16.fejezett

Új rész, új kinézet. Kinek hogy tetszik az új kinézet? Én bajlodtam vele majdnem egy napot, mert a másik nagyon nem tetszet. Az se nagyon tetszik, hogy senki sem komizik:(. Látom, hogy külföldről  is olvasák a blogom, ők is nyugotan komizhatnak, és nem muszáj magyarul komizni. Nekem tökéletes az angol is. Nem fecsegek itt tovább. Remélem tetszik ez a rész.

Harry reggel ígéretéhez hűen elvitt a stúdióhoz. Felmentem Jo irodájába, de zárva volt. Hol lehet? Megbeszélésre kell menni! Én nem tudok egyedül oda menni, azt sem tudom, hogy hova kell menni. Csak nem hagyna itt, mert késtem 5 percet. Vagy mégis?

Lementem a recepcióhoz, hát ha ott tudnak valamit mondani. Amilyen jól kezdődött ez a nap, olyan rosszul folytatódik. Igen, nagyon jól kezdődött a reggelem, mert Harry ölelő karjai között aludtam el, és reggel készített nekem reggelit. Ami rántottából állt és egy bögre forró kakaóból. Bár igaz a tojást kicsit odaégette, de a szándék a fontos, és nekem így is tetszett, mert ő készítette. Szeretettel.
De térjünk vissza a valóságba.

Oda sétáltam a recepcióshoz, és egy bűbájos mosollyal megkérdeztem:
-Hello, véletlenül nem tudod, hogy hol van Jo?-
-Alexa Woodsen?- kérdezte unottan, valószínűleg már nagyon unhatja a munkáját.
-Igen.- bólintottam egy aprót. Már előre félek, hogy mit fog mondani. Szerintem semmi jót.
- Jo üzeni, hogy neki a megbeszélés előtt még van dolga, úgyhogy megbeszélte Justinnal, hogy ő visz el.-
Milyen jó a megérzésem. Nem gondoljátok? Mi az, hogy Justin visz el a megbeszélésre? Nem így volt megbeszélve. Nincs semmi bajom Justinnal csak nekem ott van Harry. Ha nem ismerném Harryt akkor oké, még talán össze is jönnék vele, mert aranyosnak, viccesnek, és jó fejnek ismertem meg. De nekem ott van Harry. És rajta kívül nem érdekel senki más, és ezt Justin nem bírja felfogni, vagy csak nem akarja.

-Indulhatunk?- hallok egy ismerős hangot a hátam mögül, aki gondolom már egy ideje ott is volt.
Egy meggyötört sóhaj közben megfordulok.
-Mehetünk.- mondom lemondóan. Mondtam én, amilyen jól kezdődik a reggelem, olyan rosszul folytatódik.

Beültünk a méreg drága autójába, és elindultunk. Útközben egyszer- kétszer felém pillantott, de nem beszéltünk egy szót sem. Aminek nagyon örültem. Az ablakon bámultam kifele, néztem ahogy a járókellökő nyugodtan sétálgatnak, ahogy az autók egymás után suhannak el mellettünk.

-Nagyon hallgatag vagy most. Valami történt?- hallók meg egy hangot magam mellet. Akkor még sem fog csendben eltelni az út.

-Nem, nem történt semmi, csak még reggel van.- válaszok egy hangúan miközben továbbra is kifele nézelődők.

- Szóval. Ennyire nem bírsz, hogy még beszélni sem beszélsz velem.-mondta, de a hangja olyan volt mintha ez fizikai fájdalmat jelentene neki, olyan meggyötört és fájdalmasan mondta. Megfájdult miatta a szívem. Bűntudatot éreztem emiatt, mert én okoztam neki ezt a fájdalmat. Miattam szenved ennyire.

-Nem, erről szó sincs. Én kedvelek, mert egy aranyos, kedves, jó szívű fiúnak ismertelek meg. De én barátságon kívül nem érzek irántad semmit. Nekem barátom van akit szeretek és sosem csalnám meg. És ezt te nem érted meg, mert ez alatt a két hét alatt, amióta ismerlek, folyamatosan bókolsz, virágot hozol, randira hívsz. Most meg csodálkozol, hogy nem akarok hozzád szólni.- adtam ki magamból mindent amit éreztem iránta.  Jól esett, hogy végre kimondtam amit gondolok, de nem akartam ezt az egészet rázúdítani.

-Oké, megértettem. Fáj, de ha te eszt akarod. Akkor mostantól csak úgy kezelek, mint egy barátot.-  ez az a mondat amit már 2 hete várok.

-Köszönöm.- borultam a nyakába. Nekem sokat számít az, hogy Justinnal jó kapcsolatom legyen, mert tényleg megkedveltem, de csak barátként.

-Héé, nem akarok karambolozni.- szólt rám, mert hirtelenül érte az ölelésem és majd nem neki mentünk egy másik autónak.

-Sajnálom.- ültem vissza az ülésembe, és bűnbánó szemekkel néztem Justinra. Ami be is vált.

- Ajj, rád nem lehet haragudni mondta, mire egy önelégült mosoly kúszott az arcomra.
- Megbeszélés után nincs kedved elmenni ebédelni? Csak barátilag?-kérdezte.

- Persze, hogy van. Mostantól te leszel a legjobb barátném.- mosolyogtam gonoszul rá.

- Barátné? De hát fiú vagyok. Maximum barátod.- nézte értettlenül az utat.

-Nem, te az én barátném leszel. És úgy foglak hívni, hogy Julia.-

-Julia? Miért pont Julia?- látszott Justinon, hogy még jobban nem ért semmit. És én ezen nagyon jól szórakoztam.

- Nem tudom, ez jutott elsőnek eszembe.- vonom meg a vállam.

-Na jó ezt inkább hagyjuk, különbem megérkeztünk.- szólt Justin, miközben kiszállt a kocsiból.

Én is kiszálltam, majd körül néztem. Egy nagyon nagy épületnél álltunk meg. Lehetett vagy 25 emeletes. A bejárati ajtó két oldalt helyezkedett el, és egy forgó ajtó középen. Én persze, hogy a középső forgó ajton mentem be, és szívem szerint legalább 10-szer körbe körbe mentem volna vele, de sietnem kell a megbszélésre. Igen a megbeszélés, fogalmam sincs, hogy mit fognak ott mondani, vagy mi fog ott történi. Ahányszor erre gondolok a gyomrom görcsbe áll, és lever a víz. De ez normális nem? Remélem.

Justin céltudatosan ment ellőre, míg én mögötte kullogtam. Megállt egy nagy fa ajtó előtt, majd felém fordult.
- Kész vagy? Nyugi nem kell izgulni.-nézet rám biztatóan, majd kinyitotta az ajtót és bementünk.

Bent egy nagy ovális asztal volt, körülötte székekkel. Leültem az egyik székre, majd körül néztem ki ül még itt. Szerintem ezt, nem kellett volna, az asztal körül egy csomó híres sztár foglalt helyet, mint Rihanna, Taylor Swift, Ed Sreeran, Shakira, Beyonce és még sorolhatnám. Körülbelül az összes példaképem itt van velem egy légtérbe. Valaki megérintette a váltam, mire kifújom a bent tartott levegőmet. Észre sem vettem, hogy nem veszek levegőt. Oldalra nézek és Justint fogta meg a vállam. És közel hajolt a fülemhez.

-Persze, mikor engem láttál meg először nem csináltál ilyet.- suttogta sértődötten. Értettem mire érti, ezek szerint észre vette, hogy az előbb kicsit le fagytam. Nem tudtam válaszolni, mert nyitódott az ajtó, ami jelezte, hogy új ember csatlakozott körénk. Az az ember pedig nem volt más, mint...