogott a gyönyörű zöld szeme ami egyszerűen rabul ejtett. Addig néztem míg az álom magával nem ragadott.

9.fejezet

Az ajtóban nem állt más mint a híres nemes Justin Bieber. Sosem gondoltam volna, hogy találkozni fogok vele. Mindig csak a tv-ben láttam, hogy éppen milyen botrányt keltett. Nem voltam/vagyok nagy rajongó, tetszik néhány száma de igazából nem nagyon fogott meg, bár jól néz ki mégis nekem jobban tetszik Harry.
- Megjöttem. Szóval kinek is kéne segítenem?-ült le, de közben a telefonjából egy percre sem nézett fel.
-Justin had mutassam be Alexát, Alexa ő itt Justin.- mutatott be egymásnak Jo.
- Hello.- nézet felém egy pillanatra majd tovább bújja a telefonját. Mi lehet ennyire fontos, hogy egy percre se tudja letenni a telefonját????
- Szia.- köszönök vissza.
-Szóval akkor felveszünk számokat, majd te  megosztod. Körülbelül ennyi lenne a dolgod, de segíteni is segíthetnél a számok felvételénél.- mondja Jo Justinnak.
- Jó.- hát nem valami bőbeszédű...
-Oké, akkor vissza is mehetnétek felvenni számokat és még ma közzétenni.- csapta össze a tenyerét és kifele kezdet lökdösi.
 Bementünk a stúdiós szobába, én bementem a hangszigetelt kis szobába a dalszöveg kíséretében a mikrofon mögé.
- Mehet?- kérdezte Cody a keverő pult mögül.
- Először csak elindítanád a zenét, hogy lássam milyen gyors és, hogy hol vannak a szünetek?- kértem meg, hisz nem hallottam még az aláfestő zenét sem, sőt még a szöveget sem tudom! Jól kezdődik...
Háromszor meghallgattam a dallamot miközben figyeltem a szöveget is, majd intetem Codynak, hogy megpróbálkozok vele. Egyet bólintott majd a fülhaltgaton keresztül újra meghalottan a zenét. Próbáltam kikapcsolni mindent és csak a zenére figyelni,bár kicsit nehéz volt mert Justin a keverő pult mögött lévő kanapén foglalt helyet vagyis velem szemben és még mindig nem volt hajlandó elrakni a telefonját. Oké, fontos ember, de ennyire. Mikor elkezdődött a zene becsuktam a szemem és énekelni kezdtem amit én inkább kornyikálásnak tartok de ezt most hagyjuk. Néha ránéztem a szövegre, de már egész jól ment anélkül is. Csak a végén nyitottam ki a szemem, és mikor felnéztem azt láttam, hogy Cody és Justin – jé végre nem a telefonját piszkálja – kitágult szemmel néztek rám. Ennyire rossz lehettem?
- Ennyire rossz voltam?- adtam hangot gondolataimnak. Ám ekkor a fülemben újra elindult a zene de ezúttal a hangom is társult hozzá. Köpni nyelni nem tudtam abban a pillanatban. Nem hittem, hogy ilyen hangom van, én teljesen máshogy hallom. Ha nem tudnám, hogy én éneklek ezen a felvételen akkor még azt mondanám, hogy jó.
Mikor vége lett a számnak kimentem a kis szobából és Justinnal találtam szemben magam.
-Öö... bocsi, hogy ilyen bunkó voltam. Csak tudod azt hittem, hogy te olyan apuci kicsi lánya vagy semmi hanggal aki lefizette a többieket, hogy csináljanak belőle énekest.- hajtotta le kicsit a fejét és zavarában a tarkóját kezdte el dörzsölni. -Esetleg nem engesztelhetnélek ki, mondjuk ha elvinnélek vacsizni? Ismerek egy nagyon jó éttermet.-
- Nem haragszom, bár ez a történet elég érdekes sok ilyennel találkoztál már? És ami a vacsit illeti ma nem jó már elígérkeztem máshova.- mosolygok rá. Csak nekem fura, hogy előbb még rám se akart nézni most meg vacsorázni hív?
- Akkor majd máskor.- mosolyog rám aranyosan, amiről Harry mosolya jut eszembe. Várjunk csak, miért jut erről eszembe Harry? Alig ismerem, bár ha innen szabadulok akkor vele találkozok, és nagyon aranyos, meg jól elbeszélgetek vele, főleg tegnap este. Lehet, hogy egy kicsit tetszik is...
-Mára már végeztünk is és szerintem holnap még nem leszek kész a másikkal, úgyhogy szerintem nem is kell majd bejönnöd.- tájékoztatott Cody mire nagyon meg örültem, a biztonság kedvéért még bementem Johoz, hogy biztos nem kell-e bejönnöm. Azt mondta kapok egy hét szabadságot, hogy be tudjam tanulni a díjátadóra a szövegem, aminek örültem bár még csak most kezdtem bele a munkába.
Mikor kiértem a nagy üveges épületből írtam egy üzit Harrynek, hogy értem jöhet, ha még midig akarna velem találkozni és, hogy egész hétre szabit kaptam. Az utolsó részét nem tudom minek írtam le, de már elküldtem az üzit úgyhogy már mindegy.

10 perc sem kellet egy nagy terepjáró  – múltkor nem is ezzel jött értem- parkolt le előttem amiből Harry szált ki. Idejött hozzám, köszöntünk egymásnak, majd kinyitotta a kocsi ajtaját nekem. Megköszöntem miközben behuppantam a kocsiba. Mikor ő is be szált beindította a motorokat és elindultunk.
- És hova megyünk?- kérdeztem miközben felé fordultam, hogy láthassam normálisan is.
-Mivel egész héten szabin vagy.... elrabollak.- nézet rám egy pillanatra, de elég volt, hogy láthassam hatalmas mosolyát.
-Elrabolsz? És hova?-döbbentem le.
- Az titok, most elmegyünk hozzád, hogy össze tudj pakolni néhány napra ruhát, utána meg indulunk.- jelentette ki.
- Mivel „elrabolsz” nincs más választásom, úgye?- kérdeztem, bár tudtam rá a választ, hisz teljes komolysággal jelentette ki ezt az egészet. És, hogy így belegondolok nem is nagyon bánom, hogy elvisz valamerre legalább jobban megismerhetem.